Magyarország eddigi alkotmányai

Magyarország eddigi alkotmányai

 

A Magyar Országgyűlés 2011 április 18-án 262 igen, 44 nem és egy tartózkodás mellett (vagyis az ellenzéki pártok távolmaradásával és tiltakozásával) elfogadta az új magyar alaptörvényt. Az alkotmányt április 25-én írta alá a köztársasági elnök, és 2012 január elsején lépett életbe. Az esemény napjaink történelmének fontos részét képezi, hiszen hazánkban eddig összesen csupán három alkalommal készült alkotmány: 1919-ben, 1949-ben, és 1989-ben. (Elfogadott az a nézet is, hogy csupán két alkotmányunk volt: az 1919-ben és az 1949-ben létrehozott, mert az 1989-es igazából az 1949-ben  elkészült alkotmány módosítása.) Az Alkotmány az állam alaptörvénye, a legmagasabb szintű jogi norma, amely tartalmazza az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. Bővebben megfogalmazva: egy ország társadalmi és államrendjét, választási rendszerét, az államhatalom és az államigazgatás szerveinek tevékenységét és szervezetét, az állampolgárok jogait és kötelezettségeit, illetve az adott nemzet alapértékeit alaptörvényként az Alkotmány határozza meg. Megalkotását rendszerint egy törvényhozási időszak szokta követni, melyben a parlament az alkotmányban megfogalmazott elvek, értékek és gondolatok mentén konkrét jogszabályokat hoz létre. (Ezek mindegyike az Alkotmány szellemiségét idézi.) Éppen emiatt nagyon fontos, hogy az Alkotmány az egész nemzetre jellemző, általános értékeket tartalmazzon, és a társadalom minden része támogassa és magáénak érezze!

Az első írott alkotmányunk (1919)

Magyarország első alaptörvénye a Tanácsköztársaság ideje alatt keletkezett, és 1919 június 23-án fogadta el a parlament helyett működő szövetséges tanácsok országos gyűlése. Ez az első alkotmány egyáltalán nem illett a magyar politikai szokásokhoz, hagyományokhoz. Elsősorban a marxizmus gondolatköréből és az 1918-as szovjet alkotmányból merített, nem véletlen, hogy számos lázadás tört ki a későbbiekben a tanácsuralom ellen, hiszen a lakosság nagy része nem tudta, és nem is akarta megszokni ezt az új, a hagyományoktól merőben idegen államformát.

A Tanácsköztársaság népbiztosai mindent megtettek annak érdekében, hogy a régi, általuk kizsákmányolónak nevezett rendszer emlékét is kitöröljék az ország emlékezetéből. Az alkotmányba beleírták, hogy semmilyen „kizsákmányoló” nem vállalhat többé állami tisztséget, megadták a munkásoknak az addig korlátozott gyülekezési jogot, az üzemeket államosították. Az erőteljes változások ellenére azonban becsülendőek a Tanácsköztársaság szociális vívmányai, munkásvédő törvényei, az általános választójog, a véleménynyilvánítás, vagy a gyülekezés szabadságának alkotmányba iktatása.  A Tanácsköztársaság idején írták elő például először Magyarországon a nyolcórás munkaidőt, kiterjesztették a társadalombiztosítást, gyermekek és nők, fiatal anyák védelmére hoztak rendeleteket. A Tanácsköztársaság azonban az első alkotmány elfogadása után alig több mint egy hónappal elbukott, és az új magyar államrendszer eltörölte az 1919-es alaptörvényt.

A második alkotmány (1949)

Hazánk második alkotmánya pontosan 30 évvel az első után, 1949 augusztus 20-án lépett érvénybe, 1949. évi XX. törvény néven. (Elfogadására 1949 augusztus 18-án került sor.) Az 1949. évi XX. törvény, mely a Magyar Népköztársaság Alkotmányaként, ebben a formájában funkcionált egészen a rendszerváltásig, egy rendkívül rövid idő alatt kidolgozott alaptörvény. A Rákosi Mátyás által irányított politikai berendezkedés keretei közt formailag a Minisztertanács által kiküldött alkotmány-előkészítő bizottsága végezte, gyakorlatban ketten, Beér János és Szabó Imre írták meg az alkotmánytervezetet.

Ahogy akkoriban más szocialista országban is, így Magyarországon is az 1936-os szovjet alkotmány mintájára, jórészt ennek fordításaként alkották meg. Az érvelés emellett úgy hangzott, „A Sztálini Alkotmányból merítettük azokat a marxista-leninista tudományos elveket, amelyek érvényesítése nélkül szocialista alkotmányról nem lehet beszélni”. A nagy részben fordítás mellett jelen volt néhány önálló, egyedi elem is, kizárólag ezekhez a részekhez írt a „szerzőpáros” magyarázatot. Az alkotmány lényegileg fiktívnek tekinthető, mivel nem állítható, hogy egy „működő” alkotmányról volt szó.

A tervezetet augusztus 5-én nyilvánosságra hozták. Az ország dolgozói négy napot kaptak arra, hogy megvitathassák ezt a tervezetet. Augusztus 10-én az Országgyűlés elé került a tervezet, majd egy 15 perces bizottsági ülésen vitatták meg. Augusztus 17-én már Rákosi Mátyás előadói beszédével együtt kezdték meg az országgyűlési vitát, azonban ez nem tartott hosszú ideig, másnap a képviselők egyhangúan fogadták el a tervezetet. 1949. augusztus 20-án hirdették ki és a kihirdetés napján hatályba is lépett. A dátum már csak azért is érdekes, hiszen ezzel a lépéssel a magyar államiság és tradicionális alkotmányosság ünnepét „átírták” a szocialista állam ünnepévé. Már ez az alaptörvény is kimondta, hogy módosításához kétharmados (minősített) többség szükséges.

Az új alkotmány Magyarországot népköztársaságnak nyilvánította, melyben „minden hatalom a dolgozó népé”. A szövegbe foglaltak egy sor demokratikus alapjogot (így a gyülekezés, a szólás, a vallás szabadságát), az ezeket biztosító intézmények hiányoztak. Továbbá rögzítette, hogy az ország és a társadalom vezető ereje a Magyar Dolgozók Pártja. A köztársasági elnökről szóló 1946-os törvény hatályát az alkotmány megszüntette, magával az elnöki intézménnyel együtt, helyébe az ún. Elnöki Tanácslépett, melynek első elnöke az utolsó köztársasági elnök, Szakasits Árpád lett.

Az alkotmány elvileg – és hangsúlyozandó, hogy tényleg csak elveiben – megfelelt a ma elvárható elveknek is, így többek közt rendelkezett az állampolgári jogokról, sőt, még ki is szélesítette az ún. gazdasági, szociális és kulturális jogokról is. Illetve érvényben voltak ehhez kapcsolódóan természetes és elidegeníthetetlen emberi jogok védelméről szóló vagy ahhoz kapcsolódó törvények is, ám nincs arról tudomásunk, bárkit elítéltek volna ezen jogok megsértése miatt. Ez, az ország harmadik alaptörvénye is a hatalom egységének elvéből indult ki, de deklarálta a hatalom munkamegosztásának rendszerét.

Az új alkotmány mellett új címert is kapott az ország, mely hasonlított a szovjet tagköztársaságok címereire, szimbólumaival tagadta a nemzeti folytonosságot az internacionalizmus mellett elkötelezve. Ezt a címert szokták Rákosi-címerként emlegetni, a kétoldalt búzakoszorúval egybefogott kalapács és búzakalászt tartalmazó címer, a címertan szabályainak aligha felelt meg, de ezzel is hangsúlyozva történelmi hagyományok jelentéktelenségét.

Az 1949-es alkotmány számtalan esetben módosították, például 1950-ben, mikor a tanácsrendszerrel hozta összhangba a módosító törvény az igazságügyi szervezetet, vagy 1953-ban, a Minisztertanács összetételét egészítette ki, létrehozta többek közt az elnökhelyettesek intézményét. 1972-ben az 1972. évi I. törvénnyel a módosítások mellett új, egységes szerkezetbe foglalták. Az új szöveg az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak megfelelően előírta a tervezésről, az államháztartásról és az állami vállalatról szóló törvények megalkotását. Az új szöveg deklarálta az állami és szövetkezeti tulajdon egyenrangúságát. Magyarország ENSZ-tagságára figyelemmel megváltoztatták a hadüzenet jogáról szóló rendelkezést és deklarálták az emberi jogok tiszteletben tartását. Emellett bővült a NET hatásköre is: amnesztiát rendelhetett el, felállíthatta a honvédelmi tanácsot, ellenőrizhette az alkotmányosságot).

Később újabb módosítások történtek. 1975-ben öt évre emelték fel a képviseleti szervek megbízatásának idejét. 1984-től Alkotmányjogi Tanács működött, amely a jogalkotás alkotmányosságát volt hivatott ellenőrizni, és ezzel a mai Alkotmánybíróság elődjének tekinthető. 1985-től az Országgyűlés titkos szavazáson választotta az országos listán választott képviselők megüresedett helyére az új képviselőt. 1987-ben kizárták a NET törvényerejűrendelet-alkotási jogát azokban a tárgykörökben, ahol az Országgyűlésnek törvényalkotási hatásköre volt.

A harmadik alkotmány (1989)

Hazánk harmadik alkotmányát - mely bizonyos jogi értelmezés szerint az 1949-es alkotmány módosítása – a rendszerváltás hozta el Magyarország számára. Az 1988 –tól megindult és az 1990 –es szabad választásokkal részben befejeződött, békés eszközökkel végbement politikai folyamatot, amely a kommunista hatalom diktatórikus jellegű egypártrendszerét, illetve az állami és társadalmi tulajdonra épülő tervgazdálkodását többpártrendszeres parlamentáris demokráciává és magántulajdonra épülő piacgazdasággá alakította át, magyarországi rendszerváltozásnak nevezzük. (A rendszerváltás eseményeiről itt olvasható el cikkünk.) Az októberi alkotmánynak is nevezett alaptörvényt – az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegve – 1989 október 23-án hirdették ki a Magyar Közlönyben. (Ezzel a nappal lépett hatályba, 1989. évi XXXI. törvény néven.) Ugyanezen a napon kiáltotta ki a köztársaságot a Kossuth téren Szűrös Mátyás, az Országgyűlés szocialista elnöke és ettől a naptól a köztársaság ideiglenes elnöke. (Megszületett a III. Magyar Köztársaság.)

Népköztársaságból Magyarország köztársasággá alakult, éspedig olyanná, amelyben egyaránt érvényesültek a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus elvei. Az 1989-ben módosított Alkotmány kimondta, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alkotmány bevezette a piacgazdaságot, valamint kinyilvánította a tulajdonformák egyenjogúságát: ez azt jelentette, hogy megszűnt a köztulajdon addigi elsődlegessége, a köz- és a magántulajdon attól kezdve egyenlő védelemben részesül. Az új alaptörvény deklarálta a többpártrendszert, kimondta, hogy egyetlen párt sem gyakorolhatja a közhatalmat, és azt, hogy bárki szabadon alapíthat pártot. A törvényalkotás mellett az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe kerültek a legfontosabb személyi döntések, így a Minisztertanács tagjainak és más fontos állami szervek vezetőinek a megválasztása.

Az alkotmánymódosítások segítségével megvalósult a jogállamiság és a hatalommegosztás elve. Létrejött a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság intézménye. (Ezzel megszünt az Elnöki Tanács.) A köztársasági elnök, aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka is, kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Bár személye sérthetetlen, törvényszegés esetén tisztségétől megfosztható. Ehhez a döntéshez a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az Országgyűléssel szemben korlátozott vétójog és korlátozott felosztási jog illeti meg. (A köztársasági elnök jogkörének megállapításához, az 1946. évi I. tc-t vették alapul.) A korlátozott vétójog értelmében egyet nem értése esetén az elnök egy ízben, megfontolás végett visszaküldheti az aláírására váró törvényt. Ebben az esetben az Országgyűlés a törvényt köteles újratárgyalni, ám döntését követően az elnöknek öt napon belül a törvényt ki kell hirdetni. Az államfői vétó másik lehetséges formája az úgynevezett alkotmányossági vétó, amely nem más, mint előzetes normakontroll kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybíróság döntésétől függetlenül az államfő a törvényt vagy visszaküldi az Országgyűlésnek, vagy köteles azt kihirdetni. Az Országgyűlés feloszlatására csak rendkívüli körülmények esetén és új választások kiírásának kötelezettsége mellett, elnapolására pedig 30 napos maximális időterjedelemmel kapott jogot. A köztársasági elnököt a parlament választja meg. A posztra jelölhető minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki a választás napjáig a 35. életévét betöltötte, és akit legalább 50 országgyűlési képviselő támogat. A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja meg (egyetlen alkalommal újraválasztható)

A módosított Alkotmányba bekerült a népszuverenitás és a népképviselet elve, mely azt jelenti, hogy hazánkban minden hatalom a népé, amely hatalmát közvetetten (képviselők útján), valamint közvetlenül (pl. népszavazással) gyakorolhatja. A módosított Alkotmányba belefoglalták az erőszakos hatalmi törekvések, valamint az egyeduralomra történő törekvés tilalmát. Az 1989-es alkotmánymódosítások megszüntették a tanácsrendszert, és lerakták az önkormányzati rendszer alapjait. Az 1989-es Alkotmány fontos kiegészítése volt az 1989. évi XXXII törvény az Alkotmánybíróság felállításáról, és az 1989. évi XXXIV törvény az országgyűlési képviselők választásáról. (Az 1989-es választási rendszerről itt olvasható el cikkünk.) Az 1989-es magyar alkotmányban jelentős szerephez jutottak az úgynevezett „alkotmányos fékek”, melyek a demokrácia megőrzése és garantálása felett őrködtek. Ilyen alkotmányos fék volt az európai viszonylatban is széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróság, a népszavazás intézménye, az ombudsmanok működése, és az Állami Számvevőszék. Ombudsmanokból a negyedik alkotmányig összesen négy működhetett: állampolgári jogok biztosa, adatvédelmi biztos, kisebbségi jogok biztosa, a jövő nemzedékek ombusdmanja (2008-tól).

A negyedik alkotmány (2011)

A legújabb alkotmány négy részből, és 53 cikkből áll. (A korábbi 15 fejezetből és 79 cikkből állt.) A négy rész: 1. Nemzeti Hitvallás (preambulum); 2. Alapvetés; 3. Szabadság és felelősség; 4. Állam. A Nemzeti Hitvallás című rész leszögezi, hogy „hazánk 1944 március 19-én (a náci megszállással) elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990 május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.” Azaz a nyilas és kommunista időszak és jogalkotása semmis. Azt megelőzően az ezeréves történeti alkotmányra hivatkozik. Az új alkotmány ezen része kijelenti, hogy a szuverenitás (önálló államiság) letéteményese a nép helyett a nemzet. Emellett kiemeli: a kereszténység, mint nemzetmegtartó tényező, a Szent Korona, mint a folyamatos magyar államiság megtestesítője: alkotmányos értékek.

A második fejezet

Címe: Alapvetés. Rögzíti, hogy hazánk neve ezentúl Magyar Köztársaság helyett Magyarország. Ezen részben szerepel a házasság intézménye is, mely csak férfi és nő közt létesítve képezi az alkotmányos elismerést. A második rész kiemeli, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és megemlíti, hogy „az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért”. Ugyancsak ezen fejezet mondja ki, hogy Magyarország védi a magyar nyelvet.

Az alkotmány harmadik része

Címe: Szabadság és felelősség. A magyar állampolgárok alapjogait és felelősségeit sorolja fel. Itt az egyik legfontosabb kijelentés így szól: „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti” Az új alaptörvény harmadik fejezete tiltja a kínzást, az embertelen bánásmódot, az emberkereskedelmet (új passzusként az emberi egyedmásolást is). Szintén itt olvasható először, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár, és hogy a gyermekek kötelessége gondoskodni rászoruló szüleikről. Fontos szerepet kapott a testi és lelki egészség jogának érvényesülése is (pl.: Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasága).

Az alaptörvény negyedik része „Az állam” címet viseli, és a magyar államszervezetről szól.

Pénzügyek és választások: A közpénzügyek terén kijelenti: az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét. Kiemeli, hogy a kormány nem vehet fel olyan kölcsönt, amelynek következtében az államadósság szintje meghaladná az előző évi GDP 50 százalékát. A közpénzügyek részben fontos bekezdés, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét hat évre nevezi ki a köztársasági elnök. Az alelnököket az államfő nevezi ki (eddig az MNB elnöke tette.) Az alkotmány negyedik részében a választásokról is szó esik. Újdonság, hogy 2014-től az eddigi négy- helyett ötévente választják meg az önkormányzati képviselőket és polgármestereket, illetve nem csak magyar állampolgár lehet polgármester. Változás az is, hogy alpolgármester nem csak a helyi képviselők közül választható, azaz „kívülről” is hozható. Alaptörvénybe került a miniszterelnök-helyettesi poszt, és az is, hogy az országgyűlési képviselők száma 2014-től legfeljebb kétszáz fő lehet (!).

Jogalkotás és igazságszolgáltatás: A kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását (a főváros és a megyei kormányhivatal vezető is alkothat passzust). Bővül az Országgyűlés által megválasztott tisztségviselők köre az alapvető jogok biztosának helyetteseivel. Az igazságszolgáltatás terén alapjog az önvédelemhez és a tulajdonvédelemhez való jog. Tényleges életfogytiglani büntetés (csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.) Kiterjesztették a bírósági titkárok hatáskörét, szabálysértési ügyekben elzárást is kiszabhatnak. Változás az is, hogy ezentúl a katonák, a rendőrök és a titkosszolgálat tagjai leszerelésük után három évig nem indulhatnak a választásokon. Nem kifejezetten a jogalkotás című fejezethez tartozik, ám lényeges újdonság, hogy átalakul a közmédiumok felügyeletének rendje, és az is, hogy a „jó erkölcsbe ütköző” végkielégítéseket visszamenőleg 98%-os különadóval sújtják.

Alkotmánybíróság: Testületének létszáma a korábbi 11-ről 15 tagúra bővül. Az alkotmánybírák jelöléséről parlamenti többség dönt (korábban a frakciók egyetértése volt szükséges). Az alkotmánybírákat a korábbi 9 helyett (egyszer megújítható volt) ezen túl 12 évre választják. A testület már nem bírálhatja felül a kormány pénzügyi intézkedéseit (csak ha az államadósság a GDP 50 százaléka alatt van), kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül. A korlátozások ellenére viszont a testületnek lehetősége lesz a bírósági döntések felülbírálatára. Az Alkotmánybíróság elnökét ezentúl a alkotmánybírák helyett a parlament választja meg. A Legfelsőbb Bíróság elnevezés helyébe a Kúria kifejezés lép. A korábbi négy ombudsman helyett pedig csak egyetlen országgyűlési biztos lesz: az alapvető jogok biztosa. (Az állampolgári jogok biztosának feladatkörét látja majd el.)

Nyugdíjügyek: Az új alkotmány nyugdíjakkal foglalkozó része az állami nyugdíjrendszer mellett önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények alapítását tartalmazza (korábban a magánnyugdíjpénztárak is szerepeltek az alkotmányban). A jövőben a bírákhoz hasonlóan az ügyészek szolgálati jogviszonya is az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig (65.év) állhat fenn (eddig 70.év volt). A Kúria elnöke és a legfőbb ügyész mentesül ez alól.

A legújabb magyar alkotmány parlamenti elfogadását (illetve államfőnk által történő aláírását) egy törvényalkotási időszak fogja követni, melynek során a Magyar Országgyűlés az alaptörvényben megfogalmazottak alapján konkrét jogszabályokat fog alkotni. Egyes felvetések szerint ezen jogalkotás 2011-ben akár 30-40 új törvényt is hozhat a magyar jogrendszerbe.