A nürnbergi per

A nürnbergi per

[12-es tananyag]

 

A háború végén a győztes hatalmak elhatározták, hogy egy nemzetközi per keretében - a nagyhatalmak által 1945 augusztus 8-án alíárt londoni egyezményre alapozva - vonják felelősségre a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetőit, a háború és a Holocaust borzalmaiért. Az első per - melyet az akkoriban felálló Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt folytattak le - a németországi Nürnbergben zajlott, 1945 október 18 és 1946 október 1 között. A szövetségesek azért éppen Nürnberget választották helyszínül, mert a nácik itt rendezték meg a hírhedt pártnapokat és itt születtek meg a faji törvények is 1935-ben. A vádlottak a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt életben maradt vezetői voltak, összesen 24-en. A további perek egész Németország területére kiterjedtek és hozzávetőlegesen 200 további személy ellen folytak. A vádlottak között voltak embereken kísérleteket folytató orvosok, a koncentrációs táborok parancsnokai és a nemzetiszocialista gyakorlatot támogató bírák is.

A történelemben először állítottak nemzetközi bíróság elé állami tisztségviselőket köztörvényes bűnözőként. Ebben a perben az egész német állami struktúrát a katonasággal és a rendőrséggel együtt képviselték a vádlottak. Az első, még előkészítő ülést Berlinben 1945. október 18-án tartották, majd november 20-tól Lord Geoffrey Lawrence elnökletével Nürnbergben megkezdődött a per. 1946. október 1-jéig, az ítélethirdetésig 236 tanút hallgattak meg, negyedmillió írásbeli tanúvallomást használtak fel és egy tizenötezer oldalas jegyzőkönyvet készítettek. A per során fontos párt- és rendvédelmi intézményeket (Gestapo, SD, SS) nyilvánítottak bűnszervezetté.

A per lefolyása

A vádirat az alábbi fő bűncselekményeket tartalmazta: béke elleni bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmények, összeesküvés az előző három bűncselekmény elkövetésére. Az első, még előkészítő ülést Berlinben 1945. október 18-án tartották, majd november 20-ától Lord Geoffrey Lawrence elnökletével és Robert Jackson főügyész közreműködésével Nürnbergben megkezdődött a per. A jogi eljárás a nürnbergi Igazságügyi Palotában zajlott, a vádlottakat pedig a palota mögötti börtönben helyezték el, az amerikai Burton C. Andrus ezredes felügyelete alatt. A náci bűnösök 3 X 4 méteres cellákban töltötték a késő délutánokat és az éjszakákat. Reggelente egy földalatti folyosón és felvonón kísérték őket a tárgyalóterembe, ahol külön számukra fenntartott padsorokban foglalhattak helyet. A per minden nap reggel 9 -kor kezdődött a nyolc bíró előtt. A vádlottak "munkanapja" valamikor a délutáni órákban ért véget. Ekkor mindenkit visszakísértek a cellájába. A kötelező fekvésidő 21 órakor volt.

A per egy éve alatt a vádlottak különböző IQ teszteket is kitöltöttek és pszichológiai vizsgálatoknak is alávetették őket. (A legmagasabb IQ -t egyébként Göringnél mérték, aki 138 pontot ért el.) Az eredmények összesítéséből az jött ki, hogy a leggyorsabb felfogású, legjobb memóriájú és legmagasabb értelmű Schacht, Seys-Inquart illetve Göring, a legkevésbé értelmes pedig Kaltenbrunner és Streicher.  

A nürnbergi pert óriási érdeklődés kísérte. Összesen 350 újságíró tudósította végig az eseményeket.

Horthy Miklós a nürnbergi perben

A volt kormányzót - Sztálin közbenjárásának hála - az amerikaiak 1945-ben csupán tanúként és nem vádlottként hallgatták ki . Horthy többször is megjelent Nürnbergben. Eleinte a náci vezetőkről, majd a magyar vonatkozású ügyekről kérdezték, mégpedig július 17-én, augusztus 27-én, október 15-én, 22-én. és 26-án, illetve november 20-án és 26-án. Mivel azonban vallomásait jelentéktelennek tartották, még tanúként sem idézték be a német háborús főbűnösök perében, jegyzőkönyvezett tanúvallomását azonban felhasználták az eljárásban. Horthyt egyébként azért "mentette meg" Sztálin a felelősségrevonástól, mert a magyar kormányzó 1944 őszén szembefordult Hitlerrel, és fegyverszüneti delegációt küldött Moszkvába. (A Horthy által Moszkvába menesztett békeküldöttség vezetője, Faragho Gábor vezérezredes 1944 október 11-én írta alá az előzetes fegyverszüneti feltételeket. 

Göring öngyilkossága

Hermann Göring, a legmagasabb rangú nürnbergi vádlott, megúszta az akasztást. Bár őt is halálra ítélték 10 társával együtt, az akasztásra kijelölt nap előtt ciánkapszulával megmérgezte magát. Az eset máig sincs teljesen feltárva. A foglyok őrizetével megbízott Andrus ezredes mindenesetre ezt jegyezte fel naplójába:

"Göring végrehajtotta élete utolsó hadicselét. Miközben a vécén ült - ahol a kémlelőlyukon át csupán lábszárát és lábfejét lehetett látni, kihasználta az egyetlen helyet, ahol kivonhatta magát a folytonos megfigyelés alól -, talán a vécécsészéből, talán anusából előszedett valamit, és a szájába dugta. Szájában már ott volt az apró üvegfiola. ... Este 10 óra 45 perc volt. Göring csukott szája keskeny résként húzódott még mindig puffadt arcában. Odanézett a kémlelőlyukra, s a tekintete találkozott az őr tekintetével. Ekkor állkapcsa hirtelen mozdulatával keményen ráharapott az üvegcsére. A ciánkáli beömlött a szájába, és lecsorgott fuldokló torkán. Hirtelen összerándult, torkából hörgés tört fel, és szinte azonnal meghalt."

A légtöbb elmélet szerint Göringnél elfogása óta ott volt a ciánkapszula, melyet különböző testnyílásaiban (szájában, köldökében) rejtegetett haláláig. Azonban 2005-ben előállt egy Herbert Lee Stivers nevű egykori katona, aki azt állította, hogy fiatalon a nürnbergi per egyik őre volt (közkatonaként) és annak idején egy töltőtollban ő csempészte be Göringnek a kapszulát. Állítása szerint nem tudta, hogy mit csempész be a náci vádlottnak, csupán egy ismeretlen kérését teljesítette, aki azt mondta neki, hogy egyszerű gyógyszert kell bevinnie Göringnek. (A német, aki megbízta a feladattal azt állította: az amerikaiak nem gondosokdnak megfelelően a náci vezető gyógyszerezéséről. Mivel Stiversnek szimpatikus volt Göring és néha beszélgetet is vele sportokról, szívesen teljesítette a kérést.) Stiversről bővebben: ITT

A nürnbergi ítéletek

Halálos ítéletek:

  • Hermann Göring =>Hitlet kijelölt utódja, légyügyi miniszter (öngyilkos lett cellájában);
  • Martin Bormann => kancellári miniszter (eltüntnek volt nyilvánítva, így az ítélet elmaradt, valójába meghalt még 1945 május 2-án);
  • Joachim von Ribbentrop =>Németország külügyminisztere (akasztás végrehajtva);
  • Wilhelm Keitel => a hadsereget irányító OKW vezetője (akasztás végrehajtva);
  • Ernst Kaltenbrunner => a Biztonsági Főhivatal vezetője (akasztás végrehajtva);
  • Alfred Rosenberg => a keleti területek minisztere (akasztás végrehajtva);
  • Hans Frank => Lengyelország kormányzója (akasztás végrehajtva);
  • Wilhelm Frick => Belügyminiszter 1943-ig (akasztás végrehajtva);
  • Julius Streicher => Frankföld gauleitere (akasztás végrehajtva);
  • Fritz Sauckel => munkaügyi főmegbízott (akasztás végrehajtva);
  • Alfred Jodl => Keitel helyettese az OKW, vagyis Wermacht élén (akasztás végrehajtva);
  • Artus Seyss-Inquart => Ausztria majd Hollandia biztosa (akasztás végrehajtva); 

Börtönbüntetések:

  • Erich Raeder => ítélet: életfogytig, leült 9 évet;
  • Walter Funk => ítélet: életfogytig, leült 11 évet;
  • Rudolf Hess => ítélet: életfogytig, leült 41 évet (! nem tévedés);
  • Albert Speer => ítélet: 20 év, letöltötte;
  • Baldur von Schirach => ítélet: 20 év, letöltötte;
  • Konstantin von Neurath => ítélet: 15 év, leült 10 évet;
  • Karl Dönitz => ítélet: 10 év, letöltötte; 

Felmentések:

  • Hjalmar Schacht => gazdasági miniszter, felmentették;
  • Franz von Papen => török nagykövet, felmentették;
  • Hans Fritzse => rádió kommentátor, felmentették

Az Egyesült Államok 1946 és 1949 között saját illetékességi körében még további 12 pert (orvosper, jogászper, Krupp-per, Flick-per, az IG Farben pere stb.) rendezett Nürnbergben 199 vádlott ellen, akik közül harminchatot ítéltek halálra. 

A Holocaust legfőbb bűnöseinek sorsa

Adolf Hitler 1945. április 30-án délután 15 óra 20 perckor feleségével, Eva Braunnal - akit alig 36 órával korábban vett el - öngyilkos lett a Führerbunkerben.  Hitler az életét azzal a Walther PPK 7,65 mm-es pisztollyal oltotta ki (főbelövéssel) amit már hetek óta mindig magánál tartott, ám minden eshetőségre felkészülve még a ciánkapszulára is ráharapott. Holtestét és felesége tetemét utasítása szerint adjutánsa Ottó Günsche SS alezredes vitte fel a kancellária udvarára és égette el.

Hermann Göring: A nürnbergi per egyik legfőbb vádlottja volt, ám kitűzött kivégzése előtt napon cellájában egy ciánkapszulával öngyilkos lett.

Heinrich Himmler: A háború utolsó napjaiban Észak-Németországban tartózkodott, a dán határ közelében fekvő Flensburgban, ahol 1945 május 2 –án új német kormány alakult Karl Dönitz vezetésével. A békekötés után néhány SS tiszt társával hamis igazolványokat vett magához, és őrmesteri ruhába öltözött. 1945 május 21 –én félúton Hamburg és Bréma között, Bremervörde határában két társával fennakadt egy brit ellenőrző ponton. (A szövetséges hadsereg rendészei számára ekkoriban előírás volt az őrmesteri vagy annál magasabb katonai rendfokozatú német katonák igazoltatása.) A brit katonák először nem tudták, hogy valójában kit fogtak el, de a hasonló esetekre előírt eljárási előírások szerint egy kihallgató központba vitték Himmlert. Itt a reichsführer maga fedte fel valódi kilétét. Így másnap egy magasabb rangú kihallgató tiszthez vezették, aki csak május 23 –án kezdte meg kihallgatását. A kihallgatás során váratlanul egy szájában tartogatott ciánkapszulára harapott, így végül ugyanaz az anyag okozta halálát, mely a sok millió általa elpusztított emberét is.

Reinhardt Heydrich: 1942. május 27-én Angliából támogatott cseh ellenállók merényletet követtek el ellene, így 1942 június 4 –én meghalt.

Rudolf Höss: Auschwitz táborparancsnokát a nürnbergi perben tanúként hallgatták ki, részletes írásbeli nyilatkozatot és feltáró jellegű vallomást tett. Később átadták a lengyel hatóságoknak. A Krakkóban lefolytatott tárgyaláson is elismerte a terhére rótt vádakat, a börtönben pedig megírta emlékiratait. Halálra ítélték, Auschwitzban akasztották fel, a bíróság ítéletének megfelelően arccal a tábor felé.

Adolf Eichmann: Eichmann a háború után 3 évig favágóként bujdosott, majd sikerült Argentínába jutnia. Később felesége és gyermekei is követték, és Buenos Aires mellett, Suarezben telepedtek le együtt. 1960-ban három izraeli ügynök fogta el Eichmannt. Elrabolták és különgéppel Izraelbe szállították. Elfogása után beismerte bűnösségét. Jeruzsálemben bíróság elé állították, a vádat ellene Gideon Hausner izrael állam főügyésze képviselte. Adolf Eichmannt kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 1962. május 31-jén hajtották végre. Hamvait a Földközi tengerbe szórták.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom: 

  • Burton C. Andrus: A nürnbergi huszonkettő. Kossuth Kiadó, Bp., 1982.
  • Ránki György: A második világháború története. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982.
  • Deák István: A nürnbergi perek anatómiája. 
  • Wikipédia: Nürnbergi per

 jegzettar.hu - A nürnbergi per

***