Széchenyi Lenke gobelinművész (1936-1993)

Széchenyi Lenke gobelinművész (1936-1993)

/Harmat Árpád írása/

 

Széchenyi Lenke (1936 - 1993) Munkácsy díjas gobelin-művész, a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára, számtalan nagy nemzetközi, párizsi és varsói textilművészeti kiállítás résztvevője és több köztéri műremek megalkotója, akit Nagy László testvére, Ágh István költő egyszerűen a „szövőszékek Lenkéjének” nevezett, a nagynéném volt. A XX. század egyik legnagyobb magyar képzőművészeként tekinthetünk rá, akire a jelen honlap főszerkesztőjeként különösen büszke vagyok. Rengeteg szép gyermekkori emlék köt hozzá: én még láttam őt alkotni pesti lakásában és ismertem legszebb munkáit is. Itt következő rövid élatrajzához felhasználtam a bajaikönyvtár.hu oldalán megjelent cikket és Bánáti Tibor írásából is kölcsönöztem.

Széchenyi Lenke édesapja Széchenyi János bajai gázszerelő (majd gázgyár igazgató), édesanyja Kollár Lenke szintén bajai háztartásbeli. A Béla király utca 9. szám alatt két leánygyermek látta meg a napvilágot, közülük az első, Széchenyi Mária Magdolna 1936. augusztus 19-én született Baján. Diákkorától kezdve az anyakönyvbe bevezetett keresztnevei helyett édesanyja leánykori utónevét használta, ez lett művészneve is. Baján töltötte életének gondtalan ifjúságát, boldog diákéletét. Itt járt iskolába, és a III. Béla Gimnáziumban érettségizett 1955-ben.

Az iskolába járó kislányban első rajztanára, Puskás Klára festőművész ismerte fel a tehetséget. Sokat köszönhetett ifj. Éber Sándor művésztanárnak, akinek vetítésekkel kiegészített művészeti témájú előadásai hatással voltak rá. A Rudnay Gyula Képzőművészeti Körben B. Mikli Ferenc festőművész volt a mestere, aki a főiskolai felvételi vizsgára előkészítette. Kedvenc tanárának vallotta a gimnáziumból Hódsághy Bélát, az írással és műfordítással is foglalkozó pedagógust, aki kapcsolatot tartott a Nyugat íróival is. Tőle megtanulta milyen jelentősége van a szónak. Budapesten egy laptudósítóval beszélgetve így nyilatkozott 1976-ban szülővárosáról:

 

"Baja az első tanárokat, mestereket is jelenti. Embereket, tárgyakat. Tudja, hogy ma is használom azt a festődobozt, amit Puskás Klára nénitől örököltem? Ő vette észre először, hogy ügyesebben rajzolok a többieknél, élénkebb a fantáziám. Biztatott, megkedvelt. Már a fővárosban éltem, amikor felkeresett húga ezzel a festékdobozzal. Betegágyán, halála előtt kérte meg Klári néni, hogy juttassa el hozzám, mivel a tárgy csak akkor él, ha használják."

 

Amikor az újságíró megkérdezte tőle, hogy szívbélileg hová tartozik, azt felelte: "Bajai vagyok, maradok itt az Üllői úton is." Ugyanebben az interjúban arra a kérdésre, hogy mire gondol, ha szülővárosáról hall, ezt mondta:

 

"A vízre. Szeretem a Dunát, a Sugovicát. Csodálatos közeg a víz. Látta már télen a kikötőt? Mások a kontúrok, a tárgyak helyzete a térben. A furcsa sejtelemben szinte lebegnek a tárgyak. Túlzás nélkül mondhatom a vízi világot költőinek."

 

Bajai mestere, B. Mikli Ferenc - akire igazán nem jellemző, hogy valakit üres ígéretekkel biztat - látva tehetségét, komoly érdeklődését és akaraterejét, segítette főiskolai felkészítését. Figyelemmel kísérte pályafutását is. Így jellemzi volt tanítványát, a kiváló textilművészt: "A képzőművészeti körben láttam, hogy jó rajzkészsége mellett egyik előnyös tulajdonsága a mindenféle hasznos munka érdekét szolgáló készsége. Ha kellett, szerzett modellt - maga is vállalt ilyen szerepet -, ha a szükség úgy kívánta, a köri helyiség rendbe hozását is vállalta. Serkentő szerepe volt a körbe járó, képzőművészetért rajongók közösségének kialakításában. A korrigálásaimon hallottakat, látottakat magába fogadta. Büszke vagyok művészetére, mert kifejező formái mögött mindig ott láttam a fontos tartalmat. Kutató és formagazdag alkotótevékenységet folytatott. Műveiben alakító erejűvé vált anyagainak szépsége is. Haláláig tettekben megnyilvánuló szerepe volt a művészeti közéletben."

Az Iparművészeti Főiskola textil főtanszakára vették fel, ahol Schubert Ernő érdemes művész, textiltervező, festő, grafikus volt tanára. A textilművességet tanulta 1955-1960 között a főiskolán. Mestere a selyemszakra akarta átirányítani, de a művésznövendék, látva választott műfaja minden kockázatát, mégis megmaradt a gobelinnél, amit később sem bánt meg. A főiskola megtanította számára a szövés szakmai fogásait, de a mesterséget - ami nem csupán kézműves mesterség - tulajdonképpen csak a diplomaszerzés után sajátította el igazán. Tanára kettéválasztotta a tervezési és műhelymunkát. A tervek kivitelezését nem engedte meg, mert az sok időt igényelt. A szövés előtti előkészítő munka fázisait tanulhatta meg elsősorban, amíg eljuthatott a tervezés legjelentősebb szakaszáig, a festett kartonig, amelyet 1:1 méretben készítettek. Ezek aztán a kárpitszövő műhelyekben lettek kész műalkotások. Egy-egy ilyen terv kiérlelése valóban hosszadalmas alkotói tevékenység, amíg a pontos színtérképű kompozícióból gobelin lesz.

Életének további fontos fordulópontja következett be azzal, hogy 1960-ban megszerezte a textiltervezői iparművész diplomát. A főiskola elvégzése után volt évfolyamtársával, Tarján Hédivel sikerrel szerepelt 1961-ban a Madách Színház számára kiírt gobelinpályázaton, tervezetük pályadíjnyertes lett. Maguk szőtték a 350 x 270 cm-es nagyságú kárpitot a kecskeméti művésztelepen, annak nagy mérete és a műterem hiánya miatt. Ez a murális gobelin - amely felépítésében nem, de formájában és szövésében hagyományos mű - képviselte Magyarországot a Lausanne-i II. Gobelin Biennálén, a legrangosabbnak ítélt nemzetközi textilkiállításon. A művet díjazták, és ez Széchenyi Lenke számára franciaországi meghívást jelentett. A gobelin svájci kiállítása után a Madách Színház félemeletén helyezték el.

A szövött kárpit hagyományait féltve őrző Franciaország aubussoni gobelin-manufaktúrájának meghívására ösztöndíjjal kétesztendőt töltött Párizsban 1965-66-ban, ahol önálló grafikai kiállítását is megrendezték. Károlyi Mihályné hívására 1967-ben - elnyerve a grófnő által létrehozott Károlyi Alapítvány ösztöndíját - ismét Franciaországba mehetett. A dél-franciaországi "Azúr-ország" városában Vence-ban és az Atlanti-óceán partján lévő Vannes-ban tanulmányozhatta a francia kárpitszövő művészetet.

Amikor külföldről hazaérkezett, egy darabig nem jutott munkához. 1968-ban megszületett egyetlen gyermeke, Brent Karola. Tanulmányútjai után az első megbízást a Siófoki Vízügyi Igazgatóságtól kapta. A kárpitszövés haute lisse technikájával - amelynél a láncfonalak függőlegesek - alkotta meg a 170 x 300 cm-es nagyságú Víz alja című művét 1970-ben.

Több, rokokó stílusjegyeket felmutató olaj, tempera, lakk kartonjával sikerrel szerepelt 1976-ban a soproni Petőfi Színház díszítésére hirdetett pályázaton. Üllői úti lakásának egyik műtermi célra berendezett szobájában szőtte gobelinjét, arra törekedve, hogy a nagyméretű (mintegy 14 négyzetméteres) kompozíció a térben közelebbről, vagy távolabbról szemlélve is élményt nyújthasson.

Kiemelhetem még a Ferihegyi repülőtér kormányvárójába készített kárpitját is.

Baja egykori házasságkötő termének falára készítette el dekoratív, homokszínű, 180 x 240 cm-es vászon applikációját 1973-ban, amelynek a Homokvirágok címet adta.

Valamennyi eddig említett szövött falikárpitját láttam. Mindegyiknél tapasztaltam, hogy a tradíciót megőrizte, de ez nem gátolta textilművészetének gradualitását, a művészi önkifejezés formanyelvének változtatását, a különböző stílusirányzatok fantáziájával átszőtt megjelenítését. Textil-kompozíciói az adott belső térhez igazodva előnyösen öltöztették a hideg falakat.

Megemlítem még az 1976-ban készült, gótikus ihletésű Csillagképek című kárpitját.

Széchenyi Lenke 1984-1988 között az Iparművészeti Főiskolán tanárkodott, vezette 1975 óta a Művésztei Alap, később a Művészeti Alapítvány által támogatott gobelinműhelyt. Utoljára a Hungária Gobelin Kft. vezetője volt.

Portugáliába 1984-ben, Belgiumba pedig 1987/88-ban utazhatott tanulmányútra.

Kimagasló teljesítményeinek egyikét-másikát jutalmazták. A lengyelországi Gdańskban 1976-ban a nemzetközi gobelinkarton pályázat díját, 1982-ben a Művelődésügyi Minisztérium nívódíját, 1986-ban pedig a Munkácsy-díjat kapta meg.

Önálló grafikai kiállítása volt Párizsban a Pay Galant galériában 1966-ban. Baján 1968-ban mutatkozott be először a József Attila Művelődési Házban. A Szóljanak a bajaiak... sorozat keretében rendeztük meg nagyszabású gobelinkiállítását, amelyen a megnyitó beszédet Ágh István költő, író mondta.

Miskolcon 1970-ben, Hajdúböszörményben 1972-ben, Budapesten a Műcsarnokban 1977-ben, Szegeden a Bartók Béla Művelődési Központban 1981-ben, Boglárlellén 1982-ben, Szegeden 1983-ban és a dél-belgiumi Tournai-ban 1993-ban volt önálló kiállítása.

Csoportos kiállításokon is részt vett. Így például Lausanne-ban 1965-ben, Szombathelyen 1975-ben, Londonban és Varsóban 1976-ban, a Műcsarnokban 1985-ben, Barcelonában 1993-ban.

Széchenyi Lenke textilművész, a magyar gobelinművészet kiemelkedő képviselője 1993. december 23-án leányával karácsonyi pihenésre autózott. Maga vezette gépkocsiját a 6-os főúton, amikor balesetet szenvedett. A művész meghalt, leánya súlyosan megsérült. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete saját halottjának tekintette. Távozásával művészeti közéletünket, a textilművészetet nagy veszteség érte. Budapesten 1994. január 26-án volt búcsúztatója, és 28-án helyezték örök nyugalomra szülővárosában Baján, a Rókus temetőben lévő családi sírboltba, szülei mellé. Halálát nemcsak művésztársai, tanítványai, testvére, rokonai, barátai, ismerősei gyászolták, hanem a város is.

Számára a kezdő lépéseket szülővárosa adta. Bajához erős szálakkal kötődött. Elhunyt szüleinek továbbra is melegséget sugárzó fészkét haláláig megtartotta, hazajárt. Élménygyűjtésének egyik korszakához tartozott a vadvízországi főváros. Természetközelségének motívumai, ifjúságának itt töltött szakaszában gyökereznek, ábrázolt világában megjelentek. Életében igyekezett mindent megismerni, s ami jó, azt megtartani. Választott műfajának titkait, technikáját, anyagainak sajátosságát felső fokon ismerte. A józan, bölcs életfelfogású, szeretetreméltó művész szerényen, csendesen hivatásának élt. Igazi gobelinművész volt, aki szakmai igényességgel maga szőtte képeit, de remekül rajzolt, festett is. Magáról így vallott:

 

"Sohasem hozott izgalomba a fonal. Sohasem dolgozom a szövés szabályai szerint, hanem a festészet, a rajz önálló törvényeinek megfelelően szövök. A gobelinszövés a festészet egyik ága. A különböző színű fonalakból ugyanolyan biztonsággal lehet színt, árnyalatot kikeverni, akár az olajfestékből a palettán. Miért izgat jobban a gobelin mégis? Ha festek, olykor elvisz az indulat, a szövőszék mechanikája viszont olyan kontroll, mely biztosabb fogalmazásra készteti az embert."

 

A gobelin, vagy más szóval falikárpit évezredes hagyományú műfajának Ferenczy Noémi után talán legtehetségesebb művelője volt. Egész életében a magyar gobelinművészet életképességének elismertetésére, formai megújítására törekedett, amíg színérzékeny szemét a halál le nem zárta. A fonal költője volt, aki a gobelinbe szőtte álmait.

Széchenyi Lenke kiállításai, művei

Egyéni kiállítások 

  • 1966 • Pay Galente, Párizs
  • 1977 • Műcsarnok, Budapest • Magyar Intézet, Varsó
  • 1981 • Bartók Galéria, Szeged
  • 1982 • Vörös kápolna, Boglárlelle.

Válogatott csoportos kiállítások  

  • 1965 • 2. Nemzetközi Textil Biennálé, Musée Cantonal des Beaux-Arts, Lausanne
  • 1975 • Magyar Miniatűr Textilek, Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1976 • Textilgrafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar textilművészet, Vigo-Sternberg Gallery, London
  • 1977 • Nosztalgia a magyar textilművészetben, Galerie Sin'Paora, Párizs
  • 1978 • Nemzetközi miniatűr textilek, Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1979 • Magyar textilművészet, Cortland University, New York
  • 1980 • Magyar textilművészet, Samyn Galerie, Gent • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest • 6. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely • Kortárs Magyar Textilművészet, Galerie Sin'Paora, Párizs
  • 1981 • Objektek, szituációk és ellenpontok lágy anyagokkal, Műcsarnok, Budapest
  • 1982 • III. Iparművészeti Quadriennálé, Erfurt • Magyar textilművészet, Galerie am Parktheater, Iserlohn (Német Szövetségi Köztársaság) • Hungart Expo, Budapest • Ficha park (A)
  • 1985 • Magyar Gobelin 1945-1985, Műcsarnok, Budapest
  • 1986 • Magyar gobelin a nyolcvanas években, Művészetek Háza, Szekszárd
  • 1988 • Eleven textil, Műcsarnok, Budapest
  • 1989 • Textilbiennálék, Szombathely 1970-1988, Szombathely; Kulturális Központ, Muraszombat
  • 1990 • A Minitől a Maxiig, Museum Österreichischer Kultur, Eisenstadt
  • 1991 • A Ferenczy Család, Vigadó Galéria, Budapest • Murális magyar textilek, Apátság, Epau (FR) • Magyar textilművészet, Sala Guillem Mesquida del Centre Cultural, Palma de Mallorca
  • 1992 • 12. Magyar Textilbiennálé (Fal- és Tértextil Biennálé), Szombathelyi Képtár, Szombathely • Hungary Festival in Japan '92, Metropolitan Art Space, Tokió
  • 1993 • Figurális gobelin, Csók Galéria, Budapest • Tapisseries et Arts du Tissu de l'Autre Europe, Maison de al Culture, Tournai (B).

Köztéri művei

  • Madách Színház
  • Ferihegyi Repülőtér
  • Petőfi Színház, Sopron
  • Magyar Hitel Bank, Pápa
  • Víz alja (gobelin, 1970, Siófok, Balatoni Vízügyi Kirendeltség).

Kiemelkedő alkotásai:

  • Madách színházi gobelin (1962 - Tarján Hédivel közös munka) 5-ös felvetésű haute lisse 350X270 cm. A Madách Színház tulajdona.
  • Víz alja (1970) 5-ös felvetésű haut- lisse 170X300 cm A Siófoki Vízügyi Igazgatóság tulajdona.
  • Homokvirágok (1973) vászon aplikáció 180X420 cm Bajai Önkormányzat (koábban: Városi Tanács) tulajdona
  • Virágok (1973) vászon falikép 150X180cm
  • Korallok (1974) vászon falikép 150X200 cm
  • Manhattan, gobelin, tulajdonos: Brent Karola (Széchenyi Lenke lánya)
  • Madarak (1974) vászon falikép 150X200 cm
  • Sámán (1974) vászon falikép 200X200 cm
  • Az alma (1975) 6-os felvetésű haut- lisse és fa 15X15X15 (címlapkép) Savaria Múzeum Szombathely
  • A Föld (1976) 4-es felvetésű haute-lisse 150X300 cm
  • Csillagképek (1976) 3-as felvetésű haute-lisse 200 cm
  • Francia legenda (1976) 5-ös felvetésű haute-lisse 15X15X15 cm
  • Az átváltozás legendája (1976) 4-es felvetésű haute-lisse 15X15X15 cm
  • A Soproni Színház gobelinjének kartonja I. (1976) olaj, tempera, lakk 180X230 cm
  • A Soproni Színház gobelinjének kartonja II. (1976) olaj, tempera, lakk 180X230 cm
  • A Soproni Színház gobelinjének kartonja III. (1976) olaj, tempera, lakk 180X350 cm

Művek közgyűjteményekben 

  • Szombathelyi Képtár, Szombathely

Irodalom 

  • Mihály M.: Szombathely - textil, Művészet, 1976/8.
  • Pálosi J.: A szövött falikárpitról és nyolc textilművész közös kiállításáról, Művészet, 1977/8.
  • Magyar Gobelin 1945-1985 (kat. bev., Műcsarnok, 1985)
  • Kratochwill M.: Gobelinkiállítás a Műcsarnokban, Művészet, 1985/10.
  • Pálosi J.: A magyar gobelinszövés húsz éve, 1960-1980, Békéscsaba, 1994.

Széchenyi Lenke néhány műve

Harmat Árpád Péter