Tananyag 11c (mg)

Tananyag 11c (mg)

I. A mezőgazdaság ágazati szerkezete 

Ágazatnak nevezzük a mezőgazdasági vállalatnak azon szerkezeti egységét, amely önálló jövedelem előállítási folyamatot alkot. A mezőgazdasági vertrikum három fő része: Növénytermesztés, Állatenyésztés, Szolgáltatás.

Szántóföldi növénytermesztés részei:

1. Búza, őszi búza termesztés
2. Kukorica termesztés
3. Ipari növény termesztés
4. Takarmánynövény termesztés
5. Egyéb növénytermesztés

Kertészeti növénytermesztés:

1. Burgonya termesztés
2. Zöldségfélék termesztése
3. Gyümölcs termesztés
4. Borszőlő termesztés

Állattenyésztési ágazatok:

1. Szarvasmarha tartás, tenysztés
2. Sertés tartás, tenyésztés
3. Baromfi tartás és tenyésztés
4. Egyéb gazdasági haszonállat tartás és tenyésztés (pl. ló, juh, prémes állat)

II. Növénytermesztés: virágos növények szervei, tápanyagfelvétel

Morfológia: Feladatköre az élőlények külső alakjának kinézetének tagolódásának tanulmányozása.

A virágos növények szervei: Két nagy csoportjuk a virágos és virágtalan növények. A virágosak gyökeret, szárat és levelet fejlesztenek és lehetnek fás, vagy lágyszárúak.

Tápanyag fevétel:  A növényi anyagcsere 5 legfontosabb része:

• Vízgazdálkodás
• Ásványianyag forgalom
• Fotoszintézis
• Szénhidrt anyagcsere
• Légzés

A víz és ásványi anayg felvétele a növények gyökérrendszerén keresztül a szár szállításával történik, mégpedig a levelekbe és az egyéb növényi részekbe irányulva.

Ásványianyagok: LINK

Makroelemek: A növények számra nagy mennyiségben szükségesek.Ide tartozik a szén (C), hidrogén (H), oxigén (O2), nitrogé (N), foszfor (P), kálium (K), kálcium (Ca),  magnézium (Mg), vas (Fe), kén (S)

MIkroelemek: A növények számra kis mennyiségben szükségesek. Például: cink, jód, fluór, rz, szelén, bór, Mangán, Molibdén

Fotoszinézis: Csak a növények jellemzője, mely a napfény hatására végbemenő reakciót jelent, amikor a növények a levegőben lévő széndioxidból napfény és víz felvétele mellett szerves anyagot állítanak elő.

III. A virágos növények szervei, morfológiája LINK

A gyökér: Feladata rögzítés, tápanyag felszívás, raktározás. Bizonyos növényenél a gyökeret hasznosítjuk.

TALAJTAN 1.

A talaj fogalma: Talajnak nevezzük a szilárd földkéreg legfelső, laza és termékeny takarórétegét. A növénytermesztés szempontjából legfontosabb jellemzője az, hogy a termesztendő növényeket a fejlődés ideje alatt képes vízzel és tápanyagokkal ellátni.

A talaj kialakulása: A talaj kőzetekből alakult ki, mely kőzetek az időjárás elemeinek hatására felaprózódtak és átalakultak az úgynevezett mállás folyamata során. Ezt követte a talajképződés biológiai folyamata, mely a különböző mikroorganizmsok talaj-alakító tevékenységét jeletette.

Fizikai mállás: Ennek során a kőzetek a hőmérséklet ingadozására valamint a szél és a víz hatására felaprózódnak.

Kémiai mállás: Az a folyamat, amikora kőzet az áramló vízzel és az abban oldott anyagokkal kémiai reakcióbalép és elbomlik.

A talajképződés biológiai folyamatai:

Ennek során alakul ki a termőtalaj a kőzettörmelékből. Humusz: a lebontott szerves anyagoknak, valamit a lebontásban részt vevő mikroszervezetek váladékainak és elhalt tömegeinek együttese. Egyszerűbben: a talajba jutott növényi maradványokból származó szerves anyagok összessége. A humusz kialakulásában döntő szerepe van a talajban lévő baktériumoknak, gombáknak és algáknak. Ezek mellett a talajban élő különböző állatok (giliszták, bogarak, rágcsálók) javítják a talaj minőségét.

A talaj tulajdonságai:

Fizikai tulajdonságok: A fizikai tulajdonságokat meghatározza a "mechanikai összetétel". Ennek lényege: hogy a különböző nagyságrendű szilárd részecskék milyen arányban találhatóak a talajban. Osztályzás:

• durva kavics, kőtörmelék (200 mm - 20 mm)
• finom tömelékes talaj (20 mm - 2 mm)
• durva homok (2 mm - 0,2 mm)
• finom homok (0,2 mm - 0,02 mm)
• iszap (por 0,02 - 0,002 mm)
• agyagos talaj (0,002 mm alatt)

A talaj szövete: A talaj alkotó részecskék egymáshoz való illeszkedésének módját  és a köztük lévő üregek nagyságát jelenti. 

A 9. - 10. tanóra (október 07)

Talajtípusok (IV. könyv 45. oldal) - 9 típus

Barna erdőtalaj: Hazánkban a termőterületek egyharmada tartozik ide. Jellemzően a Dunántúl talajtípusa. Lúgos, enyhén savanyú talajtípus. Leginkább a rozs, burgonya, vöröshere, másodsorban a búza, kukorica, cukorrépa termeszthető rajta. 

Csernozjom talaj: Magyarországon a művelhető területek egynegyede tartozik ide, főleg a Tisza mentén, a Dél-Alföldön jellemző. Kémhatása közömbös, vagy gyengén lúgos, humusz-tartalma: 3-4%. Mindenfajta növény termeszthető benne. 

Szikes talajok: A magyarországi talajok 10% -a szikes. Jellemzője a rossz vízgazdálkodás. Főleg a Kiskunságban fordul elő, illetve a Hortobágyon, a Kőrösök vidékén. 

A talajművelés (IV/69. oldal)

• A talajművelés célja => A talaj alkotórészeinek térbeni átrendezése, mechanikai úton, annak érdekében, hogy termesztett növényeink jól csírázzanak és növekedjenek. A talajművelés 4 feladata: kedvező talajszerkezet elérése, jó vízgazdálkodás, gyommentesség, megfelelő művelési mélység elérése.
• A talajművelés 6 alapművelete (72.oldal): forgatás, lazítás, porhanyítás (nagyobb rögök elaprózása), keverés, tömörítés, egyengetés. 
• A szántás (74.) Az ekével végzett forgatás, lazítás, porhanyítás és keverés talajművelési eljárásait szántásnak nevezzük. Mélysége: 4 kategória szerint, a következő lehet: sekély szántás (12-15 cm), középmély (16-20 cm), mély (21-30 cm), mélyítő szántás (31-40 cm). A szántás módja: 1.) Ágyszántás 2.) Összeszántás 3.) Széjjelszántás 4.) Javított ágyszántás   VIDEO (9 percnél)
• Talajművelési rendszerek, eljárások: (77oldal) 7 leggyakoribb: tarlóhántás, talaj lezárás, talajápolás, nyári szántás, őszi mélyszántás, szántás előmunkálás, vetőágykészítés 

Tarlóhántás

Őszi mélyszántás

11. óra: A tápanyagvisszapólás, trágyázás (55.oldal)

Trágyák fogalma, csoportosítása

Az istállótrágya:

Alommal (szalmával) kevert állati ürülék. Három legfőbb hatása: javítja a talaj fizikai tulajdonságait, makro és mikroelemeket juttat a talajba, növeli a termőréteg humusztartalmát.

Zöldtrágyák: A föld humusz-tartalmának növelése az egyébként nem hasznosított zöldnövények talajba forgatásával.

A vetőmagvak értékmérői

I. A vetőmag termesztési értékét befolyásoló tényezők:

1. Azonosság => A megizsgálandó vetőmag mennységben lévő idegen fajú magok arányát mutatja meg. Ha ez 10%-nál nagyobb, akkor "keverékről" beszélünk.
2. Fajtaérték => A kédéses fajtban lévő termőképeséget jelöli.
3. Származási érték => Egy adott termőhely jegyeit fejezi ki (pl. makói hagyma, tokaji szőlő ... stb)

II. A vetőmag minőségét befolyásoló tényezők:

1. Tisztaság => Megmutatja, hogy az adott vetőmag tétel mennyi fajtaazonos és ép magvat tartalmaz. Súlyszázalékban fejezik ki.
2. Csírázóképesség => Megmutatja, hogy 100 db fajtaazonos, ép, egészséges magból hány darab tud kicsírázni, meghatározott idő alatt. (Ha 100-ból 90, akkor a csírászási százalék: 90%.)
3. Használati érték => Kifejezi, hogy 100 kg vetőmagban hány kg csírázóképes vetőmag található. Tisztasági % szorozva csírázáSi %-kal osztva 100-zal.

III. Külső, fizikai tulajdonságok

1. Ezermagtömeg
2. Hektolitertömeg
3. Osztályozottság
4. Teltség

IV. Belső, biológiai értékmérők

1. Egészség
2. Kor
3. Fény
4. Szag
5. Víztartalom

Az öntözés

kép: Az ország csapadéktérképe

Hazánkban átlagosan 500 - 550 mm/év a csapadékmennyiség, így szinte minden tájegységen indokolt az öntözés. Az öntözés 5 célja: talajelőkészítés, kelesztés, vízpótlás, frissítés, táplálás.

Az öntözővíz mennyisége (talajelőkészítésnél): homoktalajon (1,2 mm), vályogtalajon (1,6-1,8 mm), kötött talajnál (2-2,4 mm)

Az öntözés módjai: felületi öntözés, altalaj öntözés, eőszerű öntözés, csepegtető öntözés

Magyarország csapadék értéke: 9 kategória ismert, melyek közül az első három az 500-550 közti tartományab esik.

A növényvédelem jelentősége

Fogalma: A növényi károsodások megakadályozását illetve a kártétel csökkentését célzó eljárások összessége.

Károsító tényezők: túl alacsony vagy túl magas hőmérséklet, csapadék hiánya, fényhiány, szél erősség, talajrendellenességek (pl kémhatás probléma)

Élőlények okozta károsodások: baktériumok, élősködők (pl fonálférgek, puhatestűek, ízeltlábúak), gerincesek (pl mezei nyúl)

A növényvéfelem módjai: karantén károsító (országidegen kártevők), károsítók, mechanikai növényvédelem, fizikai, kémiai, biológiai, koplex, integrált

Az őszibúza termesztése: (búza: triticum)

Jelentősége: Magyarország legfontosabb kenyérgabona növénye, melyet a legnagyobb területen termesztünk (1,0-1,2 millió hektáron)

A búzanövény minden része hasznosítható: szemből - liszt, korpa, szárból  alom, szár és gyökérmaradványokból szervesanyag a talajban.

A búzaszem beltartalma: szénhidrátok (keményítő, cellulóz), fehérjék (gabonák közül a búzában a legmagasabb), lipidek, ásványi anyagok (Mg, Ca)

A búza alaktana: egyszikűek és pázsítfőfélék közé tartozik, mellékgyökér rendszerű, kalászvirágzatú, szemtermésű. Talajigénye: középkötött, humuszos talaj.

A búza termésátlaga: 50-60 mázsa / hektár (5-6 tonna / ha)

A rozs jellemzői:

• 1.) A második legfontosabb hazai kenyér-gabonanövény
• 2.) Magyarországi termőterülete a búzáénak csak alig 10-15 százaléka, viszont gyengébb talajadottságok mellett is termeszthető.
• 3.) Szalmája jóminőségű alomanyagot képez és takarmánynövényként is jól hasznosítható.
• 4.) A rozs jellemzői: pázsítfűféle, gyors csírázású, jól fejlettt gyökérzetű, hidegtűrő és homokos talajokon is termeszthető növény.
• 5.) Egyediségek: megdőlésre hajlamos, magasra növő, így szárszilárdító szer adása indokolt a rozs termesztésekor. Betakarítása: a búza előtt történik; átlagos hozama: 30-40 mázsa / hektár (3-4 tonna)

A Tritikálé jellemzői:

• 1.) A tritikálé a búza és a rozs keresztezésével létrehozott szemes gabonaféle takarmánynövény. Neve a búza (triticum) és a rozs (secale) latin nevének kombinációjából ered.
• 2.) Előnye, hogy ötvözi a búza magasabb beltartalmi értékét a rozs igénytelenségével.
• 3.) Elsősorban takarmánygabona, de kenyér is süthető belőle.
• 4.) Vetési ideje a rozséval megegyezően szeptember közepétől 4,5 cm mélyre.
• 5.) Termésátlaga: 30 - 60 mázsa / hektár közötti (3-6 tonna), vetésterülete Magyarországon: 400 ezer hektár

Állattenyésztési anyag