Az ókor fegyverei

Az ókor fegyverei

/Harmat Árpád Péter/

 

1.) Az ókori keleten a vas fegyverek, és harci kocsik megjelenése mindenképp egy fontos - talán az első - állomás lehetett a fegyverek és harcmód fejlődésében, hiszen már Krisztus előtt 1595-ben a hettiták ezek segítségével foglalták el a korabeli világ legjelentősebb városát Babilont. Az ókori kelet jellemző és sikeresnek tekinthető fegyverneme tehát a harci szekér és a lándzsa volt, melyekhez idővel egyre inkább társult az íj is. A harci szekér és lándzsa "egyeduralma" több mint fél évezreden át tartott, egészen a görögök megjelenéséig.

2.) A Krisztus előtti 8. században, a hellén poliszok kialakulása, a köztársasági berendezkedés és görög gyarmatosítás időszakában ugyanis megjelent a görög falanx. A harcmódot a poliszok alkalmazták a perzsákellen (kr.e. 500-448) illetve egymás ellen is a pelopponészoszi háborúban (kr.e. 431-44) Azonban Nagy Sándor volt az, akinek révén a híres falanx harcmód legyőzte szinte az egész akkor ismert világot. Az egyszerre mozgó, egymással szigorúan együttműködő emberi egységek rendszere újdonság volt, és évszázadokig nem találta meg egyetlen hatalom sem a hatékony ellenszerét.

3.) Új szakaszhatárt jelentett az i.e. 197-ben, a második makedón háborúban lezajlott legnagyobb csata Künoszkephalainál. Itt ugyanis először fordult elő, hogy a világot legyőző görög falanx óriási vereséget szenvedett egy teljesen más harcmódot folytató másik hadseregtől.

A győztesek a rómaiak voltak, akik mint tudjuk a csata után még majd 700 évig voltak a világ urai. Künoszkephalainál a rómaiak rájöttek arra, hogy a hoplita falanx gyenge pontja az, ha megtörik az egységét, mert a felbomló sorokból kiváló nehézgyalogosokat a híres gladiussal (római egyenes kard, acél belső lemezeléssel) könnyű legyőzni, hisz a 45 centiméter hosszú, kétélű, hegyes végű rövidkard, a közelharcban lényegesen hatékonyabb a lándzsánál.

Ki kell azért emelni azt is, hogy a rómaiak a rövidkard mellett természetesen többféle más fegyvert is használtak, például a pilum nevű hajítódárda, amelyet halálos biztonsággal dobtak akár 30 méteres távolságra is. A pilum 2 méter hosszú fa nyele 60 centiméteres vasrúdban folytatódott. Áthatolt a páncélon, a pajzson. A rúd hegye háromszögletű volt, hogy nehezebb legyen kihúzni a felnyársalt testből. A gerely jellegű fegyverek hátránya, hogy az ellenség felveheti, és visszadobhatja őket. Csakhogy a pilum vashegyét gyors hevítéssel és hűtéssel edzették keményre és erősre, az edzetlen vasnyél viszont lágy maradt. A pajzsnak ütköző pilum hegye átdöfte azt, a nyél viszont elgörbült, így az ellenség már nem vehette hasznát a rómaiak ellen.

4.) A római kori harcászat sokáig uralta a harcmezőket, és a kard-pajzs-lovas "kombináció" is uralkodó volt egészen a lovagkorig. Ám ekkor megint megjelent egy új fegyver a középkori hosszú íj. Hihetetlen pusztító képességét az angolok mutatták meg a világnak a 100 éves háborúban, és annak Azincourtnál lezajlódó csatájában, 1415-ben, 6 ezer francia lovagot lemészárolva.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Kákosy László: Ré fiai. Gondolat Kiadó, Budapest, 1979.
  • Polányi Imre: Az ókori világ története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
  • Hahn István, Kákosy László, Komoróczy Géza: Az ókor története I-II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995.