Bécsi döntések

Bécsi döntések

/Harmat Árpád Péter/

 

A revizionizmus - vagyis a történelmi Nagy-Magyarország visszaállításának törekvése – az egész Horthy-korszakban mindvégig kiemelt jelentőségű prioritást élvezett a magyar államvezetés számára. Amikor az 1930-as években az európai hatalmak közül egyedül Németország és személy szerint csak a német kancellár - Adolf Hitler - tudta megígérni számunkra, hogy revideálja a Trianoni békediktátumot, Magyarország vezetői - Gömbös Gyulától kezdődően, kevés kivételtől eltekintve - úgy döntöttek: politikailag elkötelezik hazánkat Hitler oldalán.

Az elköteleződés 1933 és 1941 közt fokról fokra történt. Először gazdasági kapcsolatokat építettünk ki a Német Birodalommal, majd bevezettük az első zsidótörvényt 1938 május 29-én. (Ez még vallási alapon határozta meg azt, hogy ki számít zsidónak. Jelentősen korlátozta, 20%-ban maximálta az értelmiségi pályákon foglalkoztatható zsidók számát.) Mivel Hitler elégedett volt a magyarok zsidóellenes politikájával és lassú Németországhoz közeledésével, az 1938 szeptember 29-i müncheni egyezményt követően az első Bécsi döntéssel visszaadta nekünk a felvidék egy részét, mintegy 12 012 km2 -t, 869 ezer lakossal (akiknek 87% -a volt magyar).

A döntést Bécsben, a Felső-Belvedere kastélyban hirdették ki 1938 november 2-án. A döntésnek köszönhetően újra magyar  lett tőbb ősi felvidéki magyar város, például Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc városa. A magyar honvédség november 5 és 10 között vonult be a csehszlovák hadsereg által előzetesen kiürített területre, ahol mindenütt kitörő örömmel fogadták őket. November 13-án hirdették ki az 1938. évi XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz viszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről 

Most rajtunk volt a hálálkodás sora, így 1939 elején kiléptünk a  Népszövetségből és csatlakoztunk az Antikomintern Paktumhoz. Viszonzásul Hitler hozzájárulását adta Kárpátalja magyar megszállásához, amire 1939 március 15-én került sor, és újabb 12 800 km2 területgyarapodást eredményezett (0,7 millió lakossal, akiknek 10% -a volt magyar). Bár 1939. március 14-én a Jozef Tiso vezette szlovák fasiszta kormány kikiáltotta Szlovákia függetlenségét, amire válaszul Volosin is kikiáltotta a független Kárpát-Ukrán Köztársaságot és országának német védnökség alá helyezését kérte, a magyar katonai vezérkar a bevonulás mellett döntött.

Kárpátalja megszállásához három hadseregcsoportot hoztak létre, egyet Munkácson, egyet Ungváron, a harmadikat pedig Beregszászban A hadművelet vezetésével vitéz Szombathelyi Ferenc vezérőrnagyot bízták meg. Március 15-én hajnalban a honvéd alakulatok megkezdték a Kárpátalja elleni offenzívát. Március 18-án a magyar katonai vezérkar befejezettnek nyilvánította a Kárpátalja elleni magyar hadműveletet. (A magyar-szlovák kis háború ezt követően zajlott 1939 március 23 és április 4 közti pár napban, a határviták kiélesedése miatt.)

Később Magyarország bevezette a második zsidótörvényt, 1939 május 5-én. Ez a jogszabály már faji alapra helyezte a zsidók meghatározását. A törvény két kategóriára bontotta az értelmiségi foglalkozásokat: az egyikbe azokat sorolták, melyekben egyszerűen tilos volt a zsidók alkalmazása, a másikba azok kerültek, ahol csupán 6% -lehetett maximum az arányuk. A zsidók számára innentől tiltott szakma lett: a közhivatalnoki, színészi, újságírói, és a tanári pálya. A határozott, némát mintát követő, zsidóellenes magyar fellépés jutalma ezúttal sem maradt el: a Führer nekünk adta Erdély északi részét. Ez volt a második Bécsi döntés 1940 augusztus 30-án. Ezzel az újabb határozattal 43 104 km2 -nyi területet sikerült visszaszereznünk a hajdani Nagy-Magyarországból, 2,4 millió lakossal (akiknek 54%-a volt magyar.)

 A megelőző tárgyalások 1940. augusztus 29-én kezdődtek meg Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter döntőbíráskodásával Bécsben, és másnapra mindkét kormány beleegyezését adta. Ezután került sor a határozat kihirdetésére, amely Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta. Egyébként 1940-ben német nyomásra Románia további területi veszteségeket szenvedett el: át kellett adnia Besszarábiát a Szovjetuniónak, Dél-Dobrudzsát pedig Bulgáriának. (Ezeket a döntéseket a győztes nagyhatalmak a világháború után is érvényesnek ismerték el.)

Abban, hogy Magyarország nem kapta meg egész Erdélyt, Hitler kiegyensúlyozott döntése érezhető. A Führer ugyanis el akarta kerülni, hogy szövetségesei (Románia és Magyarország) háborúba keveredjenek egymással, hiszen egy ilyen konfliktus komolyan veszélyeztette volna az Anglia elleni küzdelem sikerét. Románia tengelyben tartása elsősorban a havasalföldi olajmezők miatt volt fontos, míg Magyarország földrajzi helyzetének köszönhette kedvező alkupozícióját. Ciano gróf olasz külügyminiszter naplójából mindenesetre kitűnik, hogy a kérdés mind neki, mind Ribbentropnak elsősorban a román olaj zavartalan szállítása és a nyugalom miatt volt érdekes. Magyarországon a második bécsi döntést természetesen kitörő örömmel fogadták, a közvélemény azt igazságosnak és jogosnak ismerte el. A hatalmas revíziós siker ellenére ugyanakkor voltak elégedetlenkedő hangok is, és a Teleki-kormány sem adta fel a lehetőségét annak, hogy a későbbiekben Dél-Erdélyt is megpróbálja visszaszerezni; ennek tudható be, hogy a kormányzat sokáig meggátolta az új határokon kívül rekedt 200 000 fős magyar kisebbség repatriálását.

 

A második bécsi döntést követően Magyarország végleg elköteleződött Hitler oldalán: 1940 november 20 -án csatlakozott a fasiszta országok Háromhatalmi Szerződéséhez, majd 4 hónappal később részt vett Jugoszlávia lerohanásában is. Később, 1941 június 27-én hazánk belépett a második világháborúba és hadat üzent a Szovjetuniónak. Megkezdődött a magyar hadsereg mozgósítása és a magyar honvédek frontra küldése. A harmadik és negyedik zsidótörvény bevezetésével országunk a náci fajgyűlölet szervilis követőjévé vált.

Bár a bécsi döntésekkel úgy tűnhetett, hogy Magyarország helyrehozta az 1920-as trianoni  igazságtalanságokat, valójában rossz oldalra állt és óriási árat fizetett mindezért: a második világháborúban 1 millió magyar halt meg 1939 és 1945 közti években, a harcok során. 

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
  • Tarján M. Tamás: 1940 augusztus 30. A második bécsi döntés
  • A második bécsi döntés Wikipédia

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

Érettségizők tesztje: ITT

------------------------------------------------