12.2.2 Magyarország az 1950-es években

12.2.2 Magyarország az 1950-es években

Az 1950-es évek Rákosi-rendszere

Az 1945-től még álca mögé bújtatott, majd 1949-től hivatalos kommunista diktatúra alatt több tényező jellemezte Magyarországot. Ezek együttesen váltották ki azt a népharagot, mely 1956 őszén a forradalmat elindította.

1. Leszámolások a rendszer ellenségeinek tartott rétegekkel
2. Az ÁVO és ÁVH rémuralma
3. A személyi kultusz
4. A tervgazdálkodás

Leszámolás a kommunisták ellenségeivel:

Megfélemlítésképp letartóztatták Mindszenty József esztergomi érseket, bíborost és hercegprímást majd megtisztították a hadsereget a tábornok perekben és a közigazgatásban dolgozókat a "B" listás eljárásokban azoktól, akik nem voltak elkötelezett kommunisták. Végül 1949-1953 közt tízezreket telepítettek a Hortobágyra (arisztokratákat és ellenségnek tartott gazdagokat, Horthystákat)

Az ÁVO és ÁVH

Megalakult az ÁVO (Államvédelmi Osztály) majd 1948-ban az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) mely teljhatalommal felruházva tartóztathatta le a politikailag gyanúsakat. A recski táborba 1950-1953 közt 1300-an raboskodtak.​ A táborba kifejezetten politikai okból kerültek az emberek. Azokat hozták ide, akik elégedetlenkedtek, lázítottak vagy a rendszer ellen tiltakoztak. Az ÁVH jellemzői

• 1948 és 1956 közt működött (1953 -tól némi hatáskör csökkentéssel)
• Főbb osztályai: Főosztály: hálózati tevékenység, vagyis a lakosság ellenőrzése, megfigyelése, 2. főosztály: kémelhárítás-hírszerzés, Többi osztály: levél-telefon ellenőrzés, rádiólehallgatás, határvédelem, politikai elítéltek őrzése, gazdasági feladatok (1953-56 közt 14 osztályból állt)
• ÁVH táborok: Recsk, Kazincbarcika, Kistarcsa, Tiszalök
• Teljes létszáma 30 ezer fő volt (ebből: 15 ezer határőr) és ehhez jött 40 ezer besúgó
• Az ÁVH közvetlenül a trojka alá tartozott (Rákosi, Gerő, Farkas), de volt külön vezetője is: Péter Gábor, aki az ÁVH központjából, az Andrássy út 60 alól vezette a szervezetet. (Ma az épület: Terror Háza Múzeum)​

Személyi kultusz

A legfelső állami vezető kötelező, kikényszerített rajongás-szerű tisztelete. Magyarországot 1949 és 1956 között Rákosi Mátyás alakított ki személyi kultuszt (Sztálint utánozva. Ezt néhány bizalmasa (Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József) segítette fenntartani. 

Az ÁVH uralt mindent. Államvédelmi Hatóság. Voltak nyomozóik, fegyvereseik, és besúgóik is. 

Megfélemlítés: A rendszer leszámolt mindenkivel, aki kritizálta a kommunistákat: kivégezték Rajk Lászlót (korábbi minisztert), bebörtönözték az ország esztergomi érsekét, Mindszenthy bíborost, a Hortobágyra telepítették az "osztályellenségeket" 

A tervgazdálkodás

Tervgazdálkodás szerint működött az ipar: a pártvezetés 5 évente előre meghatározta, hogy az országnak miből, mennyit kell termelnie. A vezuetés főleg a nehézipart és a fegyvergyártást támogatta, hogy hasznos szövetségese legyen a Szovjetuniónak. Mindezek miatt az 50-es évek közepére visszazuhant az életszínvonal. Link (Hofi - malacok)

Rákosi a nehézipar fejlesztését erőltette, holott az ország adottságai nem erre voltak alkalmasak. Rákosi mégis azért kívánta ezt a szektort fejleszteni, hogy Sztálin szemében hasznos szövetségesnek tüntesse fel Magyarországot

Kollektivizálás, azaz közös tulajdonba vették a földeket (1949-1953). Ha a módosabb gazdák ellenálltak földjeik, traktoraik elvételénél, akkor kulákoknak bélyegezték őket és eleinte kisebb majd egyre nagyobb büntetésekkel sújtották. 

Nagy Imre felbukkanása

Rákosi ellen 1953-ra országos elégedetlenség indult, így Hruscsov egy időre mellőzte és 1953 nyarán kinevezte Nagy Imrét miniszterelnöknek. Nagy Imre emberbarát reformokat hajtott végre: visszafogta az ÁVH -t, leállította a kollektivizálást, és a nehézipar helyett az életszínvonal emelését támogatta. Az ország lelkesedéssel fogadta reformjait. Végül azonban a nemzetközi helyzet miatt mégis leváltották és visszatért Rákosi. Folytatódott tehát az elnyomás.

***