Klebelsberg Kuno élete

Klebelsberg Kuno élete

 

A magyar kormány a 2012 szeptember elsején létrehozott – a 2013 január elsejével állami fenntartásba kerülő magyar iskolák felett munkáltatói jogokat gyakorló – új kormányszerv nevéül Klebelsberg Kuno egykori művelődési és közoktatási miniszter nevét választotta! A központból és tankerületi hálózatból álló, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó szervezet pontos neve: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ lett. (Rövidítve: KIK) Ezzel a döntéssel a figyelem és érdeklődés a hajdani politikus felé irányult. Sokakban merült fel a kérdés: ki is volt Klebelsberg Kuno?

Gróf Klebelsberg Kuno (1875-1932)

Klebelsberg Kuno a Horhy-kori Magyarország egyik legismertebb, emblematikus alakjaként, az 1920-as évek oktatáspolitikájának és iskolahálózatának meghatározó konzervatív politikusaként és a revízionalizmus illetve egyházi oktatás fő zászlóvivőjeként vonult be a magyar történelembe. Végzettségét tekintve jogász volt, ám későbbi élete során, mint országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, kis ideig belügy-, majd 1921 és 1931 közt vallás- és közoktatásügyi miniszter dolgozott. Édesapja vérbeli grófi származású arisztokrata és huszárszázados, édesanyja pedig szintén nemesi család sarja volt. Furcsa nevet választottak 1875-ben megszületett gyermeküknek, mely név valószínűleg a Konrád német becézése. (Feltételezhető, hogy a keresztapa, Czetwitz Kunó neve adhatta az ötletet.) A Kuno, még alig két évesen elveszítette édesapját, anyja ekkor Székesfehérvárra költözött fiával a családjához, akik a gyermek nevelésében segédkeztek. Gyámja 8 éves koráig nagyapja, Farkas Imre volt. Jogi tanulmányait hírneves európai egyetemeken folytatta: Münchenben, Berlinben, Párizsban. Államtudományi doktori oklevelét végül Budapesten vehette át 1898-ben. Fiatalon, alig 25 évesen nősült, 1900. április 24-én vette feleségül Botka Saroltát egy régi nemesi család leszármazottját az Egyetemi Templom kápolnájában, aki élete végig hűséges társa volt.

Klebelsberg Kuno a Monarchia politikusaként

Rögtön azt követően, hogy végzett az egyetemen, máris felfigyelt rá a szintén arisztokratákból álló államigazgatási rendszer és 1898-ban Bánffy Dezső miniszterelnök meghívására a miniszterelnökség harmadik ügyosztályának vezetője lett. Munkája során különböző külügyi és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott, később pedig 1910 és 1913 közt bíróként, egyetemi tanárként tevékenykedett. Aztán az 1913-ban másodszor is hatalomra kerülő Tisza István gróf a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban államtitkári állást ajánlott fel számára. Közben a miniszterelnökségnek is dolgozott, mégpedig a Magyar Királyság határain túl élő magyar lakosok oktatásának megszervezőjeként. Később, 41 évesen, 1916-ban a rendszerhű és konzervatív Nemzeti Munkapárt tagjaként országgyűlési mandátumhoz jutva a Károlyi Mihály vezette ellenzék egyik fő bírálója lett.

A zavaros időszakban, 1918 és 1921 között

A Tanácsköztársaság 133 napja alatt barátja, Almásy Dénes kétegyházi birtokán bujkált az őt kereső kommunisták elől. Amikor azonban az ország újra jobbra tolódott és leverték a baloldali forradalmakat, visszatért a közéletbe. Az 1920 januárjában tartott választásokon a Friedrich István-féle Keresztény Nemzeti Párt (KNP) tagjaként nyert mandátumot, méghozzá Sopronban. Később pedig 1922-ben átlépett a Bethlen István által létrehozott Egységes Pártba. Kiemelkedően jó kapcsolatokat épített ki az 1921 április 14-én miniszterelnökké váló Bethlennel, így 1921 decemberében fél évre az ország belügyminiszter lehetett.

A Horthy-korszak oktatásának vezetője

Mivel az 1922-es választásokon újra győzelmet aratott az Egységes Párt és vele Bethlen István, így Klebelsberg Kuno újra politikai pozícióhoz juthatott. Ezúttal a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként folytathatta pályafutását. Ezt a pozíciót kilenc éven keresztül töltötte be, 1922 júniusától egészen 1931 augusztusáig, miközben az 1926-os, majd 1931 –es választásokon képviselői mandátumhoz is jutott, a szegedi belvárosi körzet jelöltjeként.

Munkássága oktatási miniszterként:

  • Megteremtette a háromágú középiskolai rendszert (1924/XI. tc.) melyben kettőről háromra növelte a középiskola típusok számát. Így megmaradt a reáliskola (természettudományok, német, illetve francia nyelvek oktatására), és létrejött a kétfajta gimnázium, mégpedig a humán gimnázium (erős latin, görög és történeti tanulmányokkal, széles körű és mély klasszikus műveltséganyaggal), illetve a reálgimnázium (latinra alapozott modernebb studiumokkal).
  • Megreformálta a középfokú lányoktatást is (1926), vagyis a leány-közéiskolát két típusra bontotta: a leánygimnázium a fiúgimnáziumnak, a leánylíceum a reálgimnáziumnak felelt meg. Az összesen öt középiskola típus (három fiú, két leányiskola) érettségije bármelyik magyar felsőoktatási intézménybe való felvételre jogosított. (Később, 1934-ben Hóman Bálint – Klebelsberg utódja – gyökeres változtatást léptetett érvénybe, és a három iskolatípust megszüntetve bevezette az egységes középiskolát.)
  • Klebelsberg nevéhez fűződik a tanárképzés reformja is 1924 –ben.
  • Bevezetésre került a 8 osztályú népiskola 1928-ban (azzal, hogy az majd csak 1940-ben váljék kötelezővé).
  • Az 1920-as években mindhárom alapvető iskolatípusban (népiskolában, polgári iskolában, középiskolában) új tanterveket vezettek be. A tantárgyi struktúrák, az egyes tárgyak óraszámát és az óraszámok arányait tekintve ezek nem nagyon tértek el a háború előttitől. A tanítás tartalma és a nevelés szelleme mégis megváltozott. A Trianon utáni új helyzetet tükrözve és ahhoz egyben alkalmazkodva is csökkent az értéksemleges intellektualizmus becsülete, és nőtt a világnézeti-politikai nevelés jelentősége. Ennek részeként erősödött a keresztény és nemzeti szellem, s új elemként megjelent az irredentizmus. A tanítás minden iskolában rövid imával kezdődött és végződött: az úgynevezett Magyar Hiszekeggyel, amely a régi Magyarország eljövendő „feltámadását“ mint „isteni örök igazságot” véste a diákok tudatába. Így hangzott: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.” Klebelsberg útmutatásának megfelelően az irredentizmus mellett nagy súly helyeződött a baloldali radikális eszmék, elsősorban a kommunizmus és a szociáldemokrácia, de ezek mellett a polgári demokrácia elítélésére, illetve kritikájára is.
  • Klebelsberg Kuno történelmünk egyik nagy iskola alapítójaként sikeres harcot folytatott az analfabetizmus ellen. Népiskolák sorát építtette! Az 1926. évi VII. törvénycikk rendelkezett az elemi iskolák egy új típusáról, az érdekeltségi népiskola megteremtéséről. A törvény kötelezte a törvényhatóságokat és a birtokosokat a népiskolák létrehozására, akár önnön fizikai és anyagi áldozatuk árán is. Így 3 év alatt 5000 tanyai tanterem épült Magyarországon. A modern épületek fala már nem vályogból készült, hanem téglából, padlózatuk vörösfenyőből készült, hatalmas ablakaik voltak és palatetőjük.
  • Pécsett, Szegeden, Debrecenben egyetemi építkezéseket indított.
  • Parlamenti bizottsági elnökként támogatta a dualizmuskori tanszabadságot súlyosan sértő, numerus clausus törvényt. (A jogszabályt végül nemzetközi nyomásra módosította, 1928-ban.)
  • Külföldön Collegium Hungaricumokat (CH) hozott létre a tudósutánpótlás biztosítására, éppúgy, mint az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét.
  • Megszervezte a Testnevelési Főiskolát. Ugyanakkor 1928-ban - német mintára - megszüntette a Magyar Olimpiai Bizottság önállóságát, hivatali apparátussá, az Országos Testnevelési Tanács egyik szakbizottságává alakította.
  • Klebelsberg minden fiatal tehetséget számon tartott, pl. 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjének.
  • A hazai múzeumok fejlődésének ügyét is támogatta, egyre több gyűjteményt létesítettek és működtettek közpénzen. A Szépművészeti Múzeumban új gyűjteményi osztályt nyitott, segítette a megyei és városi múzeumok fejlesztésének ügyét.

Klebelsberg Kuno életének utolsó szakasza

Miután dr. gróf Bethlen István miniszterelnök lemondott, a szokásoknak megfelelően Klebelsberg Kunónak is be kellett nyújtania lemondását, de miniszteri posztjáról való lemondása után is fáradhatatlanul dolgozott, mint az Alföldi Bizottság elnökét az Alföld problémái és annak lehetséges megoldásai foglalkoztatták. Szellemi nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást. Hirtelen bekövetkezett halála mélyen megérintette a vezető politikai elitet, s méltóképpen búcsúztak az ő nagy kultuszminiszterüktől. Klebelsberg temetése körüli megmozdulás hasonlatos volt Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetéséhez, csakhogy ezúttal a hatalomban levők is búcsúzhattak. Klebelsberget is felravatalozták a Nemzeti Múzeumban, majd Szegedre kísérték, s a Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra. Már 1935. április 11-én újfent megemlékeztek róla és Glattfelder Gyula megyés püspök újra megszentelte nyugvó helyét, halála után alig hét évvel, 1939-ben pedig emlékművet emeltek a tiszteletére az akkori Eskü (mai Március 15-e) téren, Budapesten.

Harmat Árpád Péter

 

Felhasznált irodalom:

  • Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2004
  • Bauer Béla, Németh István, T.Kiss Tamás, Keresztúry Dezső, Poszler György (szerkesztők): Klebelsberg Kuno., Magyar Pantheon sorozat, Új Mandátum Könykiadó, Bp., 1999.