A nyugat-magyarországi felkelés, Baranyai Köztársaság és a Lajtabánság

A nyugat-magyarországi felkelés, a Baranyai Köztársaság és a Lajtabánság

/Harmat Árpád Péter/

 

A Trianon diktátumban megjelölt új határvonal 1921 -ben történő pontos kijelölése általában nagyobb akadályok nélkül és viszonylag gyorsan történt meg. Két határszakasz kijelölése, illetve területrész átadása azonban komoly bonyodalmakra, sőt fegyveres összetűzésekre adott okot. Az egyik az úgynevezett pécs-baranya háromszög volt, amelyet a szerb hadsereg 1918 őszétől megszállás alatt tartott, a másik pedig az Ausztriának ítélt keskeny nyugat-magyarországi sáv. E területek átadására, illetve átvételére a békeszerződés okmányainak 1921 júliusi kicserélése után kellett sort keríteni. A kőszénben gazdag pécsi szénmedence kiürítésének határidejeként a nagyhatalmak augusztus harmadik hetét jelölték meg, aminek azonban a jugoszláv hatóságok vonakodtak eleget tenni. Ezért felkarolták, sőt ösztönözték a Magyarországról ide menekült forradalmárok – októbristák és szocialisták – autonómista törekvéseit. Így következett be, hogy 1921 augusztus 14 –én a pécsi Széchenyi téren kikiáltották a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot. A „köztársaság” Jugoszlávia „védnöksége” alá helyezte magát, s kérte a terület kiürítésének elhalasztását. A nagyhatalmak azonban nem változtatták meg döntésüket. A magyar hadsereg így augusztus végén mégis birtokba vehette a Gyékényestől Újszegedig húzódó határvonaltól északra fekvő területeket.

A Lajtabánság

A délszláv csapatok dél-magyarországi kivonásával egyidejűleg hazánknak Nyugat-Magyarországot kellett volna átadni Ausztriának. Pontosabban azt a 4000 km2 nagyságú és 50 ezer lakosú, Sopron központú területet, mely Moson, Sopron és Vas megyékből a Saint Germani béke önkényesen Ausztriának ítélt. Névlegesen ez meg is történt, hiszen a reguláris magyar katonaság elhagyta a területet. Ténylegesen azonban mégsem, mert a Prónay Pál, Héjjas Iván, Friedrich István, illetve Ostenburg-Moravek Gyula által vezetett, Rongyos Gárdának is hívott szabadcsapatokból álló sereg (mely ebben az esetben a magyar kormányzat hallgatólagos jóváhagyásával "működött") 1921 augusztus 28 -án feltartóztatta a terület átvételére készülő osztrák csendőrséget. Ezzel kezdetét vette a nyugat-magyarországi felkelés!

A magyar szabadcsapatok és az osztrák rendőrök ágfalvai összecsapása a magyarok győzelmével zárult. Az összecsapás sikeréhez az is hozzájárult, hogy egy hónappal korábban Francia Kiss Mihály osztaga egy osztrák fegyverraktárból 2000 lőfegyvert zsákmányolt, melyet ki is osztottak a Rongyos Gárda tagjainak. Az ágfalvai csatát egy másfél hónapos felkelés követte, mely mindvégig meggátolta a terület elcsatolását. 

Az úgynevezett Rongyos Gárda az 1918 decemberi román támadások visszaverésére létrejött - és a románok ellen hősies kűzdelmet folytató - Székely Hadosztály katonáiból alakult 1919 tavaszán, számtalan további katona, gazdalegény, egyetemista és felkelő csatlakozásával. Az egységhez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Az alakulat 1921-ben szabadcsapatként működött és legfőbb célja Sopron magyar kézen tartása lett.

A Rongyos Gárda augusztusi közbeavatkozását követően az osztrákok több alkalommal is kísérletet tettek Sopron környékének megszerzésére. Ezek közül a legjelentősebb a második ágfalvi összecsapás volt 1921 szeptember 8-án. Ebben az "ütközetben" újra a magyar erők diadalmaskodtak. Az összecsapást követően, 1921 október 4 –én Prónay Pál Felsőőrött „alkotmányozó nemzetgyűlést” rendezett, amely Nyugat-Magyarországot Lajtabánság néven önálló tartománnyá kiáltotta ki. A névleg önálló állam egyetlen hónapig létezett csupán: 1921 október 4 és november 4 között (alig néhány ezer km2 -en), de lehetetlenné tette hogy a térséget Ausztria birtokba vegye. 
 

Tekintettel a kialakult helyzetre a nagyhatalmak hozzájárultak ahhoz, hogy a két fél bilaterális tárgyalások keretében próbáljon kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Olasz közvetítéssel erre október 11 –én került sor. A háromnapos eszmecsere - melyre Velencében került sor - a két érdekelt megegyezésével zárult. Magyarország vállalta, hogy immár önállósodott irreguláris fegyveres alakulatait haladéktalanul visszahívja, s Sopron és környéke kivételével a területet átadja Bécsnek. Ennek fejében Ausztria beleegyezett, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról referendum döntsön.

Az antantbizottságok felügyelete mellett 1921 december 14-16 –án megtartott népszavazáson Sopron lakosságának 72,8% -a Sopron környéki lakosságának pedig 45,6% -a, tehát a megkérdezetteknek együttesen mintegy kétharmada a Magyarországhoz tartozás mellett szavazott. Ha a konkrét szavazatszámokat nézzük: 15 334 -en voksoltak Magyarországra és 8227-en Ausztriára. Így a szavazás lezárulta utáni napon megjelent újságok nagy számokkal hirdethették:

"7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk"

Sopron és környéke tehát továbbra is magyar területként gazdagította hazánkat. A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront.  

 

---------- X ----------