Pearl Harbor-i csata (1941)

 

Pearl Harbor-i csata

/Harmat Árpád Péter/

 

75 évvel ezelőtt, 1941 december 7 –én reggel 7 óra 55 perckor 183 japán repülőgép kezdte meg az Egyesült Államokhoz tartozó Hawaii szigetek legnagyobb városának Pearl Harbornak a bombázását. A hadüzenet nélküli, váratlan támadásban 2403 amerikai halt meg, és az USA hét fontos hadihajóját veszítette el. Másnap Amerika belépett a II. világháborúba! De milyen előzmények vezettek a katasztrófához és pontosan hogyan is történt minden?

A második világháború Csendec-óceáni hadszinterén folyó harc előzményei Japánba vezetnek. Az ázsiai szigetország ugyanis már a 30-as évek kezdetén agresszív, terjeszkedő politikába kezdett. Japán 1931-ben döntött úgy, hogy meghódítja Észak-Kínát. Csapataival nagyarányú offenzivát indítva szerezte meg az Észak-kínai Mandzsúria tartományt, majd később Todzso Hideki miniszterelnök vezetésével nekilátott a Tanaka-terv megvalósításához. A terv jelentős hódítások sorozatát tartalmazta szinte minden égtáj felé. Miközben Európában Hitler ügyes és gátlástalan diplomáciai manőverekkel megszerezte Németország számára a Saar vidéket, a Rajna vidéket, majd Ausztriát és Csehországot, illetve Olaszország fegyverrel meghódította Etiópiát és mindketten a világháború kirobbantására készültek, Japán is megindult, hogy Észak-Kína után bekebelezze egész Kínát, majd Indokínát és az indonéz szigetvilágot!

1940-ben a japánok új offenzívát indítottak Kína területén. 1940 májusában az USA haditengerészete csendes-óceáni flottájának támaszpontját áthelyezte a – „bevehetetlen”-nek nyilvánított Pearl Harborra a Hawaii-szigetekre. A flottabázis áthelyezéséről Jamamoto Iszoroku admirális úgy nyilatkozott, hogy az „olyan, mint egy torkunk felé szegezett tőr”. Hadigépezetének működtetéséhez Japánnak acélra, Kínában lévő csapatainak ellátásához pedig olajra volt szüksége. Ez megszerzendő célpontként a hollandok által uralt Indonéziát, a brit Malajziát és Francia-Indokínát jelentette. 1940 szeptemberben bevonultak Észak-Vietnámba, ezzel is erősítve Kína elleni blokádjukat. Az indokínai bevonulásra az Egyesült Államok a Japánnal kötött kereskedelmi szerződés felbontásával válaszolt. 1940. szeptember 27-én Japán, Németország és Olaszország aláírta a Háromhatalmi Egyezményt, amelyben vállalkoztak, hogy katonai segítséget nyújtanak egymásnak, ha valamelyiküket támadás éri egy, még nem hadban álló ország részéről (a Szovjetunió kivételével). Németország a Maláj-félsziget déli csücskén elhelyezkedő Szingapúrban állomásozó britek megtámadására buzdította Japánt. Jamamoto admirálist aggasztotta egy amerikai oldalbatámadás veszélye Pearl Harbor irányából. Végül Jamamoto Iszoroku tengernagy megtervezte a Hawaii elleni japán támadást.

Pearl Harbor katasztrófája

A 1. japán császári flotta 1941 november 26-án Nagumo Csuicsi admirális vezetésével és hat anyahajóval indult el a 6000 kilométerre fekvő Pearl Harbor felé. A japánok mindvégig nagy óvatossággal haladtak az óceánon, és a Midway szigetek felett közeledve, 1941 december 7-én, egy békés vasárnapra eső reggelen északról csaptak le az amerikaiakra. Miközben maga a japán flotta 440 km –re az amerikai partoktól megállt, az első hullám 183 japán repülője 7:55 –kor Pearl Harbor fölé érve, teljes meglepetést okozott. Bár egy amerikai támaszponton észlelték ugyan a közeledő japán gépeket, a radartiszt azonban – jóhiszeműen – azokat egy általuk várt B–17-es köteléknek vélte. Óriásit tévedett! A japán gépek szárnyára a napkorong szimbóluma volt felfestve. Sem az amerikai hajók, sem a parti légvédelmi ütegek nem léptek azonnal akcióba, és késett a vadász elhárítás is. A gépek és a pilóták közül sokan örökre elkéstek, mivel a japánok a sziget két katonai repülőterét is azonnali bombazáporral árasztották el. Rengeteg amerikai repülő semmisült meg még a földön.

A japánok legfőbb célpontjai azonban a kikötőben védtelenül ringatózó amerikai csatahajók voltak. Ugyancsak a hadihajókat célozták az egy órával később érkező második hullám repülői is. Ezúttal 170 japán harcigép érkezett Pearl Harbor katonai kikötője fölé. Óriási pusztítást végeztek ezek a gépek is. Végül 9:45 –kor végleg távoztak saját anyahajóikra. Harmadik támadó hullám már nem is indult, mert Nagumo tengernagy úgy vélte: épp elég kárt okoztak már az amcsiknak, az újabb támadás csak feleslegesen kockáztatná a japán harci repülőket.

A támadó kötelékek távozását követően Pearl Harbor kikötője leírhatatlan képet nyújtott: az amerikai flotta kilencvennégy hajójából hét elsüllyedt, így  négy csatahajó, két romboló és egy aknarakó! Elsüllyedt az USS Arizona, az USS California, az USS Nevada és az USS West Virginia. Szerencsére a japánok legfőbb célpontjai, az amerikai anyahajók épp nem tartózkodtak a kikötőben. Viszont további tizenegy hajó (köztük négy csatahajó és 3 cirkáló)  súlyosan megrongálódott. Összesen 2403 amerikai katona és civil vesztette életét, és megsemmisült 188 amerikai repülőgép. Ezzel szemben a támadó japánok alig 64 embert vesztettek, és mindössze 29 repülőgépüket lőtték le.

A következmények és a későbbi események

A későbbi években sokan vetették fel, hogy az amerikaiak tudtak a japán támadásról – hiszen 1940 szeptemberében megfejtették a „Bíbor” kódot – és értesítették is erről az amerikai elnököt, ám Roosevelt szándékosan magában tartotta az információt, hogy végre elérje az amerikaiak „felrázását” és kiharcolja a kongresszus hozzájárulását a háborúba való belépéshez. Mindez jól hangzik, ám csupán feltételezés. Bizonyíték nincs rá. Ami tény az az, hogy a hadüzenet nélküli – alattomosnak bélyegzett - japán támadás valóban felháborította az USA lakosságát! A hatalmas ország végre "felébredt" nyugalmából, és feladva semlegességét hadat üzent a tengelyhatalmaknak! A japán támadást Németország majd Olaszország és szövetségeseik (köztük Magyarország) hadüzenete is követte.

Bár Pearl Harbor után a japánok egy ideig egymás után foglalták el a csendes-óceáni szigeteket (Guam, Wake-sziget, Salamon-szigetek, Bismarck-szigetek stb.) és ezzel egyidejűleg megtámadták az európai szövetségesek távol-keleti gyarmatait is (megszállva egyebek mellett Indokínát, Burmát), a fordulat nem késett sokáig. Miután a japánok elfoglalták a Malajziai brit gyarmatot, majd Hongkongot és Új-Guineát – és már az ausztrál partokat fenyegették - a Korall-tengeri csatában (1942. május 4-8.) az amerikai flottának sikerült megakasztania a japánok előretörését. Aztán egy hónappal később végképp fordult a kocka. 1942. június 3-6-án a Midway-szigetek melletti csatában az amerikai flotta megsemmisítő vereséget mért a Midway elfoglalására induló – és túlerőben lévő - japán hajórajra. A „hihetetlen győzelem” - melyben az esélyek az amerikaiak ellen szóltak - tekinthető a távol-keleti háború fordulópontjának. (A Midway mellett kivívott - Sztálingrádhoz hasonlítható - fordulat hátterében egyébként a japán kódrendszer megfejtéséből adódó amerikai felkészülés állt. Erről bővebben itt: A midway -i tengeri csata.)

A háború második szakaszában, a Guadalcanali hadjárattal kezdődően az amerikaiak fokozatosan szorították vissza Japánt az elfoglalt területekről, módszeresen foglalták vissza a szigeteket (szigetről-szigetre ugrás taktikája). A háború már nem hozott nagy fordulatokat, és az atombombák ledobását követően, 1945. szeptember 2-án a felek végül aláírták a fegyverszünetet. Ám Pearl Harbor katasztrófája – és számtalan rejtélye – azonban örökre emlékezetes része maradt a világ hadtörténetének.

 

Összeesküvés elméletek: Sajnos időnként megjelenő vélemény, hogy az amerikai kormány az USA hírszerzése és személyesen Roosevelt elnök is előre tudott volna a támadásról (csak nem tettek ellene semmit). Erre az égvilágon semmi bizonyíték nincs. Ami azt illeti a történelmi logikának is ellent mond (mint a legtöbb összeesküvés elméte), hiszen az Egyesült Államok 1941-ig az izoláció politikáját követte a háborúval kapcsolatban, azaz nem kívántak abban fegyveres erőkkel részt venni. EZ az, ami megváltozott 1941 december 7 után. Az amerikai közvélemény és vezetés felháborodott 2403 amreikai élet kioltásán és 6 fontos hadihajójuk elvesztésén, így beléptek a háborúba. Ha az USA korábban meg akarta volna ezt tenni, annak semmi akadálya nem lett volna, lakossága megosztott volt a kérdésben, de a többség elfogadta volna ezt a lépést (4 csatahajó 2 haditengerészeti egység és közel 2500 katona értelmetlen halála nélkül is).

 

Harmat Árpád Péter

 

  • John Keegan: A második világháború. Európa Kiadó, Bp., 2003
  • Ránki György: A második világháború története. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982.