Tananyag 9c

Tananyag 9c

A mezőgazdaság ágazatai

Ágazatok: A mezőgadaság alapvetően növénytermesztési,llatenyésztési, állattartási ágazatokra tagolódik, melyekhez kapcsolódnak a feldolgozó ágazatok.

A növénytermesztés részei:

- Szántóföldi növénytermesztés

- Kertészeti növénytermesztés

- Egyéb növénytermesztés

Szántóföldi növénytermesztés részei:

1. Búza, őszi búza termesztés
2. Kukorica termesztés
3. Ipari növény termesztés
4. Takarmánynövény termesztés
5. Egyéb növénytermesztés

Kertészeti növénytermesztés:

1. Burgonya termesztés
2. Zöldségfélék termesztése
3. Gyümölcs termesztés
4. Borszőlő termesztés

A fontosabb növények vetésterületei (2018): LINK

• - Búza: 1 035 665 ha
• - Kukorica: 955 881 ha
• - Napraforgó: 627 940 ha
• - Repce: 342 824 ha
• - Árpa: 218 968 ha
• - Lucerna: 206 850 ha

Állattenyésztési ágazatok: 

Gazdasági haszonállatok: sertés, szarvasmaha, baromfi, juh, ló

Tenyészállat tartás: amikor a jobb tulajdonságokkal rendelkező utódok elérése érdekében pároztatjuk az állatokat

Kisebb számban és jelentőséggel tartott állatok: pl prémesálatok, nyúltenyéstés

A növények élettana

A termesztett növények fás és lágyszárúak, iletve vannak virágos és virágtalanok. Azokat a növényeket, amelyeket az ember valamilyen (élelmezési, ipari, esztétikai stb.) célra használ fel, haszonnövényeknek nevezzük. Könyv: Mezőgazdasági smeretek I. (IV.) 25. oldal.

Szántóföldi növnytermesztés részei felhasználás mód szerint:

• Gabonafélék
• Hüvelyesek
• Gyökér és gumós növények
• Ipari növények
• Szálastakarmányok
• Rét, legelő, gyepgazdálkodás

Kertészeti növénytermesztés területei:

• Zöldség és gyümölcstermesztés
• Szőlőtermesztés
• Dísznövény és gyógynövény termesztés

A növények élettana

A növények szervezetének működésével foglalkozó tudományág. A növények környezetükkel szoros kapcsolatban vannak, onnan veszik fel szükséges tápanyagaikat: a vizet, az ásványi sókat, a tápanyagokat (makro- és mikroelemeket), a szén-dioxidot (CO2) valamint a fényenergiát.

A növényeknek az élő szervezetekre jellemző életjelenségeik vannak:

• anyagcsere
• ingerlékenység, mozgás
• szaporodás, öröklődés, változékonyság,
• növekedés, fejlődés.

Vízgazdálkodás:

A növények vízgazdálkodásán a víz felvételét, szállítását, átalakítását, illetve leadását értjük; ebben fizikai és élettani jelenségek szerepelnek.

A víz jelentősége a növények életében:

• Tápanyagfelvételkor: víz oldószer, szerkezeti anyag, szállító közeg;
• Fotoszintézisben: fotoszintetikus oxigén, redukáló hidrogén;
• Hőszabályozás: a párologtatás hőt von el a növénytől.

Szorgalmi feladat: rajz (növény részei)

A víz mozgása a növényekben:

A szállítás ozmotikusan történik, sejtről sejtre:

Gyökérnyomás: a gyökér felszívó tevékenysége következtében keletkező hatóerő a vizet és a benne oldott sókat az edénynyalábokba préseli és a levélzet irányába nyomja.

Szívóerő: a párologtatás okozta szívóhatás a hajtás edénynalábjaiban;

Leadás:

• Párologtatással: a párolgás aktív folyamat, amelyben a növény a vizet levélfonákjainak gázcserenyílásain keresztül, légnemű halmazállapotban eltávolítja.
• Guttációval: a levegő nagy páratartalma esetén a növény nem tud párologtatni; ilyenkor a víz a gyökérnyomás hatására cseppfolyós halmazállapotban távozik a levélfelületről (könnyezés).
• A plazmolízis:  a sejtek vízveszteségének következménye lehet: a plazmatömlő leválik a sejtfalról.

Ásványianyag-forgalom

Lényege: ásványianyag-felvétel, - felhasználás, leadás:

            Felvétel: ionok formájában a talajból aktív transzporttal,

Felhasználás: az asszimiláció során a növényi szervezetet felépítő vegyületeket alkotórészévé válnak.

Leadás: vegyületeinek formájában zárványok, kristályok, sejtnedvben elkülönítve.

Egyes elemek szerepe a növények életében:

2019 október  2 Talajtani ismeretek

D O L G O Z A T => OKTÓBER 11 Téma: vetésterületek, virág részei, szántóföldi-kertészeti ágazatok, talajtan növények vízgazdálkodása

TALAJTAN 1.

A talaj fogalma: Talajnak nevezzük a szilárd földkéreg legfelső, laza és termékeny takarórétegét. A növénytermesztés szempontjából legfontosabb jellemzője az, hogy a termesztendő növényeket a fejlődés ideje alatt képes vízzel és tápanyagokkal ellátni.

A talaj kialakulása: A talaj kőzetekből alakult ki, mely kőzetek az időjárás elemeinek hatására felaprózódtak és átalakultak az úgynevezett mállás folyamata során. Ezt követte a talajképződés biológiai folyamata, mely a különböző mikroorganizmsok talaj-alakító tevékenységét jeletette.

Fizikai mállás: Ennek során a kőzetek a hőmérséklet ingadozására valamint a szél és a víz hatására felaprózódnak.

Kémiai mállás: Az a folyamat, amikora kőzet az áramló vízzel és az abban oldott anyagokkal kémiai reakcióbalép és elbomlik.

A talajképződés biológiai folyamatai:

Ennek során alakul ki a termőtalaj a kőzettörmelékből. Humusz: a lebontott szerves anyagoknak, valamit a lebontásban részt vevő mikroszervezetek váladékainak és elhalt tömegeinek együttese. Egyszerűbben: a talajba jutott növényi maradványokból származó szerves anyagok összessége. A humusz kialakulásában döntő szerepe van a talajban lévő baktériumoknak, gombáknak és algáknak. Ezek mellett a talajban élő különböző állatok (giliszták, bogarak, rágcsálók) javítják a talaj minőségét.

A talaj tulajdonságai:

Fizikai tulajdonságok: A fizikai tulajdonságokat meghatározza a "mechanikai összetétel". Ennek lényege: hogy a különböző nagyságrendű szilárd részecskék milyen arányban találhatóak a talajban. Osztályzás:

• durva kavics, kőtörmelék (200 mm - 20 mm)
• finom tömelékes talaj (20 mm - 2 mm)
• durva homok (2 mm - 0,2 mm)
• finom homok (0,2 mm - 0,02 mm)
• iszap (por 0,02 - 0,002 mm)
• agyagos talaj (0,002 mm alatt)

A talaj szövete: A talaj alkotó részecskék egymáshoz való illeszkedésének módját  és a köztük lévő üregek nagyságát jelenti. 

A 9. - 10. tanóra (október 07)

Talajtípusok (IV. könyv 45. oldal) - 9 típus

Barna erdőtalaj: Hazánkban a termőterületek egyharmada tartozik ide. Jellemzően a Dunántúl talajtípusa. Lúgos, enyhén savanyú talajtípus. Leginkább a rozs, burgonya, vöröshere, másodsorban a búza, kukorica, cukorrépa termeszthető rajta. 

Csernozjom talaj: Magyarországon a művelhető területek egynegyede tartozik ide, főleg a Tisza mentén, a Dél-Alföldön jellemző. Kémhatása közömbös, vagy gyengén lúgos, humusz-tartalma: 3-4%. Mindenfajta növény termeszthető benne. 

Szikes talajok: A magyarországi talajok 10% -a szikes. Jellemzője a rossz vízgazdálkodás. Főleg a Kiskunságban fordul elő, illetve a Hortobágyon, a Kőrösök vidékén.