A legyőzhetetlen akkádok

A legyőzhetetlen akkádok

/Harmat Árpád Péter/

 

Az akkádok a sumerekkel megközelítő egy időben vagy valamivel később érkeztek Észak-Arábia sztyeppéiről Mezopotámiába.  Körülbelül Krisztus előtt 3000 körül telepedtek le Mezopotámia északi részein, a sumér városálamok szomszédságában.  A sémi nyelvcsaládhoz tartozó nép, legfőbb városáról Agade -ről kapta nevét, mely egyébként sumer nyelven  tűzkoronát, vagy tűzkoszorút jelent. Évszázadokon át békésen éltek egymás mellett az akkádok és a sumerek, azonban az akkád városok  a Kr.sztus előtti 3. évezred közepére megerősödtek, és szervezettebbek, katonailag erősebbek lettek a sumereknél. Egyre inkább alkalmasnak érezték magukat a hódításra, a gazdag sumer városállamok meghódítására.

Végül Sarrukín, Agade város királya, a dinasztia alapítója sorra meghódította a többi akkád várost, és összefogva népét leigázta az északi sumer területeket. Ezzel i. e. 2350 táján létrejött a világtörténelem első ismert birodalma. A sémi származású és eredetileg az udvarnál hivatalt betöltő Sarrukín eleinte Kis városának királyát támogatta, majd saját fejedelemséget alapított, melynek fővárosa Akkád volt. E város lett Sarrukín további törekvéseinek bázisa. I. e. 2330 körül letaszította Kis uralkodóját a trónról, majd az umma városában uralkodó Lugalzageszi felett aratott győzelem (Lugalzageszit foglyul ejti és elrettentésül bilincsben végighurcoltatja Agadéban) és Dél-Mezopotámia meghódítása után észak és nyugat felé fordul, hogy birodalmát egészen a Földközi-tengerig terjessze ki. Sarrukín hadjáratai során el is jutott a Földközi-tengerig és az Amanus-hegységig, délen és keleten pedig a Perzsa-öbölig és Elámig. Elám országának élére egy vazallusát állította.

Bár a tartósan ellenőrzése alatt álló terület jóval kisebb lehetett, az agadei dinasztiával az ókori Mezopotámia történetében először jött létre egy nagy területek felett ellenőrzést gyakorló központosítot hatalom, amely újdonság az addig városállamokba szerveződő térségben.

Sarukkin fiai, Rímus (ur. i. e. 2278-70) és Manistusu (ur. 2269-55) uralkodását a birodalom elleni felkelések és az ezek elleni sikeres harc jellemezte. A dinasztia másik jelentős uralkodója Sarrukín unokája, Narám-Szín (ur. i. e. 2254-18) volt, aki uralkodása majdnem minden évében vezetett hadjáratokat, s a birodalom területét a Sarrukín idejében meglevőnél nagyobbra terjesztette ki.

Az akkád birodalom bukása

Körülbelül másfél évszázadnyi egyeduralom után, Krisztus előtt 2200 körül a birodalom belső felkelésektől gyengült meg, és területe is egyre kisebb lett. Végül a mai Irán területéről (Zagrosz hegységből) a mezopotámiaiak számára jórészt ismeretlen vad és barbár nép, a quti törzs özönlötte el az akkádok birodalmát. A térség városállamokra bomlott, nagyobb politikai egység csak mintegy száz év múlva, a III. uri dinasztia idejént jött létre újra.

Az akkádok hatása

A sémi akkád birodalom létrejöttével kulturális változás is bekövetkezik Mezopotámiában. A sumer nyelv az akkáddal szemben visszaszorul, csak délen marad meg népnyelvként. A birodalom feliratai, gazdasági okmányai akkád nyelven íródtak, uralkodói akkád neveket viseltek. Vallási elképzelésekben a sumer és sémi istenségek összeolvadnak. A képzőművészeti alkotásokon először vonják be a történésbe háttérként a tájat.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Polányi Imre: Az ókori világ története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
  • Hahn István, Kákosy László, Komoróczy Géza: Az ókor története I-II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995.