A dinoszauruszok kihalása és a legújabb kutatások

A dinoszauruszok kihalása – és a legújabb kutatások

/Harmat Árpád Péter/

 

Amerikai híradások szerint (Live Science) idén áprilistól egy nemzetközi program keretében több tudóscsoport fogja vizsgálni a Mexikóban található Chicxulub-krátert, mely a feltételezések szerint 65,5 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok kihalásáért felelős meteorit becsapódása nyomán keletkezett. A vizsgálatokat 1500 méter mélységig hatoló fúrásokkal tervezik végrehajtani, analizálva a korabeli ütközés hatásmechanizmusát.

A nagyjából 200 km átmérőjű gigantikus krátert, melynek nagyobb része a tenger alatt található, az 1950-es évek elején fedezte fel Mexikói Állami Olajipari Vállalat (PEMEX) bányamérnökeinek egy csoportja. Három évtizeddel később Walter Alvarez amerikai geológus kezdte meg a kráter alaposabb tanulmányozását. Idővel rájött arra, hogy a képződmény környékén felfedezhető a K-T határt jelölő szürke csík. Az alatta lévő rétegsor még a krétában, a felette lévő pedig a földtörténeti újkor első időszakában, a paleocénben rakódott le. Az alaposabb vizsgálatok során az is kiderült, hogy az agyagos kőzetben rekordmennyiségű irídium található. (Ez az anyag csak a meteoritokban és aszteroidákban gyakori.) Az 1980-as években megszületett tehát Luis Walter Alvarez professzor elmélete arról, hogy a mexikói kráter egy 65,5 millió évvel ezelőtti hatalmas meteorit becsapódása nyomán keletkezett, átalakítva a Föld ökoszisztémáját és elpusztítva a dinoszauruszok szinte minden faját. Később 1990-es évek elején Glen Penfield amerikai geofizikus folytatta Alvarez kutatásait a kráternél. Első tudományos vizsgálódásai nyomán gravitációs anomáliákat talált a területen, mely Alvarez elméletét támasztotta alá.

Előzmények

Ha visszatekintünk: az élet 3,5 milliárd éve alakult ki bolygónkon. A későbbi évmilliókat a tudomány földtörténeti korszakokra bontotta. Az 509 millió és 260 millió évvel ezelőtti időintervallum - melyet „óidőnek” nevezünk - 6 földtörténeti időszakra tagolódott, melyek a következő elnevezéseket kapták: Kambrium, Ordovicium, Silur, Devon, Karbon és Perm. Az első szárazföldi állatok ekkoriban kezdték benépesíteni a Földet. Ezt az időszakot követte a „középidő” kora, 267 millió évvel ezelőttől egészen 67 millió évvel ezelőttig. Ez az időszak három földtörténeti korszakra tagolódott: Triász, Jura és Kréta korra. Az első dinoszauruszok a Triász korban jelentek meg, körülbelül 230 millió évvel ezelőtt és 165 millió éven keresztül uralták bolygónkat. Majd következett az „újidőnek” nevezett időintervallum, mely újabb földtörténeti korszakra tagolódott és 67 millió évvel ezelőttől egészen napjainkig tart. (Részei: Eocén, Oligocén, Miocén, Pliocén, Pleisztocén és Holocén.) Közben azonban egy rejtélyes, ma még nagyrészt felderítetlen esemény történt valamikor a Kréta kor végén és az újidőnek nevezett korszaknak a kezdetén. Ez az esemény, 65,5 millió évvel ezelőtt elpusztította a dinoszauruszok többségét. (A földtörténeti korszakokról bővebben: ITT.)

A dinoszauruszok változatos megjelenésű őshüllők voltak, csirke nagyságtól a 30 méteresig terjedően. A leghosszabb teljes dinoszaurusz-lelet egy 27 méter hosszú Diplodocus, amelyet az egyesült államokbeli Wyomingban fedeztek fel 1907-ben, és amely a pittsburgh-i Carnegie Természetrajzi Múzeumban (Carnegie Natural History Museum) tekinthető meg. Az őslénykutatók több mint ötszáz különböző dinoszaurusz-nemet és több mint 1000 dinoszaurusz-fajt azonosítottak, maradványaikat pedig a Föld összes kontinensén megtalálták. Voltak köztük növényevők, húsevők és mindenevők is, egy részük négy lábon, más részük pedig alkalmanként vagy kizárólag két lábon járt. Miután a 19. század elején a dinoszauruszok megkövesedett csontjainak mibenlétére fény derült, azok rövidesen világszerte a múzeumok legfőbb látványosságai lettek és a kultúra részévé váltak. A dinoszauruszok kihalása ma a tudomány egyik legrejtélyesebb fejezete.

A kréta–tercier kihalási esemény

A 65,5 millió évvel ezelőtti esemény során számos állat- és növénycsoport tűnt el váratlanul egy geológiai szemszögből rövid időszak alatt, ami a világ különböző részein található üledékes kőzetekben rendszerint egy vékony vonalként jelenik meg, amit K-T határnak neveznek. Az emlősök és madarak kládjai kis veszteséggel túlélték az eseményt. A kutatók egy részének feltételezése szerint a K-T kihalásokat egy vagy több katasztrofális esemény, például egy erőteljes aszteroida-becsapódás okozta. A kutatók jelentős része ma úgy véli, hogy ez a bizonyos meteorit, mely alapjaiban alakította át a Föld életfeltételeit, és mely elpusztította a dinoszauruszok túlnyomó többségét, Mexikóban, a Yucatán félsziget csúcsánál csapódott a Földbe, mégpedig Chicxulub falu mellett. (A település maja eredetű neve: „ördög farka”.)

Ilyen lehetett a meteorit-becsapódás

A kutatók szerint a dínókat elpusztító meteorit legalább 14-15 kilométer átmérőjű lehetett, és lapos szögben, 32 km/sec sebességgel délkeleti irányból érkezve csapódott be sekélytengeri környezetben. A becsapódás során az emberiség történetében felrobbantott legnagyobb, 50 megatonnás „Cár” hidrogénbombánál egymilliószor nagyobb energia szabadult fel. Az ütközés nyomán közel 1000 méter magas (!) óriás cunamit keletkezett, amely kicsapott a Mexikói-öböl északi partjaira, és egy-kétszáz kilométer mélyen benyomult a szárazföldre. (A cunami hordalékát – a becsapódás újabb bizonyítékaként -  a geológusoknak sikerült is kimutatniuk.) A légkörbe hatalmas mennyiségű poranyag került több hónapra szürkületi sötétségbe borítva a Földet. A folyamatos sötétség miatt akadozott a fotoszintézis, és ideiglenesen összeomlott a tápláléklánc is. Azok az állatok, melyek nem pusztultak el azonnal a becsapódás közvetlen hatásai miatt, éhen haltak a katasztrófát követő mostoha körülmények miatt.

Geológiai szempontból érdekes, hogy közvetlenül a becsapódás után a megolvadt, képlékennyé vált kőzetanyagból mintegy 8000 méter magas, erősen kifelé dőlő, instabil krátersánc keletkezett. Ez a krátersánc rövid idő alatt összeomlott, újabb rengéseket és újabb cunamit keltve, továbbá létrehozva egy másodlagos, külső krátersáncot is.  Ennek, valamint a becsapódás centrumában keletkezett központi kúp maradványának vizsgálata a projekt fontos részét alkotja.

Összességében kijelenthető, hogy a becsapódás egy valódi armageddont hozott, és az egész földgolyóra nézve tragikus kihatással járt. A hamarosan kezdődő kutatások talán választ adnak majd azon kérdésekre is, melyeket egyelőre még mindig nem tudunk.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált források:

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------