Tananyag 10a

Beküldte Harmat Árpád Péter - cs, 09/12/2019 - 08:48

Tananyag 10a

2-3 óra: A növények életműködése, környezete

Talajerő visszapótlás
Trágyázás
Tápanyagkészlet
Makro és mikroelemek

4. óra: A növények részei, felépítése, morfológiája

Carl von Linné (1707-1778) svéd természettudós alkotta meg a növények tudományos rendszerezését.

A növényrendszertan kategóriái: ország, törzs, osztály, rend, család, faj

Búza esetében: növények országa, záratermők törzse, egyszikűek osztálya, perjevirágúak rendje, perjefélék családja, közönséges búza faja.

Egyszikűek - kétszikűek meghatározása

Nyitvatermők - Zárvatermők

Évelő növények

Házi feladat volt (szeptember 17): kukorica, napraforgó, rozs + 1 szabadon választott növ kategorizálása

A növények élettana

A növények szervezetének működésével foglalkozó tudományág. A növények környezetükkel szoros kapcsolatban vannak, onnan veszik fel szükséges tápanyagaikat: a vizet, az ásványi sókat, a tápanyagokat (makro- és mikroelemeket), a szén-dioxidot (CO2) valamint a fényenergiát.

A növényeknek az élő szervezetekre jellemző életjelenségeik vannak:

anyagcsere
ingerlékenység, mozgás
szaporodás, öröklődés, változékonyság,
növekedés, fejlődés.

Vízgazdálkodás:

A növények vízgazdálkodásán a víz felvételét, szállítását, átalakítását, illetve leadását értjük; ebben fizikai és élettani jelenségek szerepelnek.

A víz jelentősége a növények életében:

Tápanyagfelvételkor: víz oldószer, szerkezeti anyag, szállító közeg;
Fotoszintézisben: fotoszintetikus oxigén, redukáló hidrogén;
Hőszabályozás: a párologtatás hőt von el a növénytől.

Szorgalmi feladat: rajz (növény részei)

A víz mozgása a növényekben:

A szállítás ozmotikusan történik, sejtről sejtre:

Gyökérnyomás: a gyökér felszívó tevékenysége következtében keletkező hatóerő a vizet és a benne oldott sókat az edénynyalábokba préseli és a levélzet irányába nyomja.

Szívóerő: a párologtatás okozta szívóhatás a hajtás edénynalábjaiban;

Leadás:

Párologtatással: a párolgás aktív folyamat, amelyben a növény a vizet levélfonákjainak gázcserenyílásain keresztül, légnemű halmazállapotban eltávolítja.
Guttációval: a levegő nagy páratartalma esetén a növény nem tud párologtatni; ilyenkor a víz a gyökérnyomás hatására cseppfolyós halmazállapotban távozik a levélfelületről (könnyezés).
A plazmolízis: a sejtek vízveszteségének következménye lehet: a plazmatömlő leválik a sejtfalról.

Ásványianyag-forgalom

Lényege: ásványianyag-felvétel, - felhasználás, leadás:

Felvétel: ionok formájában a talajból aktív transzporttal,

Felhasználás: az asszimiláció során a növényi szervezetet felépítő vegyületeket alkotórészévé válnak.

Leadás: vegyületeinek formájában zárványok, kristályok, sejtnedvben elkülönítve.

Egyes elemek szerepe a növények életében:

N	fehérjék, nukleinsavak felépítése, a hajtás fejlődése
P	nukleinsavak felépítése, légzés, virág- és magképzés
K	keményítő- és cukorképződés, a hajtás fejlődése
Mg	klorofill képződése
Fe, Cu	enzimek alkotórészei
Ca	gyökérzet fejlődése

Fotoszintézis és bioszféra (2019.10.01)

A fotoszintézis olyan biológiai folyamat, melyben az élőlények a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre. A zöld növények esetében a fotoszintézis során megtermelt szerves anyag keményítő formájában kerül raktározásra. A folyamat során oxigén is keletkezik.

Bioszféra: A Föld azon része, ahol az élőlények részesei a biológiai folyamatoknak. A bioszféra az élet színtere és állandó körforgás jellemzi

DOLGOZAT: 2019 október 10. Témák: I. makro és mikroelemek, II. a virágos növény részei, III. rendszertan, IV. vízgazdálkodás.

8-9. óra: A növények környzete és a bioszféra

A bioszféra szót 1875-ben alkotta meg Eduard Suess geológus. Csaknem minden helyen – a sarkoktól az Egyenlítőig – megtalálni az élet valamilyen formáját. A bioszféra jellegzetes faunával és flórával rendelkező biomokra osztható fel.

A biom vagy bioformáció klimatikusan és földrajzilag meghatározott, ökológiai szempontból hasonló jellegű életközösségek (növények, állatok, talajlakó élőlények) együttese.

A szárazföldön a biomok elsősorban a szélességi övek mentén különülnek el. Az Északi és a déli sarkkör növény- és állatvilága viszonylag szegényes, a leggazdagabb élőhelyeket pedig az Egyenlítő közelében lehet megtalálni.