A Jézust megsebző lándzsa története

A Jézust megsebző lándzsa története

/Harmat Árpád Péter/

 

A katolikus hagyomány szerint Longinusnak hívták azt – az evangéliumokban név nélkül szereplő – római katonát, aki a golgotai kereszten lándzsájával keresztülszúrta Jézus testét, majd bűnbánatra jutott. Az apokrif Nikodémus evangéliuma szerint Longinus a légióból leszerelve az apostolokhoz csatlakozott. Megtartotta azonban híres fegyverét, amelyet – így a legenda – Szent Péternek ajándékozott, aki magával vitte Rómába. A történet szerint itt Heléna császárnő találta meg, akitől fiához, Nagy Konstantinhoz került. Úgy tudni, hogy később ez a lándzsa segített Theodoriknak visszaverni Attila seregeit is. A pápa az ereklyét (más források szerint csak egy Bizáncban készült mását) ajándékozta Nagy Károlynak, aki negyvenhét győztes csatában tartotta magasra – legalábbis az udvari történészek szerint, akik feljegyezték, hogy a szerencsét hozó lándzsa egyben az uralkodó végzete is lett: percekkel azt követően, hogy egyszer véletlenül leejtette, meghalt.

Károlytól Ottó császár örökölte meg, hogy az augsburgi csatában a magyarok ellen ezzel védelmezze a szent Római Birodalmat. A német-római császárok olyan becsben tartották a lándzsát, hogy – a golgotai kereszt egyik darabját magában foglaló kegytárggyal együtt – koronázáskor az uralkodó előtt hordozták. 1424-ben Zsigmond császár elrendelte, hogy „a szent Római Birodalom császári koronája, a birodalmi alma, a pálca, a kard, a Szent Kereszt és a Szent Lándzsa soha ne hagyják el az ország területét”. A birodalom hanyatlásakor, az austerlitzi csata után a lándzsa kis híján Napóleon kezébe került. Csak perceken múlt, hogy az értékes ereklyét el tudták menekíteni Bécsbe. A lándzsa a birodalmi jelképekkel együtt a Hofburg kincstárába került, majd kiállításon is bemutatták azokat.
1909-ben egy, a bécsi képzőművészeti akadémiára pályázó festőjelöltnek, az ifjú Adolf Hitlernek különös élménye támadt, amikor múzeumlátogatóként megpillantotta a legendás lándzsát. Egy ismerőse feljegyezte, hogy Hitler valósággal transzba esett az ereklye látványától. A náci vezér utólag maga is elismerte, hogy ekkor olyan élmény érte, amely – mint írta – „ablakot nyitott előttem a jövőre, amelyen keresztül hirtelen megvilágosodást kaptam, ... hogy a világ sorsának a kulcsa fekszik előttem”.

Az Anschlusst követően Hitler még a bécsi bevonulásának éjszakáján Himmler és más SS-tisztek kíséretében elment a Hofburgba, hogy elhozzák onnan a Longinus-lándzsát. Hitler a múzeum kincstárában egy órát töltött egyedül a fegyver előtt, majd személyesen vette ki a tárolóból és a többi birodalmi ékszerrel együtt Nürnbergbe szállíttatta. A háborús bombázások nyomán a híres tárgyat egy ház pincéjében rejtették el. 1945. április 30-án délután 14 óra 10 perckor Patton tábornok parancsára William Horn hadnagy az amerikai kormány nevében lefoglalta a Longinus-lándzsát. Különös egybeesés, hogy nyolcvan perccel később, 15 óra 30 perckor Adolf Hitler Berlinben, a Führer-bunkerben öngyilkos lett.
Eisenhover tábornok parancsára a birodalmi jelképeket – köztük a Longinus-lándzsát is – visszaszállították Bécsbe, ahol ma a Schatzkammerban, a Habsburgok történelmi székhelyén, a Hofburg kincs-tárában láthatók.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

Katolikus lexikon