9.2.1 A hunok birodalma

9.2.1 Ahunok birodalma

[9-es tananyag]

A hunok a távoli Kína szomszédságában formálódtak néppé, nyelvük ma is ismeretlen. A III-IV. században népük kettészakad: egy részük a Sárga-folyó vidékén marad, másik részük megkezdi vándorlását Európa felé. A Volgát Balambér nevű uralkodójuk (370-378) vezetésével 375-ben lépik át, elindítva a népvándorlást. A germán törzsek egy részét menekülésre késztetik másik részüket uralmuk alá hajtják.

A hunok végül a 425 és 450 között években a Kárpát-medencében rendezték be birodalmuk középpontját. Ez a hatalmas és sokáig legyőzhetetlennek bizonyuló államalakulat lett a korabeli Európa legerősebb entitása.

Hun uralkodók:

• Ruga: 422-434 => központját a Kárpát-medencébe helyezi 425-ben
• Bleda: 434-445
• Attila: 444-453
• Ellak: 453-454

Hun-magyar rokonság elmélet: 

Kézai Simon (XIII. századi történetíró) írt először erről. Tudományos bizonyíték nincs arra, hogy a hunok és magyarok közt rokonság volna.  

Székely mondák:

A székelyek "Csaba királyfi" mondája arról szól, hogy Attilának volt Csaba és Aladár nevű fia is. (A történetírásban három utód szerepel: Ellák, Dengitdik, Ernák.) A székelyek szerinti két fiú közt apjuk halála után harc dúlt és ebben Csaba vesztett. Népének egy része Szittya-országba vonult vissza, másik része pedig az Al-Duna vidékén telepedett meg (Csigle mezején). Ez utóbbi rész vette fel a székely nevet és lett Erdély lakója, miután több támadást is átvészelt. Egy alkalommal a visszatérő Csaba királyfi mentette meg őket.

A hunok sorsa:

Attila halála után fiai egymással viaskodtak a hatalomért. A győztesnek tekinthető Ellák nem tudta tartósan bebiztosítani befolyását és 455-ben a Nedao melletti csatában legyőzték az ellene fellázadó gepidák és más germán harcosok. A hunok innentől teljesen kiszorultak Európából, keleti illetve déli irányokba vándoroltak. 

***