Az ókori Egyiptom vallása és mítoszai

Az ókori Egyiptom vallása és mítoszai

/Harmat Árpád Péter/

 

Egyiptom legnagyobb, minden időkben legnépszerűbb, és leginkább tisztelt istene a nap, Ré. Az egyiptomi forró éghajlat, a különös trópusi és mediterrán napszakváltások, -melyek egyedi fényhatásokkal járnak, -a sivatag közelsége, és a hófehér homok felett ragyogó tiszta mélykék égbolton vakító sugárözön látványa, fennsőbbsége érthetővé teszi a mai ember számára is, hogy miért pont a nap volt az egyiptomiak szemében isteni hatalmú. A sötétséget a halál birodalmának tekintették, a fény jelentette az életet, olyannyira, hogy a holtak is a Napisten társaságában akartak maradni. Az ég elfelhősödését, mely a téli időszakokban Egyiptom északi részén különösen a reggeli órákban néha előfordult, s a ritka, de időnként megtörténő heves esőket baljós tüneményeknek tartották. A földet megtermékenyítő vizet nem az égtől, hanem a Nílustól várták, mint ahogy minden kezdet és vég, minden élő, és sikert-gazdagságot jelentő dolog a Nílusból a Nílustól jött.

Ré, vagy Rá nevének etimológiája nehezen tisztázható.Ré a kopt kori hangalak, eredeti kiejtése talán Ria volt, mint a Ramszesz név ékiratos Riamasesa átírása mutatja. A magánhangzó bizonytalansága miatt a szakirodalom többnyire a Ré névformát használja.A Ré kultusz kezdeteit talán még a neolitikum elején is megtalálnánk, hiszen minden földművelő nép életében döntő szerepet játszik a nap járása, és tisztele majd istenítése Egyiptomban különösen gyökeret verhetett már az ősi időkben is. Rét rendszerint sólyom fejű ember alakban vagy sólyomként látjuk az egyiptomi emlékeken [lásd kép] de korong formájában is ábrázolják, az ureus kígyóval.Hieroglifa jele kör, középen ponttal vagy kis körrel.A görög-római mitológiában a Nap (Héliosz )tüzes lovaktól vont kocsin teszi meg útját az égbolton, az egyiptomiak, mivel fő közlekedési útvonaluk a Nílus volt, bárkát tételeztek fel.Mivel azt tapasztalták, hogy időnként a magasból víz hull alá, természetszerűleg arra gondoltak, hogy ezen a láthatatlan égi vízen közlekedik a hatalmas jármű, melyet később "milliók bárkájának" is neveztek. Nappalra és éjszakára külön bárkája volt az istennek.Ezek a "gyorshajók"-ahogy az egyiptomiak nevezték-, melyek egy piramisszöveg szerint aranyból voltak, bámulatosan rövid idő alatt óriási távolságokat futottak be az égen.Az Amduat-könyv címen ismert, túlvilággal foglalkozó irat szerint viszont a Nap éjszaka, amikor a halottak birodalmán utazik végig, időnlént nyugalomban van, a bárka legénysége pihenőt tart.A bárkának tehát legénysége van -egyes egyes szövegek úgy tudják, hogy ezek csillagok-,az ő evezőik hajtják a Nap hajóját.

A mindenséget minden oldalról víz veszi körül, alul a föld alatt helyezkedik el az ősvíz és az alvilági folyó, fent pedig az égi víz, az égi Nílus, melyen a bárka napközben halad. A Nap nem egyedül utazott, társaságában találjuk Iziszt, a Szót (Hu), a Felismerést (Szia), a Varázslatot(Heka) vagy a Nap leányát, az Igazságot (Maat).

Ré elsősorban a felső régiók, az ég ura, de jelentős befolyást gyakorol a halottak sorsára is. Éjszakai utazása a fényt hozza el a halottak birodalmába, akik ezekben a boldog órákban kikelnek koporsóikból és hozzá fohászkodnak.A vallási fejlődés régebbi időszakában a Nap volt a holtak bírája is- s bár később az ítélet kimondása Ozirisz hatáskörébe megy át-, Ré ilyen szerepének emléke is megmarad.

Ré és Ozirisz két ellentétes oldala az egyiptomi vallásnak, de ennek ellenére egyes papok megpróbáltak azonosítási lehetőségeket keresni kettejük között. II.Ramszesz felesége, Nofertari királyné sírjában az egyik falkép kosfejű múmiát ábrázol Ízisz és Nephtüsz társaságában. A múmia két oldalán a következő mondatok olvashatók: "Ozirisz, aki lenyugodott mint Ré"és "Ré ez, aki lenyugodott mint Ozirisz."A két isten azonosítása derűsebbé tehette volna a túlvilághitet, de szélesebb körökre ez az összeolvasztási próbálkozás sohasem gyakorolt hatást. Jóval népszerűbbek lettek más istenekkel történt azonosítások. Amon-Rét számtalanszor említik a feliratok, de egyéb hasonló névösszetételeket is találunk, mint például Hnum-Ré, Szobek-Ré. Az azonosítások különböző papi csoportoknak isteneik tekintélyének növelésére irányuló törekvését tükrözik.Azáltal, hogy a Rével fennálló lényegi rokonságot vagy teljes azonosságot sikerült kimutatni, az isten a legnagyobb hatalom és tekintély birtokosának tűnhetett, miálltal az adott istent követő papság tisztelete is emelkedett. Hasonló megfontolásból az uralkodók is igyekeztek kapcsolatba hozni magukat Rével, hiszen az ókori egyiptomban a nap a királyi hatalom legfőbb védőistensége. Dzsedefré,- az óbirodalom 4.dinásztiájának harmadik uralkodója (Kheopsz utáni király) i.e.2600 körül - viseli először a "Nap fia" címet, mely a legszorosabb kapcsolatot teremti az uralkodó személye és az ég királya között. A Memphisztől északkeletre fekvő Iunu (görög nevén Héliupolisz, vagyis napváros )helységet szokták a napkultusz centrumaként említeni.Mint a görög név mutatja ebben a városban valóban fényes napszentélynek kellett állnia.

Rét azonban egész egyiptomban tisztelték, és tiszteletének egy-egy nagy fellendülése nem jelenti szükségképpen Heliopolis szerepének jelentős növekedését.A város neve az iun -"oszlop" szóvalfügg össze.Heliopolisban az oszlop alakú fétiseknek egész sorát tisztelték, ezek egyike volt Iun.Sokkal nevezetesebb azonban egy másik itteni szent tárgy, egy hegyes kő, amelyet ben -nek, vagy benben -nek neveztek.Neve ugyanabból a tőből származik, mint az uben- "felragyogni", benu- "főnix" és a Ré két szent napmajma a piramisszövegekben : benti.

Az obeliszk és a piramis csúcsát is benbenetnek nevezték.Ez a kőfétis nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az obeliszk lett a nap legközismertebb, minden nagyobb templomban felállított jelképe.A világ teremtésének egyik fontos aktusát is a benben kövön képzelték el.Itt jelent meg az idők kezdetén Atum mint főnix, ez az a hely, ahol a teremtő istenség először felragyogott.

A sólyom-ember, és a szárnyas napkorong, Rének csak a két talán leggyakoribb, de nem egyedüli ábrázolásait jelentik.Ritkábban Ré a lótusz kelyhében ülő gyermek képe, mely teremtésmítoszoknak arra az epizódjára utal, amikor az ősvíz hullámain feltűnt a lótusz, s a benne ülő gyermek szeme árasztott először világosságot a kialakulásban lévő világba.A Nap megjelenési formája a főnix is, sőt Atum, a teremtő isten is Rével azonosult, egyes szövegekben.

A skarabeus formájú Heper vagy Heperer, kinek neve a "keletkezni"igéből származik, szintén egyik alakja.Már az Óbirodalomban nyomai vannak annak a későbbi felosztásnak, megkülönböztetésnek, mely napszakonként más névvel illeti a Napistent.Heper a reggeli nap, Ré a déli, Atumnak hívják este.

A piramisépítők korában ez még nem általánosan elfogadott, hiszen Heper esti napként is megjelenik.A skarabeus ( Ateuchus sacer )azért lett a nap jelképe, mert az egyiptomiak szerint, a Napistenhez hasonlóan, önmagától keletkezett.A skarabeus a galacsinba rakja petéit, s úgy tűnik, mintha a földből születne.

Az évezredes Nap-kultusz történetének múló viharos epizódja volt a "reformer fáraó",IV.Amenhotep,-később ahogy magát hívta: Ehnaton - nevéhez fűződő Aton-monoteizmus.

Rével ellentétes pólust képvisel Ozirisz, a halottak istene.Nevét eddig nem sikerült megnyuktató módon etimologizálni.A név furcsa írásmódja és a jelek többféle feloldási lehetősége következtében, már az ókorban is eltérő vélemények alakultak ki.Magyarázták "Erősnek","Sokszeműnek".Ma "Szem helyének" is értelmezik.

Ozirisz Egyiptom legősibb istenei közé tartozik, amire némi bizonyíték az a domborműtöredék mely Dzsószer(óbirodalom, 3. dinasztia, i.e.2700 )heliopolisi templomából származik.Ezen a nagy isteni kilencség egyes tagjainak alakjai, nevei láthatók.Ebből arra lehet következtetni, hogy a dombormű ép állapotában az ábrázoláson Ozirisz is rajta volt.

Ozirisz ősi meglétének másik bizonyítéka, hogy az I. dinasztia (k.b.i.e.2800 )uralkodóinak sírjait Abüdoszban, Ozirisz szent városában találták meg, ahol Ozirisz egyik formáját, egy - Henti-Imentiu ("aki a nyugati halottak élén áll")nevű - sakálistenséget tiszteltek.ú

A heluáni temetőből (I. dinasztia )előkerült Ozirisz szent jelképe, a dzsed oszlop.A dzsed már az óbirodalom idején kapcsolatban állt Buszirisszal, az Ozirisz-tisztelet egyik középpontjával, tehát a dzsed nemcsak a későbbi időkben lett Ozirisz szimbóluma.

A rendszerint múmia alakban ábrázolt Ozirisz a hegyes, két tollal díszitett átef koronát viseli, kezében a pásztorbot és az ún. korbács.

Ozirisz a talán legsokoldalúbb egyiptomi istenek egyike, aki szenvedései révén vált a holtak urává.Mítoszát teljes alakjában csak Plutarkhosz őrizte meg számunkra.( i.sz.I.-II.század )

Az Ozirisz mítosz:

Az ősidőkben Ozirisz uralkodott Egyiptom felett, nővérével, Ízisszel együtt, aki felesége is volt.Ő terjesztette el a kúltúrát és a civilizációt, nemcsak egyiptomban, henem más népek között is.A boldog korszaknak összeesküvés vetett véget, melyet Ozirisz, rosszindulatú testvére, Tüphón ( egyiptomi szövegekben Széth )szőtt bátyja ellen, akinek trónját meg akarta szerezni.

Ozirisz ezen felül egy alkalommal részegségében akaratán kívül Nephtüsszel, Tüphón feleségével hált, akit Ízisznek gondolt.Tüphón (Széth) titokban mértéket vett Oziriszről, és egy megfelelő méretű pompás ládát csináltatott.

Egy lakomán kijelentette, hogy azé lesz a láda, aki pontosan kitölti, ha belefekszik.Mikor Oziriszre került a sor, rácsapta a fedelet, és a ládát a Nílusba vetették.Ízisz megtudta, hogy a ládát a tenger a föníciai partvidékre, Büblosz városába sodorta.

Büblosz partjain egy hangabokor nőtte körül a koporsót, és a növény csodálatosan megvastagodott törzsét a város királya palotájába vitette, és oszlopként állíttatta fel.Ízisz elutazott Bübloszba, beállt dajkának a király udvarába.A királyfit halhatatlanná akarta tenni, s tűzbe tartotta éjszakánként, de az anya megleste, és így megfosztotta ettől gyermekét.

Ízisz ekkor felfedte kilétét, elkérte az oszlopot, és Egyiptomba vitte.

Tüphón (Széth) azonban ráakadt a holttestre, feldarabolta, és szétszórta.Ízisz megkereste a tetem részeit, és Egyiptom különböző városaiban sírhalmokat emelt férjének.

A piramisszövegek számtalan utalásából megállapítható, hogy a mítosz fő vonásai -Ozirisz és Széth ellentéte, Ozirisz megölése, Ízisz mint férje segítője -már sz Óbirodalomban kialakultak.

Egyiptomi ábrázolásokból és szövegekből tudjuk, hogy a mítosz szerint Ozirisz halála után sem vesztette el nemzőerejét, és felesége ekkor foganta tőle fiát Hóruszt, akit sok veszély közepette nevelt fel.Hórusz megbosszulta atyja halálát és elnyerte a királyi méltóságot is.

Ozirisz pedig újjáéledt, de tevékenységét nem a földön folytatta, hanem a túlvilág birodalmának királya és bírája lett.

Középbirodalomkori forrásokból tudunk először arról, hogy bonyolult szertartásokkal emlékeztek meg Ozirisz haláláról, újjáéledéséről (Ozirisz-misztériumok), de előtte az óbirodalom idején is a király halotti rítusaiban szerepet kaptak az Ozirisz-mítosz elemei.

A halott király már ekkor azonosul Ozirisszel, a későbbi túlvilághit szerint a közrendű halottak is Ozirisszé váltak.Az isten alattvalói a másvilágon tehát tulajdonképpen mind Oziriszek, de természetesen nem egyenrangúak vele.

Ozirisz történetéhez kapcsolódik a Memphiszi Teológiának egyik része is.Eszerint Geb, a föld istene, Ozirisz atyja, felosztja Egyiptomot unokája Hórusz, és másik fia Széth között, később azonban megbánja döntését, és az egész örökséget Hórusznak adja.Az egyesített ország középpontja Memphisz.

Az V.-VI.dinasztia alatt,- Óbirodalom, 2500 és 2200 közt- Ozirisz jelentősége megnövekedett.Ahogyan ekkor a piramisszövegeket csak a király irhatta fel saját és feleségei sírjába, ugyanúgy kezdetben az Ozirisszé válás is a királyi előjogok közé tartozott.

Az Ozirisszé válás tanának keletkezéséhez bizonyára hozzájárult, hogy az uralkodó a másvilágon is vezető szerepet akart magának biztosítani.Ezért azonosította magát a túlvilág királyával.

Míg politikai téren a napkultusz jelentősége növekedett, addig a túlvilághitben fokozatosan az Ozirisz-vallás nyert teret.Ez vigasztalanabb azoknál a hiedelmeknél, melyek szerint az égbe, a nap és a csillagok társaságába helyezték a halott lelkét.A Dat, vagy Duat, mint sajátos hieroglif jele mutatja, (kör, melynek közepéből vonalak húzódnak a körívig) eredetileg szintén a csillagos eget jelentette, később azonban alvilággá, Ozirisz országává lett, melyhez minden megszépítő törekvés ellenére, félelmet keltő képzetek kapcsolódtak, sötét birodalommá kezdett válni.

Jellemző azonban az egyiptomi túlvilághitre, hogy szemben más népekével, itt sohasem tudta a sötétség a túlvilág sajátos derűjét teljesen elhomályosítani.A Halottak Könyve szerint Ozirisz országát is megvilágítja éjjel a nap, s azt remélték, hogy a halottak Rével hajózhatnak, fényben úszó bárkáján.

"Magas vagy az égben, tekintélyes a földön, gondviselője a túlvilágnak határáig az öröklétnek"- mondja IV.Ramszesz abüdoszi Ozirisz-himnusza.Az Óbirodalom még nem fejezte ki ilyen világosan nézeteit Ozirisz különböző arculatairól, funkcióiról, de az isten későbbi alkjának valamennyi jelentős vonása, kivéve égisten jellgét, már ekkor megtalálható.

Az Újbirodalomtól kezdve ismert gabona-Oziriszek az istenség mítoszát a termékenységszimbolikával kapcsolták össze.Ozirisz formájú fakeretet készítettek, ezt földdel és gabonával töltötték ki.A sírban kicsírázó gabona az élet legyőzhetetlenségét, a halál utáni lét bizonyosságát jelentette.

Először kizárólag a Királyok Völgyében tűnnek fel, tehát csak ide temetett uralkodók és kegyenceik részére készítették ezeket.A Ptolemaiosz-kortól kezdve a gabona-Oziriszek kerültek a templomi misztériumok középpontjába.A mítoszok Oziriszt tartották a gabona megteremtőjének, de a föld megtermékenyítője is, hiszen a Nílussal is azonosították.

A vallás alakulása során a rendkívül sokoldalú isten egyes vonásai is módosultak, de mindig világosan előtünt a lényeg, a halál, az elmúlás és újjáéledés jelenségeinek elválaszthatatlan összekapcsolódása, amit legpregnánsabban egy halotti szöveg, a Kapuk Könyve egyik képe fejez ki: óriási gabonakalászokat látunk, melyeket a kísérő szöveg "Ozirisz testé"-nek nevez.

Széth (Tüphón), Ozirisz gyilkos testvére, az egyiptomi Pantheon legellentmondásosabb istene.Hosszú fülű, hegyes orrú állat- talán okapi -képében jelenítették meg.Később szamár alakja van.Ellenszenves szerepe csak i. e. I. évezredben tette kifejezetten sátáni lénnyé, akinek elpusztítására a templomoknak külön rítusai voltak.Az Óbirodalom korában még a legnagyobb istenek egyike.Széth a végtelen sivatag, a viharok megszemélyesítője.Heréjének sérülése a Hórusszal vívott harc során szimbólikusan utal terméketlenségére, míg áldozata, Ozirisz, halála után is nemzőképes maradt.

Széth az egyiptomi istenek között a "nagyerejű", aki komoly varázshatalommal is rendelkezik.Gyakran jelenik meg nagy ellenségével, Hórusszal együtt pozitív szerepben, a halott védőjeként, mintegy kiegészítik egymást.Hórusz ugyan győzelmet arat felette a mítoszban, ez azonban mégsem egyenlő a megsemmisítésével.Ahogyan a sivatag kietlen, de végtelenségében lenyűgöző, s amint a tomboló, pusztító viharnak is megvana maga fensége, szépsége, Széth is egyesíti magában a tiszteletet keltő és ugyanakkor borzalmas vonásokat, hiszen a nagy erejű hős alakja sohasem tudta feledtetni a gyilkos Széthet.

A Széth-Hórusz tisztelet, az I.-II. dinasztia idejéből (Dzser király) ismert királyné cím: "Aki Hóruszt és Széthet látja", arra utal, hogy az uralkodó ekkor még mindkét szemben álló hatalom megtestesülése, bár elsősorban Hóruszt hangsúlyozzák.Akirály egyik fő címe: Hórusz.

A II. dinasztia korában ez az egyensúly megbomlik, úgy látszik, rövid időre Széth hívei győzedelmeskednek.Ő lesz a királyi isten.Haszehemui alatt- II.dinasztia legvégén -Hórusz és Széth már együtt jelennek meg a királynév felett.

Bár az egyiptomiak a két istent egy-egy országrész királyának tekintették.Széth Felső Egyiptom uralkodója, Hórusz a Deltáé, más források szerint megfordítva.

Nehéz vállalkozás a mítoszok homályos célzásai alapján egy ősi történelem rekonstruálása,a két országrész harcának megrajzolása.Voltak ugyanis kutatók, akik Hórusz és Széth harcában az egyesítés előtti idők küzdelmének késői emlékét látták.

A napisten kultusz,- Rének a világ kormányzójának -tisztelete, istenítése, és az ehhez kapcsolódó vallási rituálék illetve papi és politikai vonatkozások szervesen átszövik az ókori egyiptomi történelem eseményeit.

A kultusz ismerete egyrészt segít a történelmi emlékanyagok közötti eligazodásban, másrészt közelebb visz a évvel ezelőtti összefüggések, emberi gondolkodásmódok ok-okozati viszonyok megértéséhez.

Az ókori egyiptomi nép tetteinek, a monumentális építkezéseknek, háborúknak, hatalmi harcoknak mozgatórugóit a mai modern ember több ezer év távlatából nehezen értheti meg; de ha az akkor élt emberek hiedelmeit, meggyőződéseit, félelmeit röviden vallását ismerjük, talán könnyebben megfejthető történelmi múltjuk is.

Mindezek miatt fontos, hogy a történelem tényként kezelt eseményei mellett foglalkozzunk a vallásokkal is.

 

Harmat Árpád Péter

Felhasznált szakirodalom:

  • - Kákosy László: Ré fiai. Bp.1979.
  • - Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája.Osiris, 2001.
  • - Kákosy László, Varga Edit: Egy évezred a Nílus völgyében. Gondolat, Bp. 1970
  • - Hahn István Kákosy László, Komoróczi Géza: Az ókor története II. Az ókori kelet története.
  • Egyiptom és Elő-Ázsia (Szerk.: Dr. Hahn István) Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp, 1995