9F.7.6 Művészettörténet: a gótikától a barokkig

9F.7.6 Művészettörténet: a gótikától a barokkig

Román és gótikus építészet 

Román stílusú építészet nevét onnan kapta, hogy római eredetet tulajdonítottak ezeknek az épületeknek (roman = római). Jellemzője: várszerű, vastag falak, keskeny kicsiny ablakok. Megjelenés: 11-12. század. A gótikus épületek 13-14. században jelennek meg, a névadó a gótok népe, mert sokáig azt hitték, hogy ők emelték ezeket az építményeket. Jellemzője: magasabb, kecsesebb épületek, nagyobb ablakok.

Skolasztika 

A 13. századi egyházi iskolákra jellemző teológiai irányzat volt, mely a Biblia mellett az ókori görög filozófusokat, Platónt és Arisztotelészt is oktatta. Fontos képviselője volt: Aquinoi Szent Tamás, 13. század közepén élt Domonkos szerzetes. Fő elve: a teológia mellett létezhetnek a tudományok is, ez a kettős igazság elve. (Nem eretnekség a tudomány.)

Az első egyetemek

 Az első egyetem Bolognában jött létre (11. század), majd Párizsban a Sorbonne (XIII. század), és Angliában Oxford, Cambridge. Magyarországon a pécsi egyetem volt az első (1367 - Nagy Lajos korában) Oktatott tananyag: Trivium, azaz latin nyelvtan (grammatica), szónoklattan (retorica), dialektika, Quadruvium: csillagászat, számtan, mértan, zene.

A középkori élet:

• Járványok, háborúk, felkelések jellemezték a középkort
• A legnagyobb járvány: 1346, pestis, fekete halál, mely Európa negyedét pusztítja el. Ázsiából érkezik
• A népesség jelentős része jogfosztottként élt (pl jobbágyság)
• Városok: itt élt a polgárság. Magyarországon három várostípus létezett: mezővárosok (földes-urak alatt), bányász-városok és szabad királyi városok (nem volt földesuruk) 
• Céhek: a középkori városok legfontosabb szervezetei, szakmánként. (pl: kovácsok céhe, bodnárok, csizmadiák, szabók céhe)

A humanizmus és reneszánsz

A humanizmus és a reneszánsz művészettörténeti korszakok, szellemi áramlatok, sőt kulturális mozgalmak, melyek a XIV. századtól egészen XVII. századig alapvető hatást gyakoroltak minden művészeti irányzatra de még az életmódra, közgondolkodásra is.

A korábbi, szigorúan vallás- és hit központú gondolkodást felváltotta a világias élet-szemlélet, az emberközpontúság (isten-központúság helyett), az ókori értékek újra felfedezése. Az emberi test már nem a bűn szimbóluma volt és nem szégyellni való ízléstelenségnek tekintették,  hanem a művészetek tárgya lett (Dávid szobor, test-ábrázolások), sőt lehetővé vált a boncolás is, ami az orvostudományt segítette. Megújult a hit a reformáció révén és megjelent a világi műveltség is (az egyházi mellett). Kialakult a tudományok iránti érdeklődés, a műveltség megszerzése iránti vágy és az ókor nyelvek (görög, latin) tisztelete. A reneszánsz és humanizmus a világ megismerésének szándékát is elhozták, így megkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések. A sok változás szinte "elsöpörte" a középkort, jött az újkor egy teljesen új világ.

Humanizmus

A humanizmus gyökerei a XIV. századi Itáliába nyúlnak vissza, egészen pontosan egy bizonyos Francesco Petrarca (1304-1374) műveihez. Nagy hatású művét a Daloskönyvet (Canzoniere) 1347-ben írta meg. A humanizmus másik kora nagy alakja: Giovanni Boccaccio (1313-1375) 1353-ra írta meg élete főművét, a humanizmus csodálatos alkotását a 100 novellából álló Dekameront.

A humanizmus emberközpontúságot takar vagyis a korábbi biblikus, vallási témákkal, szentekkel szemben a hétköznapi emberek életét helyezi középpontba. Magyarországon Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix alakít ki humanista királyi udvart, amihez Janus Pannonius és Vitéz János költészete társult, meghonosítva nálunk is a humanizmust.

Reneszánsz

A reneszánsz a humanizmussal közel azonos időszakban (vele kölcsönhatásban) a XIV. századi Itáliából kiinduló, majd szinte egész Európára átterjedő művészeti, irodalmi, tudományos és történelmi korszak és mozgalom volt, mely az antik, ókori görög és római kultúra emlékeinek felidézését, ezen kultúra újjászületését és a régi világkép megújulását hozta. A kifejezés a francia renaissance újjászületés szóból ered. A fogalom Itáliában keletkezett: a reneszánsz legnagyobb művészének, Michelangelónak a köréhez tartozó festő és életrajzíró, Giorgó Vasari (1511-1574) írta le először a renaissance, illetve rinascimento (újjászületés) kifejezést.

Dante Alighieri (1265-1321) firenzei olasz költő és filozófus a 14. század első harmadában, 1307 és 1321 közt írta meg nagyhatású elbeszélő költeményét az Isteni színjátékot (olaszul Divina Commedia), melyet a történészek és művészettörténészek többsége a reneszánsz első alkotásának, az új világszemlélet első művének tart.

Leonardo da Vinci (1452-1519) élete egyik fő művét 1498-ban a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskót, az „Utolsó vacsorát". Da Vinci valamivel később, 1506-ban, már 54 évesen festette meg a legismertebb művét, a Mona Lisát. A festmény közismert olasz neve: la Gioconda és egy hölgyet ábrázol.

A szobrászat reneszánsz vonásai Donatello, az egyik legismertebb korai reneszánsz szobrász Dávid című szobrával kezdődtek, a meztelen emberi testről alkotott maradandó tanulmányával. Körülbelül egy évszázaddal később

Michelangelo Buonarotti Firenzében készítette el 1502 és 1504 között a maga még híresebb monumentális „Dávid” márványszobrát. Buonarroti 1508-ban visszatért Rómába, ahol a következő években kifestette a Sixtus-kápolna mennyezetét. A freskófestmény, amely az európai festészet remeke, 1512-ben készült el, nem sokkal pártfogója, II. Gyula pápa halála előtt.

A Barokk

A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak, az építészet, a zene, festészet, szobrászat, tánc és más művészetek korstílusa. Kb. 1575-től kb. 1770-ig tartott. Folytatódó, kései ága a rokokó. A barokkot a klasszicizmus követte.

A szó eredete a francia baroque vagyis „excentrikus”, „bizarr”, ami a bőséges túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal. A barokk eszmei háttere egyértelműen a sok támadást és kritikát átélt katolikus egyház által indított ellenreformáció (az egyház hivatalos szóhasználatában a katolikus megújulás) volt. A római katolikus egyház fő célja a barokk alatt a reformáció következtében elvesztett hívek visszaszerzése, illetve a hívek hitükben való megerősítése volt. A barokk építészet legfőbb alkotásai egyértelműen a templomok: ezek a monumentális építmények rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerű hívőket voltak hivatottak elkápráztatni és ráébreszteni a római katolikus Anyaszentegyház hatalmára és nagyságára.

***