Szabad György élete (1924-2015)

Szabad György élete (1924-2015)

/Harmat Árpád Péter/

Szabad György a rendszerváltáskori magyar országgyűlés elnökeként és az 1990-es demokratizálódási folyamat emblematikus nagy alakjaként vonult be történelmünkbe; ugyanakkor Széchenyi díjas történészként és a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként a hazai történettudomány egyik kimagasló alakját is tisztelhetjük személyében. 2015 július 3-án, 91 éves korában hunyt el. Írásunk életútjának állít emléket.

Bár Aradon született (1924-ben), ifjú éveinek nagyobbik részét Pesten töltötte. Alig volt 8 éves, amikor családja Budapestre költözött, így az 1942-ben megszerzett érettségit már itt vehette kézhez. A második világháború komoly törést hozott családja életébe: édesapja 1941-ben öngyilkos lett, őt magát pedig - zsidó származása miatt - 1944 tavaszán munkaszolgálatra kényszírették. Ám az alig 20 éve ifjú 1944 október 15-én megszökött a 107/302. sz. századtól, majd egy veszélyeket és hihetetlen kockázatot is vállaló rokon segítségével sikerült átvészelnie a holokauszt magyarországi tombolását és a nyilas időket. (Az oroszok "malenkij robotra" is elhurcolták, de onnan is sikerült megszöknie.)

Egyetemi tanulmányait rögtön a háború végén, 1945-ben megkezdte a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Diplomáját 1950-ben történész-levéltárosként vehette kézbe. Első felesége, Szegő Judit, könyvtárosként folytatta tanulmányait. Az egyetem és a nősülés mellett, korán megérintette a politika szele is: egy ideig a háború végén a Független Kisgazdapárt tagja lett. 1949 õszén, egy külön tanfolyamot követően a Magyar Országos Levéltár gyakornoka, majd a diploma megszerzése után levéltárosa lett. Később, 1951-ben, alig 27 évesen új munkahelye az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara lett, ahol előbb adjunktus (1954), majd docens (1956), végül egyetemi tanár (1970) lett az új- és legújabb kori magyar történeti tanszéken.

Történészként a XIX. századi magyar történelmet, a reformkor, a szabadságharcot és legfőképp a kiegyezés előzményeit jelentő éveket kutatta. Kutatásaiért és tudományos igényű munkáiért 1969 őszén a „Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-1861” című monográfiájával elnyerte a tudományok doktora fokozatot. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. (1998-ban lett az MTA rendes tagja.) 2000-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (mely az ország legmagasabb kitüntetésének számít), 2006-ban pedig életműve elismeréseként a Széchenyi-díjat.

Korai művei közé tartozott a „Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860–61”, melyet 1967-ben írt, majd a 70-es években készült el a „Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi–Kossuth-vita” (1976), a „Kossuth politikai pályája” (1977) és az „Az önkényuralom kora 1849–1867” (1979, 1987). A 80-as években újabb négy publicisztikája látott napvilágot, melyek közül az első kettő újra az 1848/49-es forradalom és szabadságharc felé fordult. Az egyik címe: „Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán” (1982), a másiké: „Miért halt meg Teleki László?” (1985). A későbbiekben is „izgatta” az 1848/49-es események utáni átalakulás, ez derül ki 1986-ben megjelent művéből, melynek címe: „Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában” (1986). Alkotói korszakának végén hol a reformkor, hol pedig a polgári átalakulás foglalkoztatta: 1997-ben írta a „Wesselényi és Kölcsey” című művét, 2001-ben a „Magyarország polgári átalakulás a reformkorban és 1848-49-ben”, 2000-ben pedig a „A parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése, védelmezése és kockáztatása Magyarországon 1848-1867”. Aktív alkotói éveiben nősült meg másodszor, 1982-ben, amikor Surján Andrea tanárnőt vette feleségül. (Leányuk, Júlia, 1984-ben született.)

Élete utolsó szakaszában a politika felé fordult: részt vett 1987-ben az első lakitelki találkozón, majd alapító tagja lett az MDF –nek. Szabad György kezdettől kiemelkedő és meghatározó – sőt irányító – vezéralakja lett a rendszerváltást előkészítő Ellenzéki Kerekasztalnak (lásd a fenti képeket). Az első szabad választásokon, területi listáról jutott a Parlamentbe, melynek 1990 augusztus harmadikától lett elnöke (a ciklus végéig). Később, 1994-ben újra pártlistáról – az MDF lista negyedik helyén – jutott az országgyűlésbe. Később 1996-ban kivált az MDF –ből és 2001-től a Fidesz rendezvényeinek lett gyakori vendége. Szabad György életének 91. évében, 2015 július 3-án távozott az élők sorából.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált források:

• Szabad György. parlament.hu rövid életrajza
• Magyar Tudományos Akadémia megemlékező írása
• Arcív.parlament.hu írása Szabad Györgyről