A müncheni sörpuccs (1923)

A müncheni sörpuccs

/Harmat Árpád Péter/

 

Hamarosan épp 100 éve lesz annak, hogy Adolf Hitler 1923 november 8-án végrehajtotta híres puccskísérletét Münchenben. Ez volt a Führer első komolyabb hatalom-átvételi kísérlete; és bár végül kudarccal zárult, megmutatta az akkor még csak 34 éves ifjú náci "oroszlánkörmeit". Amellett az esemény világított rá arra is, hogy a Hitler vezette német nemzetiszocialisták mindenre képesek a hatalom megszerzéséért. Hitler személyesen ragadott pisztolyt „nemzeti forradalmat” hirdetve maga rontott be emberei élén abba a müncheni sörözőbe, ahol a bajor kormány tagjai tartózkodtak. Bár a túszejtő akció - melyet később sörpuccs néven jegyzett meg az utókor - teljes kudarccal végződött és a Führer rövid időre börtönbe is került, a szabadulása után 9 évvel mégis Németország kancellárjává lépett elő. De hogyan is kezdődött az egész?

Az első világháború végén a frontról hazatérő Adolf Hitler leszerelt ugyan, de Münchenben letelepedve a Reichswehr szolgálatában maradt. Fő feladata a helyi politikai mozgalmak megfigyelése lett. Németország politikai viszonyai ekkoriban nem is lehettek volna zavarosabbak. Az országot (Weimari Köztársaság) szociáldemokraták vezették ugyan, de 1919 és 1920 közt egymást érték a kommunista felkelések, és munkáslázadások. Münchenben, Hitler kedvenc városában például 1919 tavaszán verték le a helyi kommunisták felkelését (Bajor Tanácsköztársaság). A településen sorra alakultak különböző pártocskák, anarchista, kommunista vagy szélsőjobboldali szervezetek. A 30 körüli Hitler fő feladata ezek figyelemmel kísérése és esetleges megerősödésük jelentése lett. Sorra járta tehát nap mint nap a müncheni politikai gyűléseket, pártházakat, illetve azon sörözőket, amelyekben politikai összejövetelek zajlottak.

Végül 1919 szeptember 12-én jött el az a nap, mely megváltoztatta Hitler életét. Ugyanis a Német Munkáspárt egyik gyűlésén megjelenve ekkor határozta el, hogy csatlakozik a szervezethez és pártszónok majd pártvezér lesz belőle. A Hitler által „kiszemelt” Német Munkáspárt 1919 január ötödikén alakult meg, egy bizonyos Anton Drexler és Karl Harrer vezetésével. Hitler felbukkanásakor a „pártocska” ekkor még száz fő alatti tagsággal rendelkezett, és gyűléseiket egy sörözőben rendezték meg. Ide kellett tehát Hitlernek elmennie, hogy meghallgassa egy bizonyos Gottfried Feder beszédét. Hitlernek nagyon tetszett Federnek az első világháború győzteseit ostorozó, pénzügyi politikájukat bíráló beszéde. Ám a szenvedélyesen beszélő mérnök kijelentéseit egy másik pártag bírálni kezdte, amikor felszólalásában kiemelte, hogy Bajorország célja nem a külföldi tőkét bírálata, hanem Bajorország elszakadása kell, hogy legyen. Ezt Hitler nem tűrhette, és felszólalásra jelentkezve, hosszú és szenvedélyes beszédben vette védelmébe Federt és elveit. Hitlerre ekkor figyelt fel a Német Munkáspárt egyik legfőbb vezetője, Anton Drexler, aki néhány nappal később levelezőlapot küldve kérte fel arra, hogy csatlakozzon pártjukhoz. Hitler tehát 1919 szeptemberében, a 7. számú pártigazolvány kézhez véve, tagja lett a Német Munkáspártnak. Első beszédét, mely máris nagy sikert aratott a párt tagsága előtt, 1919 október 16 -án mondhatta el.

Innentől kezdve körülbelül 5 esztendő alatt (1919-1924) Hitler két szálon futtatva „politikai karrierjét” egyrészt megszerezte a Náci Párton belüli egyeduralmat - a két korábbi pártelnök Harrer és Drexler félreállításával – másrészt jelentős tömegpárttá szervezte a Német Munkáspártot melynek neve közben Nemzetiszocialista Német Munkáspártra változott. (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei – NSDAP) Az új pártnak 1921 július 29 -én lett hivatalosan az elnöke. Közben 1920-ban megszerezte a Völkischer Beobachter című tönkrement lapot. Az újság óriási segítséget jelentett a tagság bővítésében, így hamarosan özönlöttek a csatlakozni kívánók. A párttagság nagyon gyorsan, még 1920-ban 100-ról 3000 –re nőtt. A bővülés később is robbanásszerű maradt, és 1923-ra elérte a 12 ezer főt. Ezen években csatlakozott a párthoz Rudolf Hess (1920-ban) későbbi pártbéli helyettese, Hermann Göring (1922-ben) a náci rohamosztag első vezetője, a háború idején a Luftwaffe parancsnoka, Joseph Goebbels (1924-ben) a propaganda ügyek felelőse, később az ország propaganda minisztere, Rudolf Höss (1922-ban) az auschwitzi koncentrációs tábor későbbi parancsnoka, illetve Heinrich Himmler (1923-ban) aki az SS élén legfőbb bizalmasa lett.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) 1920 februárjában jelentette meg 25 pontos programját. A program élesen elítélte az első világháborút lezáró, "árulók" által kötött versailles-i békét és annak előírásait, támadta a kommunistákat és azonnali népjóléti intézkedéseket követelt, például a munkanélküliség és a kapitalista kizsákmányolás felszámolását. A 25 pontos programból 7 zsidóellenes intézkedéseket tartalmazott. A nácik programja gazdasági téren elsősorban az államosításokra épített, és hangsúlyozta a kisiparosok, kiskereskedők állami védelmét. Ezzel  hatalmas tömegekben nyerte meg a kispolgárság millióit Németországban. A náci párt erejét volt hivatva növelni az 1922-ben létrehozott, félkatonai rohamosztag, az SA (sturmabteilung) is, melynek élére Göring, majd Röhm került. A rohamosztag egyenruhája 1924-től lett a barna ing. 1923-ra kialakult tehát a Náci Párt szimbólumrendszere: az 1920-ban hivatalossá tett jelvény, a vörös mezőben fehér kör, fekete horogkereszttel; az olasz fasisztáktól átvett náci köszöntés (rézsútosan felemelt nyújtott jobb kar) a barna ing, illetve 1921-ben Hitler megszólítása a Führer azaz vezér elnevezés. 

Hitler 1923 őszére pártja növekvő népszerűsége, és egyre jelentősebb müncheni befolyása miatt úgy érezte eljött az idő arra, hogy átvegye a hatalmat Bajorországban, majd Berlinben is. A Hitler által tervezett puccsot 1923 november 8-án hajtották végre, amikor a bajor tartományi kormány tagjai Gustav von Kahr főkormánybiztos vezetésével Münchenben a Bürger-Brau-Keller sörözőben a gyárosokkal tartottak közös gyűlést. A kijelölt napon november 8-án, körülbelül fél órával azután, hogy Kahr beszélni kezdett - vagyis nagyjából eset 20 óra 30 perckor - rohamosztagosok élén behatolt a sörözőbe Hitler, és túszul ejtette a bajor kormányt. Ezzel kezdetét vette a müncheni sörpuccs! A sikeres hatalomátvételhez Hitler megnyerte Németország egyik világháborús hősének, Ludendorfnak a tevőleges támogatását is. A háború óta nagy népszerűségnek örvendő tábornoktól a puccs elfojtására küldött katonai és rendőri alakulatok átállásárt remélte a Führer. Ám mint kiderült: várakozásai túlzóak voltak. A sörpuccs éjszakáján ugyanis 22 óra 30 -kor Hitlerék távozása után, Ludendorff naivan hazaengedte a túszul ejtett kormánytagokat "egy kis pihenésre". Baklövését pedig tovább súlyosbította, hogy személye nem állította Hitler oldalára a katonai alakulatokat sem. November 8-án este Röhm egységei laktanyákat foglaltak el, és a volt hadügyminisztérium épületét. Másnap november 9 -én pedig, miközben Röhm a hadsereg és rendőrség ostromára készült fel a hadügyminisztériumban, Hitler legfőbb embereivel a város központjába indult.

A végső terv egy fegyveres felvonulás volt München belvárosába, annak teljes elfoglalása és a katonai alakulatok átállásának kikényszerítése céljából.  A november 9-én, pontban déli 12-kor meginduló menetben kétezer náci vett részt. A legelső sorban középen, rögtön a zászlóvivők után Ludendorff és Scheubner-Richter közt maga Hitler menetelt. Az ő sorában lépkedtek legfőbb emberei: Friedrich Weber, Julius Streicher, Göring, Wilhelm Brückner, a második sorban pedig: Heinz Pernet, Hans Streck, Johann Aigner, Gottfried Feder és Heinrich Bennecke. Közben a rendőrség állig felfegyverzett egységei az Odeonsplatznál páncélautókkal zárták el az utat, majd a Feldherrnhalle előtt, 12 óra 45 perckor eldördültek az első lövések is. Pillanatok alatt 14 náci és 4 rendőr holtteste feküdt az utcán. Kitört a pánik, amit fokozott a földre zuhanó Hitler látványa is, akit sokan halottnak véltek. (Valójában csak elesett, amikor a mellette menetelő Scheubner-Richter lövést kapott és magával rántotta.)

A Reichswehr egységei és a rendőrök még Ludendorf jelenléte ellenére sem álltak át a nácik oldalára. Pedig Hitler erre alapozta a katonai fellépésük sikerét. A tűzharcban nem nyerhettek a számbelileg kevesebben érkező és szervezetlenebb felkelők. Az összecsapás közben Ludendorff megadta magát, Göring megsebesült a lábán, Hitler pedig eltörte kulcscsontját. A puccs résztvevőit a kormány gyorsan letartóztatta. Ugyanakkor sokan el tudtak menekülni, így például Göring is, aki comblövése dacára a déli határ közelébe vette az irányt és végül Ausztriában húzta meg magát egy időre. Maga a Führer az egyik barátjának és kiadójának Ernst Hanfstaengl -nek a házába menekült, ahol az öngyilkosság gondolatát mérlegelte. A végzetes tettről azonban Hanfstaengl felesége – akihez sokak szerint gyengéd érzelmek fűzték a későbbi diktátort - lebeszélte őt! Hitlernek maradt ideje arra, hogy várható bebörtönzésének idejére kijelölje helyettesítőjét a Völkischer Beobachter szerkesztője Alfred Rosenberg személyében. Döntésében az lehetett a fő szempont, hogy Rosenbergtől tartott legkevésbé követői közül. Az 1924 február 24-én megkezdett három hetes per végén Hitlert hazaárulásáért elítélték, ám nevetségesen enyhe büntetést kapott, hiszen alig öt évre ítélték. (A perben, Hitler mellett vádlott volt még: Heinz Pernet, Friedrich Weber, Wilhelm Frick, Hermann Kriebel, Erich Ludendorff, Wilhelm Brückner, Ernst Röhm és Robert Wagner is. Lásd a képet.) A büntetés letöltésére a landsbergi erődbe szállították, ahol teljes ellátást, kényelemet és munkafeltételeket biztosító dolgozószobát kapott, mely alig emlékeztetett egy börtöncellára.

A Führer összesen egyetlen évig volt elítélt (1923 novembere és 1924 decembere közt) és ebből is csak 9 hónapot töltött ténylegesen a „börtönben”. Ám ezen időszak mégis fontos periódus volt életében, mivel ekkor diktálta le Rudolf Hessnek Mein Kampf című könyvének szövegét. A Mein Kampf két részből áll. Az első Hitler életét és pártját mutatja be, illetve ismerteti meg az olvasóval. A második rész a Nemzetiszocialista párt eszméit, szabályait, a Hitler-köszönés módját írja le. /Hitler életéről bővebben: itt/

Hitler szabadulása után visszaszorította pártbéli riválisait (Strassert és Röhmöt), majd az 1925-ben létrehozott SS –re támaszkodva elérte, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen pártvezéri státusza. Miközben megnyerte a német gyárosok támogatását – akiket a kommunizmus visszatérésével riogatott (mely ellen szerinte egyedül ő védheti meg a tőkéseket) – szónoklataiban rendet, nemzeti felemelkedést, igazságos új és erős Németországot ígért mindenkinek. Hitler beszédei a válságos évekbenegyszerre ígértek gazdasági-társadalmi felemelkedést a kispolgári tömegeknek, marxistáktól mentes kapitalizmust a gazdagoknak ésnemzeti büszkeséget a szegényeknek. Közben pedig Hitler világosan megjelölte azokat is, akiknek Németország minden baját köszönheti. Ezek pedig szerinte a zsidók, a kommunisták és a nyugati nagyhatalmak voltak. Szónoklatait - részben a mindig hatásvadász külsőségeknek köszönhetően - egyre inkább lelkes egyetértéssel hallgatta a nép. Ismertsége és népszerűsége 1933 -ban ért a csúcsra, és juttatta Hitlert a kancellári székbe.

Ám nemzeti felemelkedés helyett a Führer végül csak pusztulást hozott népe számára. Alig 6 évvel azt követően, hogy hatalomra jutott, kirobbantotta a második világháborút, melyben 7,3 millió német állampolgár halt meg. Németország 1945-re romokban hevert, városait romhalmazzá bombázták. Európában összesen 50 millió halálos áldozatot követeltek a harcok. Ez volt a világtörténelem legsúlyosabb pusztítása. És ne feledjük: igazából mindez 1923 –ban, Münchenben kezdődött egy sörpuccs alkalmával.

Harmat Árpád Péter

.

 

-----------------------------