Ki kicsoda a III. Birodalomban?

Ki kicsoda a III. Birodalomban?

 

Mit jelent a III. Birodalom meghatározás? A kifejezés Arthur Möller van den Bruck 1922-es művéből eredeztették, melyben a szerző a 962 és 1806 között fennálló Német-római Birodalmat első, míg az 1871 és 1918 között fennálló Német Császárságot második birodalomnak nevezi. Innen vette át a nemzetiszocialista propaganda, akik saját államukat a harmadik birodalomnak tartották. 

A III. Birodalom legfőbb vezetői Hitler közvetlen környezetéhez tartoztak és nagyrészt a kezdetektől a Führer harcostársai voltak. Mindannyian az 1920-as évektől kezdve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) tagjaiként tevékenykedtek. A legfőbb vezetők: Göring, Himmler, Göbbels, Bormann, Heydrich, Eichmann, és Hess mindannyian Németország náci korszakának emblematikus figurái közé tartoztak. Egyes vélekedések szerint ők maguk voltak III. Birodalom. Cikkünkben összesen száz náci vezetőről, és a hitleri rezsimet szolgáló egyéb katonai és polgári tisztviselőről állítottunk össze rövid önéletrajzokat.

1. Bach-Zelewski, Erich von dem (1899-1972)

Német SS-tábornok. Hivatásos katona volt, harcolt az elsõ világháborúban, tagja volt a szabadcsapatoknak, majd a Reichswehrnek. 1930-ban belépett a náci pártba, egy év múlva az SS-be, ez utóbbiban és a rendõrségnél töltött be magas beosztásokat. A háborúban a Waffen-SS tábornokaként a keleti fronton zsidókat végeztet ki, 1941 októberében "zsidómentessé" nyilvánítja Észtországot. 1943 nyarán Himmler utasítására partizánok elleni akciókat vezet. 1944-ben részt vesz a varsói felkelés leverésében, majd októberben Budapestre vezénylik, megakadályozandó a magyar kiugrást. A háborút hadseregparancsnokként fejezi be. A nürnbergi perben elismeri bûneit. Késõbb egy német bíróság enyhe ítéletet mér ki rá, ám a hatvanas évek elején elõbb a Röhm elleni megtorlásban való részvételéért, majd kommunisták megyilkoltatásáért fogják perbe, és életfogytiglanra ítélik. Egy börtönkórházban hal meg 1972-ben.

2. Beck, Ludwig (1880-1944)

Német tábornok. 1933 és 1938 között közremûködik a hadsereg újjászervezésében, bár nem volt náci, és kifejezetten rossz szemmel nézte az SS megerõsödését. 1935-tõl vezérkari fõnök. Mivel úgy gondolta, hogy Németország még nincs felkészülve a háborúra, 1938-ban lemondott posztjáról. Lelkesen csatlakozott Stauffenbergék összeesküvéséhez. Az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylet idején a puccsisták fõhadiszállásán tartózkodott. Mikor értesült arról, hogy a Führer életben maradt, kétszer is megkísérelte fõbe lõni magát, de súlyos sebei ellenére nem halt meg azonnal; kegyelemlövéssel végeztek vele.

3. Bittrich, Wilhelm (1894-1965)

Német vezérezredes. Az I. világháborúban a légierőbe szolgált, és mint vadászrepülő tiszt kétszer sebesült meg. A Reichswehrben repülőoktató volt, 1933 –ban lépett be a Waffen-SS kötelékébe. Mint a Das Reich, majd a Florian Geyer, végül pedig a Hohenstaufen SS Hadosztályok parancsnoka végigharcolta a lengyel, a francia és az orosz hadjáratokat. 1944 –ben altábornagyként a II. SS Páncélos Hadtest parancsnoka lett, és ezen beosztásában oroszlánrésze volt a szövetségesek nagy ejtőernyős akciójának a Market Garden hadműveletnek e meghiúsításában. Ezt követően már vezérezredesként harcolt Magyarországon a dunántúli hadműveletekben. Birtokosa volt a tölgylombokkal ékesített lovagkeresztnek. A korábban lelkes náci a háború végére teljesen kiábrándult Hitlerből és Himmlerből, és mivel ennek többször hangot adott, kegyvesztett lett. A háború után 8 év börtönbüntetést kapott, 1953 –ban azonban szabadlábra helyezték.

4. Blomberg, Werner von (1878-1946)

Német tábornagy, 1935 és 1938 között hadügyminiszter. Katonacsaládból származott. Az elsõ világháborúban vezérkari pozíciókat töltött be. 1919-ben csatlakozott a Reichswehrhez. A hadügyminisztériumban szolgált, egy 1929-es Szovjetunióbeli küldetése során majdnem csatlakozott a bolsevikokhoz. 1931-ben, elsõ találkozásukkor viszont Hitler tett rá erõs hatást, a náci hatalomátvétel után lojalitását hangoztatta, csakúgy, mint a "Röhm-puccs" leverését követõen. Korábban is, de hadügyminisztersége (1935-1938) idején meghatározó szerepe volt abban, hogy a náci párt jelentõs befolyást nyert a hadsereg soraiban. 1938-ban egy (Göring és Himmler hathatós közremûködésével) mesterségesen felnagyított borányt követõen a Führer meneszti, és miután von Fritsch is hasonló sorsa jutott, közvetlen irányítása alá vonta a fegyveres erõket. Blomberg ezután külföldre távozott, 1946-ban amerikai fogságban hunyt el.

5. Blumentritt, Günther (1892-1967)

Német tábornok. 1911-ben lépett be hadseregbe. A második világháború során jelentõs tervezõ munkát végzett. 1942-ben a hadsereg fõparancsnokságán fõszállásmesterré nevezték ki. 1942 és 1944 között a D hadseregcsoport vezérkari fõnöke, harcolt Kluge és Rundstedt alatt is. Késõbb a XII. SS-hadtest parancsnoka, majd a 25. hadsereg, a háború legvégén az 1. ejtõernyõs-hadsereg élén állt.

6. Bock, Fedor von (1880-1945)

Német tábornagy. 1898-tól volt a hadsereg tagja, az elsõ világháborúban több kitüntetést is szerzett. Ezt követõen szolgált a hadügyminisztériumban és csapatoknál is. Az Anschluss idején a 8. hadsereg bevonulását irányította Ausztriába. Lengyelország megtámadásakor az Észak hadseregcsoport, az 1940-es nyugat-európai hadjárat idején a B hadseregcsoport főparancsnoka. 1941-ben a Szovjetunió lerohanásakor a Közép hadseregcsoportot vezette. A Moszkva elleni sikertelen hadművelet után Hitler elővigyázatlansággal vádolta meg, és menesztette. 1942 első felében visszahívták, a Dél hadseregcsoport parancsnoka volt, de júliusban véglegesen nyugdíjazták. 1945 májusában egy légitámadás során vesztette életét.

7. Bormann, Martin (1900-1945)

Német politikus. Az első világháborúban közlegényként harcolt. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosság előkészítésében. Az 1924-es tárgyaláson egyik vádlottársa Rudolf Höss volt, aki később Auschwitz parancsnoka lett. Bormannt 1 évi börtönre ítélték, de beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. 1927-ben belépett a náci pártba. Később Rudolf Hess titkára lett. Főnöke Angliába repüléséig (1941) jelentéktelen figurának számított, azután viszont gyorsan ívelt felfelé karrierje. A pártkancellária titkára lett, a háború végén Hitler titkára. A Führer belső köréhez tartozott, de többnyire a háttérből, "szürke eminenciásként" irányította az eseményeket. 1945. május 1-én megpróbált kitörni az oroszok által már közvetlenül fenyegetett berlini bunkerből. Ezután ellentmondásos hírek vannak sorsáról. Egyesek tudni vélték, hogy külföldre szökött, mások szerint elesett a kitörési kísérlet közben. Egy Berlinben 1972-ben talált csontváz alapján hivatalosan holttá nyilvánították, de sorsával kapcsolatban sokakban megmaradtak a kételyek. A nürnbergi per során távollétében halálra ítélték.

8. Brauchitsch, Walter von (1881-1948)

Német tábornagy. Porosz katonacsaládból származott. 1938-ban a német szárazföldi haderő (Heer) főparancsnoka lett. A tábornoki kar reményeivel ellentétben nem mert szembeszállni a Führer elképzeléseivel. Részt vett a Lengyelország elleni támadás irányításában. A nyugati hadjáratot kockázatosnak vélte, de érvei süket fülekre találtak. A Szovjetunió elleni támadás idején szívrohamot kapott, és mivel így nem tudta ellátni vezetői feladatait, ez is jó ürügyül szolgált arra, hogy ő lett a Moszkva alatti kudarc egyik bűnbakja. 1941 decemberében menesztették, szerepét maga Hitler vette át, így ő lett az első civil, aki a német hadsereget irányította. Brauchitsch a háború után egy brit fogolytáborban hunyt el.

9. Braun, Eva (1912-1945)

A polgári családban született Eva Braun 17 évesen lett Heinrich Hoffman, a későbbi „udvari fényképész” mindenese. Itt ismerkedett meg 1929 -ben a nálánál 23 évvel idősebb Adolf Hitlerrel, akinek a szeretője lett. (Megismerkedésükkor Hitler 40, Eva Braun pedig 17 éves volt.) Kapcsolatuk története még most is tartalmaz „fehér foltokat”. Tény, hogy Eva többször is öngyilkosságot kísérelt meg szerelmi bánatában. A Führer utasítására viszonylag keveset mutatkozott a nyilvánosság előtt, a háborús idők nagy részét Berchtesgadenben töltötte. A vég közeledtével elmenekülhetett volna, de ő Hitlert – és a halált – válsztotta. 1945. április 28-án este hozzáment szerelméhez, két nappal később pedig már mindketten halottak voltak. A történészek álláspontja nem egységes, az öngyilkosság mellett egyesek azt valószínűsítik, hogy maga a Führer végzett feleségével. Hugh Thomas még ennél is merészebb elméletet közöl könyvében.

10. Brüning, Heinrich (1885-1970)

Német államférfi. 1885. 1921-től 1930-ig a Gewerkschaftsbund vezetője volt. 1924-ben a katolikus Centrum programjávai került a német birodalmi gyűlésbe, 1929-ben a Centrum elnöke lett. 1930-tól 1932-ig miniszterelnök volt. Mikor a nemzeti szocialisták többségbe jutása után a Centrum feloszlott, Brüning visszavonult a politikától; Angliába költözött.

11. Canaris, Wilhelm Franz (1887-1945)

Német tengernagy. 1905-ben csatlakozott a haditengerészethez. Az első világháborúban tengeralattjáró-parancsnok volt, többször végrehajtott kémkedési megbízatásokat is. 1935-től a német kémelhárító és felderítő szolgálat (Abwehr) vezetője. A kémkedés területén fő riválisa egykori tengerész tanítványa, az SD-t irányító Heydrich lett. 1938-tól a fegyveres erők főparancsnokságának (OKW) külföldi ügyosztályát is vezette. A második világháború alatt tudomást szerzett a Gestapo és az SS által elkövetett bűnökről. Fokozatosan szembefordult a nácikkal, és különböző csatornákon keresztül fölvette a kapcsolatot a szövetségesekkel is, viszont hazája iránti hűségére hivatkozva visszautasította az aktív fellépést a náci rezsim ellen. 1944 februárjában elmozdították hivatalából. A július 20-i Hitler elleni sikertelen merénylet után letartóztatták, a háború utolsó napjaiban a Führer parancsára kivégezték.

12. Dietrich, Josef „Sepp” (1892-1966)

Német SS-tábornok. Az alacsony származású Dietrich 1914-ben bevonult a hadseregbe. Az első világháborúban többször is megsebesült, és több kitüntetést is kapott. 1928-tól Hitler testőrségének parancsnoka. Aktív szerepe volt Röhm és társai felreállításában. A testőrség alapjain létrehozott Leibstandarte SS Adolf Hitler nevű alakulat élén harcolt Lengyelországban, a nyugati fronton, a Balkánon, és részt vett a Szovjetunió megtámadásában is. Később a Normandiában partra szállt szövetségesek visszaszorítására tett sikertelen kísérletet, majd a 6. (SS) páncélos-hadsereg élén részt vett az ardenneki ütközetben, ezután pedig a balatoni csata néven is ismert "Tavaszi ébredés" hadműveletben. Háborús bűnök miatt 1946-ban életfogytiglanra ítélték. Ezt később 25 évre mérsékelték, majd 1955-ben szabadlábra helyezték. Mindjárt ezután 18 havi börtönt kapott a Röhm elleni gyilkosságban való részvételéért. 1966-ban hunyt el. Megítélése igen ellentmondásos. Tény, hogy nem volt képzett katona, de embereit jól vezette a harcokban.

13. Dietl, Eduard (1890-1944)

Német tábornok. 1909-tõl hivatásos katona, 1938-tól tábornok, a 3. hegyihadosztály parancsnoka. A norvégiai hadjárat során 6000, különleges kiképzésen átesett emberével az õ feladata volt Narvik és az attól északra esõ terület elfoglalása. 1940 júniusától a Norvégiában állomásozó hegyialakulatok parancsnoka, röviddel késõbb az egész, elitnek számító fegyvernem tábornoka. A Szovjetunió megtámadásakor az észak hadseregcsoport alárendeltségében finn területrõl kiindulva tevékenykedett. 1942 januárjától a Lappföldön állomásozó 20. hadsereg parancsnoka. 1944-ben életét vesztette, amikor repülõgépe lezuhant.

14. Dönitz, Karl (1891-1980)

Német tengernagy. 1910-ben lépett be a haditengerészetbe. Az elsõ világháború kezdeti idõszakában légi megfigyelõként, késõbb tengeralattjárós tisztként szolgált. 1935-ben ő kezdte el a német tengeralattjáró-flotta újjászervezését. A második világháborúban fontos szerep jutott az általa irányított U-Bootoknak. Az atlanti csata elsõ fázisában a németek megpróbálták elvágni az Angliába irányuló utánpótlási útvonalakat. Rendkívül sok kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a szövetségeseken a konvojok kialakítása sem segített, Dönitz ugyanis kidolgozta az ún. farkasfalka-harcmodort. 1943. januárjában Raeder utóda, a haditengerészet főparancsnoka lett. Ebben az idõben az U-Bootok (köszönhetõen a radartechnológia fejlõdésének és a megfejtett német kódrendszernek) már súlyos veszteségeket szenvedtek. Dönitz kérte Hitlert, hogy koncentráltan fejlesszék a tengeralattjárókat, de erre nem került sor. 1945. április 29-én végrendeletében Hitler őt jelölte ki utódául. Megpróbált tárgyalni a szövetségesekkel, de azok ragaszkodtak a feltétel nélküli megadáshoz. Május 23-án letartóztatták. A nürnbergi perben tízévi börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult.

15. Drexler, Anton (1870-1932)

Német politikus, a nemzetiszocializmus igazi atyja. Erdetileg lakatos szakmát tanult, majd szemüveges, beteges alkatú, szűk látókörű és kissé zavaros gondolkodású fiatalként a politika felé fordult. Már 48 éves volt, amikor 1918 márciusában létrehozta a "Munkások Független Bizottsága" nevű pártot, mely később egyesült a Karl Harrer által alapított "Politikai Munkások Körével". E kettő szervezetből nőtt ki aztán 1919 január 5 -én a Német Munkáspárt, amihez 1919 szeptemberében a 7-es számú pártigazolvánnyal Adolf Hitler is csatlakozott. Ő szervezte át a pártot, és adott számáta új nevet, így lett belőle Német Nemzetiszocialista Munkáspárt. Miután Hitler átvette a párt vezetését, Drexler sértődötten megpróbált ellene intrikálni, de a Führer egyszerűen "ledarálta". 1923 -ban kilépett a pártból, és 1924-1928 között a bajor parlament alelnöke lett. Végül 1930 -ban ugyan kibékült Hitlerrel, de az aktív politikába már soha nem tért vissza.

16. Eichmann, Adolf Ottó (1906-1962)

Osztrák származású náci tiszt. 1932-től az osztrák náci párt és az SS tagja. 1934-től az SD tisztviselője, később a Heydrich vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV. B. 4. ügyosztályának (zsidó ügyek) élére került. Ebbéli minőségében megszervezte és irányította az európai zsidóság kifosztását, deportálását és kiirtását. A "végső megoldás"-nak nevezett akció során pl. Magyarországról egyedül Auschwitzba több mint 400.000 embert deportáltak. 1945-ben a szövetségesek letartóztatták, de megszökött a fogságból. Argentínában telepedett le. Az izraeli titkosszolgálat a nyomára bukkant, és 1960 májusában elfogta. Izraelben bíróság elé állították, mely halálra ítélte. 1962. május 31-én felakasztották. Tipikus példája a náci rendszer azon képviselőinek, akik soha nem emeltek kezet egyetlen emberre sem, de íróasztaluk mögött ülve mégis élet és halál urai voltak.

17. Falkenhorst, Nikolaus von (1885-1968)

(1911-ig von Jastrzembski.) Német tábornok. Katonacsaládból származott, 1907-ben csatlakozott a hadsereghez. Harcolt az elsõ világháborúban. Késõbb a hadügyminisztériumban dolgozott, majd katonai attasé volt több országban is. Részt vett a lengyelországi hadjáratban. 1940-ben a norvégiai hadjárat során (mivel a bevetésre egyik pillanatról a másikra került sor) csapatait egy útikönyv segítségével irányította. Ezután a norvégiai erõk fõparancsnoka lett, csak egyetlen kisebb hadjáratban vett részt, egyébként megszálló feladatokat látott el. Több brit ejtõernyõst és kommandóst is kivégeztetett, és kivívta a civil lakosság ellenszenvét is. 1944-ben, miután összekülönbözött Terboven Reichskommissarral, távozott posztjáról. 1946-ban egy brit katonai bíróság halálra ítélte, ezt késõbb 20 évi börtönre változtatták. 1953-ban szabadon engedték.

18. Fegelein, Hermann (1906-1945)

Német SS-tábornok, Hitler sógora, mivel feleségül vette Éva Braun testvérét Gretlt. A háború utolsó napjaiban Hitler parancsára megölik, árulás gyanúja miatt.

19. Frank, Hans (1900-1946)

Német jogász, a náci párt tagja, Hitler ügyvéde. 1933-ban bajor, később birodalmi igazságügy-miniszter. 1939 októberétől a megszállt lengyel területek főkormányzója. Kegyetlen terrort vezetett be, lengyeleket, zsidókat végeztetett ki, és gazdaságilag teljesen kizsigerelte az országrészt. Sokan idézték azt a történetet, miszerint amikor meghallotta, hogy a csehországi protektor, Neurath plakátokat tétetett ki, amelyeken bejelentette hét egyetemista kivégzését, Frank azt mondta egy újságírónak: "Ha én is elrendelném, hogy minden hét lelőtt lengyelt plakát hirdessen ki, nem lenne elég erdő Lengyelországban ahhoz, hogy papírt gyártsanak a plakátokhoz!" Háborús bűneiért bíróság elé került. 38 kötetes naplója, mely a nürnbergi per legmegrázóbb bizonyítékai közé tartozik, részletesen tartalmazza viselt dolgait. A tárgyaláson megbánást tanúsított, de az akasztófát nem kerülhette el.

20. Frank, Karl-Hermann (1898-1946)

Szudétanémet politikus, SS-Gruppenführer. Az elsõ világháború végén az osztrák hadseregben harcolt. Üzleti vállalkozásának csõdje után csatlakozott a szudétanémet náci párthoz, ahol gyakorlatilag a második embernek számított. 1937-ben a cseh parlament tagja lett. A Szudétavidék annektálása, majd Csehország megszállása után magas tisztségeket töltött be a náci pártban. Rendõrfõnökként az erélytelennek tartott Neurath mellett, majd a "vaskézzel" kormányzó Heydrich segítõjeként a terror alkalamazásától sem riadt vissza. Heydrich meggyilkolása után õ rendelte el a megtorló intézkedéseket: a letartóztatásokat, kivégzéseket, Lidice és Lezaky lerombolását. Késõbb a névleges vezetõ, Frick helyett továbbra is az õ kezében maradt a gyeplõ. A háború végén az amerikaiak átadták a cseh hatóságoknak. Háborús bûneiért halálra ítélték, és nyilvánosan felakasztották.

21. Fretter-Pico, Maximillian (1892-1984)

Német tüzértábornok. 1910-tõl hivatásos katona. Az orosz fronton teljesített szolgálat után Romániába helyezik, ahol csapatait bekerítik, de törzskara egy részével együtt Hitler utasítására kimenekítik a katlanból. Elõbb Erdélyben, majd a Tiszántúlon, mint a 6. német és a 2. ill. 3. magyar hadseregekbõl szervezett ún. Fretter-Pico seregcsoport parancsnoka próbálja meg feltartóztatni az orosz csapatokat. Miután Tolbuhin egységei 1944. december 21-22-én több helyen is áttörik az általa tartott ún. Margit-vonalat, leváltják; utóda Balck tábornok lett. Ezután kegyvesztettként csak kisebb feladatokat kap, a háború végén amerikai fogságba esik, ahonnan 1947 decemberében engedik el. Több tábornoktársával együtt ezután az amerikai hadsereg részére készít elemzéseket a németek háborús teljesítményérõl.

22. Frick, Wilhelm (1877-1946)

Német jogász, politikus. Korán csatlakozott a nácikhoz. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1930-ban õ lett az elsõ náci tartományi miniszter, Thüringiában felelt a belügyekért. A hatalomátvételtől 1943 nyaráig a birodalom belügyminisztere. A nevéhez fűződik a "nürnbergi faji törvények" megfogalmazása és elfogadtatása, a zsidók, kommunisták, szocialisták, egyházi vezetõk és a rendszer más ellenségei ellen hozott rendeletek egész sorának végrehajtása. Bár névleg Himmler felettese volt, a Gestapo és az SS ügyeibe nem volt beleszólása. 1943-tól a Cseh-Morva Protektorátus irányítója, de csak névlegesen, az igazi hatalom alárendeltjének, Karl-Hermann Franknak a kezében volt. A nürnbergi perben halálra ítélték es kivégezték.

23. Friedeburg, Hans-Georg von (1895-1945)

Német tengernagy. Az elsõ világháború során kadétként csatlakozott a haditengerészethez, tisztté történõ kinevezését követõen tengeralattjárón teljesített szolgálatot. 1933-ban adjutánsként a hadügyminisztériumhoz került. Himmler egyengette karrierjét, rövidesen már a fõparancsnokságnál szolgált. 1943-tól a tengeralattjáró-flotta irányítója. Miután Hitler halálát követõen Dönitz lett a kancellár, utódaként Friedeburgot nevezte ki a Kriegsmarine élére. Ebben a minõségében tárgyalt a szövetségesekkel a megadásról, és a haditengerészet képviselõjeként õ írta alá a német kapitulációs okmányt. Röviddel késõbb öngyilkosságot követett el.

24. Friessner, Hans (Johannes) (1892-1971)

Német tábornok. Az első világháborúban is harcolt, a második világháborút még ezredesként kezdte, ezután évente előrelépett a ranglétrán. Részt vett a nyugati hadjáratban. 1942-től a keleti fronton harcolt. 1944 júliusában az Észak hadseregcsoport parancsnoka, de a hónap végén már Romániába vezényelték a Dél-Ukrajna hadseregcsoport élére. A románok kiugrása után nehéz helyzetbe került, Magyarországon szinte a semmiből teremtett hadsereget. Szeptember 24-től a Dél hadseregcsoport parancsnoka. Jó teljesítményt nyújtott Erdélyben és a debreceni tankcsata idején, de később hibákat követett el, melyek következtében a szovjet csapatok áttörték az ún. Margit-vonalat, valamint megkezdték Budapest ostromát.1944. december 23-án Hitler menesztette, később már nem kapott beosztást. Utóda Wöhler tábornok lett. Ausztriában esett az amerikaiak fogságába. 1947-től haláláig az NSZK-ban élt.

25. Fritsch, Werner von (1880-1939)

Német tábornok. Katonacsalád sarja volt, 1911-ben a vezérkarhoz került, majd végigharcolta az elsõ világháborút. A békekötés után is a hadseregben maradt, szolgált a hadügyminisztériumban, de csapatparancsnok is volt. 1934-ben a hadsereg fõparancsnoka lett. Sikertelenül igyekezett távoltartani magát a politikától. Amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Hitler agresszív külpolitikája a háború szélére sodorta hazáját, sikertelenül próbálta meggyõzni a Führert, hogy a hadsereg nincs kellõen felkészülve egy fegyveres konfliktusra. 1938-ban Göring és Himmler irányításával koholt vádakat fogalmaztak meg ellene. Ezek hatására von Blomberg hadügyminiszterrel együtt távoznia kellett. Késõbb "csendben" rehabilitálták, és megkapta egykori alakulatának, a 12. tüzérezrednek parancsnokságát. Ennek élén vett részt a lengyelországi hadjáratban. Varsó elõtt a nyílt mezõn egy lengyel géppuskafészek felé sétálva halálos lövés érte.

26. Fritzsche, Hans (1900-1953)

Német újságíró, rádiókommentátor. Kezdetben inkább konzervatív nacionalista volt, de 1933-tól főmunkatársként dolgozott Goebbels propagandaügyi minisztériumában, és ebben az évben a náci pártba is belépett. Rádióbeszédeiben a náci propaganda szólamait visszhangozta. 1942-ben a minisztérium rádióosztályának vezetõje lett. Ettõl az idõtõl kezdve inkább a német nép moráljának erõsítésén dolgozott. A nürnbergi per során felmentették, de egy német bíróság 9 évi börtönre ítélte. 1950-ben szabadon engedték.

27. Funk, Walter Immanuel (1890-1960)

Német közgazdász, politikus, Hitler egyik gazdasági tanácsadója. 1931-ben lett a náci párt tagja. Szoros kapcsolatokat épített ki a párt és a nagyiparosok között. A háború előtt több párt- és politikai funkiciót is betöltött. 1933-ban birodalmi sajtófőnök, 1937-től Scahcht utódaként gazdasági miniszter. 1939-től szintén õt váltja fel a Reichsbank élén. Nem volt kiforrott programja, a háború második felében sokkal inkább Speer szervezte a hadigazdaságot. A nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték, de 1957-ben rossz egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték.

28. Galland Adolf (1912-1996)

Német repülõ tábornok. Fiatal korában vitorlázó-repüléssel foglalkozott, késõbb polgári pilóta lett, majd titkos katonai kiképzésben részesült. A Luftwaffe önkéntese, 1937-ben szintén saját elhatározásából csatlakozik a Spanyolországban harcoló Condor Légióhoz. A második világháborúban Lengyelországban, a nyugati fronton és az angliai csatában is harcol, 1941 õszén egy nap leforgása alatt kétszer is lelövik a gépét. Novemberben kinevezik a vadászrepülõk szemlélõjévé, ezzel egyidõben eltiltják a repüléstõl: a népszerû Galland elvesztése súlyos csapást jelentene. Így is 104 légigyõzelem fûzõdik nevéhez. Adminisztratív munkakörébõl következõen alaposan megismeri a náci elitet, akikrõl nincs túl hízelgõ véleménye. Amikor a Me-262-es vadászgépet Hitler utasítására bombázóvá kívánják átalakítani, összekülönbözik feletteseivel, 1944 végén Göring meneszti. Késõbb mégis visszahelyezik állásába, a Me-262-esek fejlesztése viszont végzetes késedelmet szenved. A háború végén a szövetségesek fogságába kerül, ahol nagy tisztelettel bánnak vele, hiszen õ is mindig lovagiasan viselkedett a szövetségesek fogoly pilótáival. A háború után is sokat foglalkozott a repüléssel.

29. Goebbels, Joseph Paul (1897-1945)

Német politikus. Jelentéktelen újságíróból küzdötte fel magát a náci vezetők közé. 1924-től párttag, 1926-tól Berlin pártvezetője. 1928-tól képviselő, 1933-tól propagandaminiszter. Minden eszközt bevetett a náci ideológia népszerűsítése érdekében. Ellenőrzése alatt tartotta a sajtót, a rádiót, a színházakat és a filmgyártást. A háború kezdeti időszakában a német csapatok dicsőségét zengte sajtója, a sztálingrádi vereség után pedig erős kontroll alatt tartott, manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekről, a „frontok kiegyenesítéséről”. 1944-ben Goebbels hirdette meg a „totális háború”-t, melynek során többek között megnövelték a munkaidőt, lerövidítették az oktatást. A végsőkig kitartott Hitler mellett, akinek halálát követően, miután hat gyermeküket megmérgezték, feleségével együtt öngyilkosságot követtek el. Politikusi pályafutása alatt Goebbels részletes, több kötetre rúgó naplót vezetett, mely érdekes betekintést nyújt a náci elit életébe.

30. Goerdeler, Carl (1884-1945)

Német politikus. Lipcse polgármestere volt, akit Brüning kancellár utódjának javasolt Hindenburg felé. Goerdeler 1936 –ban szakított a nácikkal, és polgármesterként tiltakozott a zsidókatsújtó törvények ellen, amelyek keretében eltávolították többet között a nagy zeneszerző Mendelssohn szobrát. Miután posztjáról lemondott szívvel-lélekkel belevetette magát a Hitlerrel szembeni ellenállásba. Ennek keretében Franciaországba, Angliába és az USA –ba is elutazott, hogy figyelmeztessen a náci veszélyre. Végig az összeesküvés egyik vezető személyisége volt, olyannyira, hogy őt tervezték Hitler helyére kancellárnak. A sikertelen 1944 július 20 –i merénylet után országos körözést adtak ki ellene? Hiába bujkált, elfogták és az úgynevezett „Népbíróság” ítélete alapján 1945 –ben kivégezték.

31. Göring, Hermann Wilhelm (1893-1946)

Német politikus, birodalmi marsall. Az első világháború német repülős hőse hamar a náci mozgalom tagjává vált, már 1922-ben az SA első embere. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1928-tól a Reichstag képviselője, 1932-től elnöke. 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo első embere. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, de számtalan más hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler őt nevezte meg majdani utódaként, de rangkórságában sok további funkciót is felhalmozott magának. Népszerűsége az angliai csata után csökkenni kezdett. Miután képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követően egyre inkább fantáziája teremtette világába menekült, kábítószerfüggő lett. A háború végén „kövér Hermann” táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi tőle a hatalmat. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, de ő röviddel ezután az amerikaiak fogságába esett. A nürnbergi perben háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát.

32. Guderian, Heinz Wilhelm

Német tábornok. Édesapja a porosz hadsereg tábornoka volt, õ maga 1908-tól hivatásos katona. Részt vett az elsõ világháborúban. A harmincas évektõl a szállítás és a gépesített hadviselés kérdéseivel foglalkozott. 1938-tól a gépesített páncéloscsapatok főparancsnoka. A páncélos hadviselés kiváló szakértője, a villámháborús harcmodor feltétlen híve. Részt vett Lengyelország 1939-es lerohanásában, majd a Kleist alá tartozó 19. páncélos hadtest élén az 1940-es nyugati hadjáratban, 1941-ben pedig a 2. páncéloshadsereg vezetõjeként a Szovjetunió megtámadásában. A Moszkva elleni hadművelet kudarca után Hitler leváltotta, de 1943-ban a páncéloscsapatok főfelügyelője lett. Reformokat vezetett be, és átszervezte az egységeket. Az 1944. július 21-i Hitler elleni merénylet után Zeitzler utódaként a szárazföldi erők vezérkari főnöke lett, ebben a minõségében számtalanszor összetűzésbe került a Führer-rel. A háború vége előtt minden tisztségéből felmentették.

33. Halder, Franz (1884-1972)

Német tábornok, vezérkari főnök. Pályafutása 1902-ben indul, kezdetben tüzértisztként szolgál. Az elsõ világháború idején vezérkari tiszt. 1938 augusztusában Hitler kinevezi a szárazföldi haderők főparancsnokságának (OKH) vezérkari főnökévé. E beosztásában részt vesz a Lengyelország elleni és a nyugat-európai hadjáratok megtervezésében. A Szovjetunió megtámadásának is aktív részese, de ebben az időben egyre többször kerül ellentétbe e Führerrel, aki 1942 szeptemberében meneszti, utóda Zeitzler lett. Az 1944. július 20-i merényletben kicsúcsosodó Hitler-ellenes összeesküvésről tudomással bírt, ezért letartóztatták, de átvészelte a megtorlási hullámot. Vezérkari főnökként vezetett hadinaplója fontos forrásdokumentum.

34. Heinrici, Gotthard (1886-1972)

Német tábornok. Részt vett az elsõ világháborúban, frontszolgálatot és vezérkari beosztást is ellátott. A második világháború során harcolt a franciaországi hadjáratban és a Szovjetunió megtámadásakor is. Miután Kluge a C hadseregcsoport élére került, átvette a 4. hadsereg parancsnokságát. A Szovjetunióban dolgozta ki azt a védekezõ taktikát, mely híressé tette. Hiába irányította kiválóan a keleti visszavonulásokat, a hátrálások és nyíltan vállalt vallásossága miatt is a megérdemeltnél kevesebb elismerésben részesült. 1944 májusában az 1. páncéloshadsereg, késõbb az abból és az 1. magyar hadseregbõl kialakított ún. Heinrici hadseregcsoport parancsnoka. 1945 márciusában átvette a hadvezérként teljes csõdöt mondó Himmler-tõl a Visztula hadseregcsoport irányítását, de már túl késõn ahhoz, hogy Berlint meg tudja védeni. Mivel nem teljesítette Hitler értelmetlen parancsait, április végén menesztették. Az oroszok fogságába került, és csak 1955-ben tért haza.

35. Hess, Rudolf Walter Richard (1894-1987)

Német politikus. Egyiptomban született, mert édesapja kereskedőként itt dolgozott. Később középfokú tanulmányait már Németországban végezte. Az I. világháborúban egy bajor önkéntes ezredben harcolt. Háromszor sebesült meg a fronton, egyszer súlyosan (Romániában tüdőlövést kapott). Harcolt többek között Verdun ostrománál. A világháború után kommunistaellenes szervezetekben harcolt. Hitlerrel 1920-ban ismerkedett meg, és még ezen évben személyi titkára lett. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után Hitler a börtönben neki mondta tollba a Mein Kampf-ot. 1934-től a Führer helyettese, birodalmi miniszter. 1941-ben Skóciába repült, hogy egy különbéke lehetőségéről tárgyaljon, de letartóztatták. 1946-ban a nürnbergi per során háborús bőnösként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1987-ben a Spandauban lévő börtön egyedüli lakójaként öngyilkosságot követett el.

36. Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942)

Német SS-vezető (Obergruppenführer, tábornok), Himmler helyettese. 1932-tõl az SD vezetõje. A nácik hatalomra jutását követõen a titkos államrendõrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, ez a szervezet fogta össze a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (bûnügyi rendõrséget). 1939 szeptemberében az újonnan létrejött Birodalmi Biztonsági Fõhivatal (RSHA) vezetõje. A szövevényes náci állami gépezetben igen jelentõs hatalomra tesz szert. Egyik fõ szervezõje a zsidók kiirtását célzó ún. "végsõ megoldás"-nak. 1941 szeptemberétől a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként Cseh-Morvaország helyettes birodalmi protektora, a hírhedt "prágai mészáros". 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.

37. Himmler, Heinrich (1900-1945)

Német SS-vezető. 1923-ban csatlakozott a nácikhoz. 1929-ben megszervezi Hitler testőrségét, az SS-t, melynek vezetője (Reichsführer-SS) volt 1945-ig. 1934 júniusában a Röhm által vezetett SA félreállítása után ("hosszú kések éjszakája") az SS vált a nácik meghatározó rendőri erejévé. 1936-tól Himmler a politikai rendőrség vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben az általa felügyelt szervezetek üldözték a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt. Nemcsak politikai ellenfeleiket üldözték, hanem a faji alapon zsidónak minõsített, hivatalosan ellenségnek nyilvánított embereket is. Himmler irányításával építették ki a koncetrációs táborok hálózatát. A második világháború kitörése után a megszállt területeken is üldözték az ellenállókat, a baloldal szimpatizánsait és a zsidóságot. Rövidesen haláltáborokat hoztrak létre, melyekben az rezsim által ellenségnek tekintett embereket gyilkolták meg az SS irányításával. 1943-44-ben Himmelr volt a belügyminiszter is. A Hitler ellen 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet után kegyetlen módszereket alkalmazva az ő vezetésével számolták fel az összeesküvést. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. A háború végén megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, ezért Hitler kizárta a pártból és minden tisztségétől megfosztotta. 1945 májusában a britek fogságába kerülve öngyilkos lett.

38. Hindenburg, Paul von (1900-1945)

Német tábornok és nemzeti hős, majd az első világháború után a weimari köztársaság birodalmi elnöke. Apai ágon egy régi arisztokrata család sarjaként született. Tanulmányai befejezését követően a Porosz Királyság hadseregének fiatal tisztjeként részt vett az 1866-os porosz–osztrák háborúban, majd az 1870–71-es porosz–francia háborúban is. 1878-ban a vezérkarhoz került. 1879-ben összeházasodott Gertrud von Sperlinggel, akitől három gyermeke született, egy fiú és két lány. 1911-ben tábornoki rendfokozatban, önszántából visszavonult az aktív szolgálattól. Az I. világháború idején, 1914 augusztusában visszahívták katonai szolgálatra és Ludendorff tábornokkal együtt rábízták a kelet-poroszországi haderő vezetését. A tannenbergi csatában aratott győzelem Hindenburgot nemzeti hőssé tette és megbízták a keleti front főparancsnokságával. Itt erős befolyással rendelkezett az osztrák–magyar csapatok felett is. A II. mazuri tavaki csatában elért győzelemnek köszönhetően már Kelet-Poroszország megmentőjének tartották. A mai történészek szerint azonban a kevésbé méltányolt Erich Ludendorff tevékenységének kiemelkedő szerepe volt Hindenburg győzelmeiben. 1916 augusztusában Falkenhayn utódaként a német császári haderő főparancsnoka lett. Hindenburg személyesen felügyelte az 1918-as tavaszi offenzívát, mely majdnem sikerrel járt. Az amerikai részvétel azonban eldöntötte a háború kimenetelét. Hindenburgnak a nyugati fronton kis ideig sikerült megmentenie a német haderőt a vereségtől, de annak ténye rövidesen biztossá vált. II. Vilmos német császár lemondása után együttműködött a köztársasági kormánnyal. 1925 áprilisában, Friedrich Ebert halála után Hindenburg a weimari köztársaság elnöke lett és ezt a posztot haláláig töltötte be. A nagy gazdasági világválság beköszöntekor olyan kormányt nevezett ki, amely inkább neki, mint a Reichstagnak tartozott felelősséggel. Engedélyezte Heinrich Brüning kancellárnak a Reichstag feloszlatását abban az esetben, ha az nem tanúsít kellő szándékot az együttműködésre. Emellett ígéretet tett, hogy a Reichstag helyett megteszi a kellő szükségintézkedéseket. A Reichstag feloszlatására 1930 júliusában került sor. Az új választások azonban egy még kevésbé kompromisszumkész helyzetet teremtettek. A küzdelmekben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt a második legerősebb párttá vált. Mikor Hindenburg elnöki megbízatása 1932 áprilisában lejárt, ő volt az egyetlen jelölt, akinek esélye volt Adolf Hitler legyőzésére. Hitler a saját kancellárrá választását szerette volna elérni, de Hindenburg nem bízott benne. Azonban 1932 novemberében, amikor a nemzetiszocialisták elvesztették szavazóik 10%-át a birodalmi gyűlési választások alkalmával, Papen és Hitler megegyezett egy közös kormány megalakításában, Hitler kancellárrá, Papen alkancellárrá való kinevezésében. A többi posztot többségében nem a nemzetiszocialista párt tagjai töltötték volna be. Papen arról biztosította Hindenburgot, hogy Adolf Hitler könnyen irányítható lesz. Mikor Schleicher nem tudta megszerezni a parlament támogatását kormánya megalakításához, a megfáradt Hindenburg le akart mondani. Polgárháborútól tartva 1933. január 30-án kinevezte Hitlert kancellárrá, azonban az új kormánynak csak két nemzetiszocialista tagja volt Wilhelm Frick és Hermann Göring személyében. Papen tévedett Hitlert illetően, aki gyorsan szinte korlátlan hatalmat szerzett, melyet hamis ígéretekkel, terrorral és manipuláció útján ért el. Hindenburg, akin a szenilitás jelei voltak felfedezhetőek, nem tudott ellenállni a nemzetiszocialisták egyre nagyobb befolyásának, azonban olyannyira tisztelt nemzeti hős volt, hogy még Hitler sem merte eltávolítani. 1934. augusztus 2-án bekövetkező halálával megszűnt az alkotmányos kormány hatalma Németországban.

39. Hitler, Adolf (1889-1945)

Osztrák származású német diktátor (Führer), birodalmi kancellár. Az első világháborúban a bajor hadsereg tizedese, egy gáztámadáskor megsebesül. 1921-től a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (náci párt, NSDAP) vezetője. Ekkor már eszelősen gyűlölte a zsidókat és a marxistákat. 1923-ban sikertelen puccskísérletet hajtott végre Münchenben (sörpuccs). Ötévi várfogságra ítélték, de 9 hónap múlva már szabadult. Közben megírta hírhedt könyvét, a Mein Kampf-ot, amelyben már megtalálhatók későbbi agresszív politikájának alapjai. 1933-tól birodalmi kancellár, rövidesen önkényuralmat vezet be. Diktatúrája ártatlan emberek millióinak halálához vezetett. Hivatalos politikává tette a zsidóság kiirtását. Könyörtelenül üldözte politikai ellenfeleit is, nemcsak a kommunistákkal, de a polgári ellenzékkel, sőt saját pártján belüli ellenlábasaival is leszámolt. 1934-től államfő, felveszi a Führer címet. 1935-től a német véderő főparancsnoka. Intenzív fegyverkezésbe kezd. 1938-ban Ausztriát, 1939-ben Csehszlovákia egy részét kebelezi be, de a fegyver nélküli hódításokat 1939-től háború követi. Hogy bebiztosítsa magát, még legnagyobb ideológiai ellenfelével, Sztálinnal is hajlandó volt paktumot kötni. Lengyelország megtámadása után Anglia és Franciaország is hadat üzent a németeknek. 1940-ben Hitler megindította szintén gyorsan véget ért nyugat-európai hadjáratát. Franciaország kapitulációját követően remélte, hogy békét köthet Angliával, de Churchill következetesen folytatta ellene a harcot. 1941 nyarán döntő lépésre szánta el magát: megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek után nyilvánvalóvá vált, hogy Németország erejét meghaladja egy kétfrontos háború. Miután Moszkva előtt megállították hadseregét, nem bízván tábornokaiban, maga vette kezébe a hadsereg irányítását. Szinte ezzel egyszerre hadat üzent az USA-nak is. 1942-ben a német csapatok újabb szovjet területeket foglalnak el, de folyamatosan utánpótlási nehézségekkel küzdenek. Afrikában az el-alameini, európában a sztálingrádi csata hozza el a fordulatot. A folyamatosan hátráló és súlyos veszteségeket szenvedő tengely-haderő már csak kevésszer tudja átvenni a kezdeményezést, de azt is csak időlegesen. 1944 júliusában, látva Németország kilátástalan helyzetét, a sokadik Hitler-ellenes összeesküvés aktív lépésre szánja el magát. A Füher könnyű sebesüléssel vészeli át a Stauffenberg által elkövetett bombamerényletet, melynek ürügyén a náci vezetés nemcsak a merénylőkkel, de vélt és valós ellenzékével is leszámol. Hitler ezt követően minden vereség mögött árulást lát. Ő maga irracionális elképzeléseket vázol fel környezetének a háború megnyeréséről. A végső fázisban utasítást ad minden infrastruktúra elpusztítására. Berlin ostromának utolsó napjaiban a bunkerben feleségül veszi Eva Barunt, majd 1945. április 30-án mindketten öngyilkosságot követnek el.

40. Hoth, Hermann (1885-1971)

Német tábornok. Katonai pályafutását gyalogosként kezdte, az első világháborúban a Nagyvezérkarhoz került. A harmincas évek második felében kezdett igazán felfelé ívelni pályája. Guderian mellett a pancélos hadviselés lelkes szószólója volt. Részt vett Lengyelország lerohanásában, majd Franciaország megtámadása idején szerzett hírnevet, ekkor alatta szolgált Rommel is. A Szovjetunió megtámadásakor Hoepner és Guderian alakulataival együtt az ő csapatai hajtották végre a nagy bekerítő hadmozdulatokat. Egységei már majdnem Moszkváig jutottak, de az ellentámadás hatásra kénytelen volt visszavonulni. Később Sztálingárd alatt és a kurszki csatában sem sikerült a szovjeteket legyőznie. 1943-ban, Kijev feladása után Hitler menesztette. Jó parancsnokként szinte mindig az első vonalban tartózkodott, katonái Hoth papának becézték.

41. Höss, Rudolf Franz Ferdinand (1900-1947)

Német SS-tiszt. Fiatalon harcolt az első világháborúban, majd ún. szabadcsapatokban szolgált. 1922-ben belépett a náci pártba. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosságban. (Egyik bűntársa Hitler későbbi kegyeltje, Martin Bormann volt.) Tíz évi börtönbüntetésre ítélték, de csak három évet töltött le. 1934-ben az SS tagja lett, a háború végéig különböző koncentrációs táborokban szolgált. 1938-ig Dachauban volt beosztott, 1940-ig Sachsenhausenben segédtiszt. 1940. május 1-től Auschwitz parancsnoka. Gyakorlatilag az ő elképzelései alapján építették ki az egész tömegpusztító-komplexumot, melybe Európa majd' minden országából hurcoltak embereket. 1941 nyarán Himmler közölte vele, hogy a Führer elrendelte a "zsidókérdés végleges megoldását", és ennek Auschwitz lesz a központja. Höss bevezette a Ciklon B-vel való elgázosításokat. Saját bevallása szerint legalább 3 millió emberélet kioltása szárad a lelkén. 1943. december 1. után a koncentrációs táborok közötti ügyek egybehangolására létrehozott hivatal élére nevezték ki. 1944-ben visszatért Auschwitzba, hogy irányítsa 400.000 magyarországi zsidó kiirtását. Az akciót többször is egyeztette Adolf Eichmann-nal, még Budapesten is megfordult ez ügyben. A háború után a szövetségesek fogságába esett. A nürnbergi per során tanúként hallgatták ki, részletes írásbeli nyilatkozatot és feltáró jellegű vallomást tett. Később átadták a lengyel hatóságoknak. A Krakkóban lefolytatott tárgyaláson is elismerte a terhére rótt vádakat, a börtönben pedig megírta emlékiratait. Halálra ítélték, Auschwitzban akasztották fel, a bíróság ítéletének megfelelően arccal a tábor felé.

42. Jodl, Alfred (1890-1946)

Német tábornok. Az elsõ világháború alatt tüzértisztként frontszolgálatot teljesített. 1919-ben a vezérkarhoz került. 1939 és 1945 között az Oberkommando der Wehrmacht (OKW, véderő-főparancsnokság) hadműveleti irodájának vezetője. Keitel, az OKW vezetője mellet vezérkari főnök, bár aktív parancsnoki tapasztalata nem volt. Hitler feltétlen híve volt, és bár beosztásában csak Keitel után következett, igazából õ volt a Führer legfõbb katonai szakértõje. Munkája fõként abból állt, hogy Hitler stratégiai utasításait átültesse a taktikai hadmûveletek szintjére. Reimsben ő írta alá a német megadást. A nürnbergi per során háborús bűneiért halálra ítélték és kivégezték.

43. Kaltenbrunner, Ernst (1903-1946)

Osztrák ügyvéd, SS-Obergruppenführer. Az Anschluss elõtt az osztrák SS-szervezet vezetõje volt. 1938-tól a bécsi biztonsági rendőrség vezetője. 1941-től magas beosztásokban tevékenykedik a rendőrség és az SS kötelékén belül. Heydrich meggyilkolását követően a Biztonsági Rendőrség (SIPO) és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) irányítója, háborús és emberiség-ellenes bűnök sokaságának elrendelője. A pletyka szerint még fõnöke, Himmler is tartott erõszakos, karrierista személyétõl. A nürnbergi per során halálra ítélték és kivégezték.

44. Keitel, Wilhelm (1882-1946)

Német tábornagy. Hivatásos katona volt. Az elsõ világháborúban tüzértisztként szolgált, és súlyosan megsebesült. A háború után is a hadseregnél maradt. 1938-ban Blomberg bukását követõen, miután a fõparancsnoki tisztet magának tartotta meg, Hitler kinevezte a német véderő-főparancsnokság (OKW) főnökének, mely posztot a második világháború végéig betöltötte. Hitler utasításait mindig, minden körülmények között végrehajtotta, ezért kapta a Lakaitel (lakai=lakáj) gúnynevet. Bár Keitel volt a felelõs a stratégiai döntések meghozataláért, nem tudott ellentmondani a Führernek, így az OKW-nál az érdemi munkát inkább Jodl végezte. Keitel több olyan utasítást adott ki, melyben kegyetlen bánásmódra adott parancsot hadifoglyokkal vagy a polgári lakossággal szemben. Késõbb azzal védekezett, hogy csak formai okokból került neve az iratokra, a döntéseket nem õ hozta. Ő írta alá a német kapitulációs okmányt 1945. május 8-án. A nürnbergi per során háborús bűnök miatt halálra ítélték, és 1946. október 16-án felakasztották.

45. Kesselring, Albert (1885-1960)

Német tábornagy. Eredetileg tüzér volt, az elsõ világháború során vezérkari tiszti beosztást látott el. 1934-től a Luftwaffe tisztje. 1939-ben az 1. légiflotta parancsnoka, részt vett a lengyelországi hadjáratban. Miután Nyugat-Európában is harcolt, 1940-ben Göring a Belgiumban és Észak-Franciaországban állomásozó 2. légiflotta élére nevezte ki. Az angliai csata során két nappali támadást vezetett London ellen, de ezek során a veszteségek rendkívül magasak voltak. 1941-45 között a délnyugat hadseregcsoport parancsnoka Olaszországban és a földközi-tengeri hadszítéren. Az afrikai hadjárat során nem tudta kellõ mértékben biztosítani Rommel seregeinek utánpótlását, a szövetségesek túl sok német hajót küldtek a tenger fenekére. 1943-tól az olaszországi német haderő élén állt, a védekezõ harcokban igen jó teljesítményt nyújtott. 1945 márciusától Rundstedt utódaként a nyugat hadseregcsoport (tkp. a nyugati front) főparancsnoka. Tárgyalt ugyan az amerikaiakkal a megadásról, de lojális maradt Hitlerhez egészen annak haláláig. 1947-ben egy brit katonai bíróság halálra ítélte, amit elõbb életfogytiglanra változtattak, majd 1952-ben betegségére való tekintettel szabadon engedték.

46. Kleist, Paul Ludwig Ewald von (1881-1954)

Német tábornagy. Híres arisztokrata családból származott. Harcolt az elsõ világháborúban, azt követõen pedig a Reichswehr kötelékében szolgált. 1939 tavaszán nyugalomba vonult, de a lengyel hadjárat idején reaktiválták. Részt vett a franciaországi harcokban, ahol olyan beosztottai voltak, mint Hoth vagy Guderian. 1941-ben a balkáni hadjárat során beveszi Belgrádot, majd a Szovjetunió elleni támadás során Kijevet is. 1942-ben az 1. páncéloshadsereg parancsnoka, majd az A hadseregcsoport irányítója. Vezetésével a németek megkísérelték az elõretörést a bakui olajmezõkig, de Groznij elõtt üzemanyaghiány és a szovjet ellentámadások miatt kénytelenek voltak megtorpanni. Kleist egységeit ezután Sztálingrád felmentésére küldték. Ezt követõen védekezõ harcokat folytattak, és bár 1943-ban Kleist megkapta tábornagyi kinevezését, 1944-ben Hitler visszahívta. 1945-ben amerikai fogságba esett, de kiadták a jugoszlávoknak, akik 15 év kényszermunkára ítélték. 1949-ben átadták a Szovjetuniónak. Hadifogságban halt meg a vlagyimirovkai táborban.

47. Kluge, Günther von (1882-1944)

Német tábornagy. 1939-ben a lengyel fronton, 1940-ben a francia hadjáratban vezette a 4. hadsereget. 1941-tõl a keleti hadszíntéren a közép hadseregcsoport kötelékében harcolt, az õ beosztotta volt Guderian, aki gyakran Kluge hozzájárulása nélkül hozta meg döntéseit. 1941 decemberében Bock utódaként õ lett a hadseregcsoport parancsnoka. 1944 július-augusztusában Rundstedtet váltotta fel a nyugati front élén. A korai sikerek során odaadóan kiszolgálta a Führert, de később mégis belekeveredett az 1944-es Hitler elleni összeesküvésbe. Csalódottságát növelte, hogy nem tudta feltartóztatni az elõretörõ amerikaiakat. 1944 augusztusában öngyilkosságot követett el, bár Kazimierz Moczarski azt állítja könyvében, hogy Klugét egy Jürgen Stroop SS-tábornok által vezetett osztag gyilkolta meg.

48. Krebs, Hans (1898-1945)

Német tábornok. A fõhadiszálláson a kiképzési osztály fõnöke volt. 1936 és 1941 között Moszkvában teljesít szolgálatot, mint katonai attasé. Ezután az orosz fronton hadseregcsoporti vezérkari fõnök. 1945 januárjától Jodl hadsegéde, március közepéig Guderian helyettese, akitõl annak menesztése után átveszi a szárazföldi haderõ vezérkari fõnökének szerepét. A berlini csata utolsó idõszakát a hírhedt bunkerben tölti. A Hitler halála utáni napon tárgyalni indul, de Csujkov közli vele, hogy feltétel nélküli megadást követelnek. Miután visszatér a bunkerbe, öngyilkos lesz.

49. Leeb Wilhelm von (1876-1956)

Német tábornagy. Bajor származású, pályafutását a hadsereg tüzértisztjeként kezdte, akárcsak Halder, Jodl vagy Kesselring. A háború előtt jelentős karriert futott be, de 1938-ban nyugalomba vonult. Miután megjelent egy tanulmánya a hadviselésről, reaktiválták, és a lengyelországi hadjárat alatt a C hadseregcsoport parancsnoka lett. Egységei 1940-ben a franciaországi harcok során megtámadták a Maginot vonalat. 1941-ben az orosz fronton az Észak hadseregcsoport vezetője, az ő csapatai kezdték meg Leningrád ostromát. 1942-ben saját kérésére nyugdíjazták, később már semmiféle beosztást sem kapott.

50. Ley, Robert (1890-1945)

Német vegyész, politikus. A kezdetek során csatlakozott a náci mozgalomhoz, hamarosan Köln Gauleitere lett. A hatalomátvétel után Hitler az alkoholista Leyt bízta meg a szakszervezetek kordában tartásával. Megalakult a Német Munkafront, amely sokszor a végletekig kizsákmányolta a munkásokat. Ley létrehozott egy olyan szervezetet is, amely még a szabadidő eltöltését is korlátok közé szorította. Rengeteg ember számára tette lehetõvé az üdülést, sportolást, de ennek ürügyén alig engedélyezték a munkások külföldre utazását. Ugyanakkor az opera, a színház nagyrészt a felsõbb rétegek kiváltsága maradt. Az összeomlás után Leyt letartóztatták. A nürnbergi per kezdete előtt cellájában felakasztotta magát.

51. List, Wilhelm (1880-1971)

Német tábornok. A bajor hadsereg mûszaki tisztjeként kezdte pályafutását. Lengyelország lerohanásakor a 14. hadsereg, a nyugati hadjárat idején a 12. hadsereg parancsnoka, beosztottja volt többek között Kleist vagy Guderian is. Seregei Belgiumon áttörve átkeltek a Meuse folyón. 1941-ben hadseregét Görögország ellen vezette, július és október között fõparancsnok volt a Balkánon. 1942-ben az orosz fronton az A hadseregcsoport vezetõje. Miután nem tudott megfelelni az elvárásoknak, szeptemberben Hitler menesztette. A háború után az egyik nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték háborús bûnei miatt, de betegségére való tekintettel 1952-ben szabadon engedték.

52. Lütjens, Günther (1889-1941)

Német tengernagy. 1907-től volt a haditengerészet tagja. Norvégia megtámadása idején a Scharnhorstot és a Gneisenaut vezette. 1941 elején a német flotta észak-atlanti egységeinek parancsnoka. 1941 májusában ő irányította azt az akciót, melynek során a Bismarck és a Prinz Eugen kitörtek az Atlanti-óceánra. A hadműveletről norvég ellenállók jelentést küldtek az angoloknak. A brit flotta üldözőbe vette a német hajókat. A május 24-én kialakult tűzpárbaj során a brit Hood csatahajó felrobbant. A két német hajó később elvált egymástól. A Prinz Eugen megmenekült, de a Bismarckot 27-én elsüllyesztették. Ernst Lindemann kapitányhoz hasonlóan Lütjens tengernagy sem volt a kevés túlélő között.

53. Manstein, Erich von (1887-1973)

Német marsall. Kadétiskolát végzett, harcolt az első világháborúban. 1937-ben a vezérkari főnök helyettese lett. 1939-ben Lengyelország megtámadásakor Rundstedt tábornagy vezérkari főnöke. 1939 végén kidolgozta azt a tervet, amely alapján a németek lerohanták Nyugat-Európát. A keleti fronton nagyszerű parancsnoknak bizonyult, 1941-ben az 56. páncéloshadtestet, később a 11. hadsereg egységeit vezette. 1942-ben elfoglalta a Krím-félszigetet. Júliusban a Don hadseregcsoport élére került. Decemberben kevés hiányzott, hogy sikerrel menthesse fel Sztálingrád védõit. 1943 elején nagyrészt neki köszönhető, hogy a német front nem omlott össze, sõt, februárban a háború legsikeresebb német ellenoffenzíváját vezetve visszafoglalta Harkovot. 1943-44-ben a déli hadseregcsoport főparancsnoka volt. 1944-ben, miután többször összetűzésbe került Hitlerrel, a Führer leváltotta. A háború után egy brit katonai bíróság 18 évi börtönre ítelte, 1953-ban amneszitával szabadult. A második világháború egyik legkiemelkedõbb tehetségû parancsnoka volt.

54. Manteuffel, Hasso Eccard von (1897-1978)

Német tábornok. Az elsõ világháborúban gyalogosként, késõbb a lovasságnál szolgált, de hamarosan a harckocsizókhoz került. 1941-tõl szolgált az orosz fronton, ahol jelentõs hírnevet vívott ki magának. 1944 szeptemberében lett az 5. páncéloshadsereg parancsnoka, melynek élén fõszerepet vállalt az ardenneki támadásban. 1945 márciusától a háború végéig a 3. páncéloshadsereget irányította.

55. Mengele, Josef (1911-1979)

Német orvos, antropológus. Tanulmányait több egyetemen végzi, elsősorban örökléstani vizsgálatokkal foglalkozik. Fiatalon csatlakozik egy nacionalista szervezethez, 1934-ben az SA tagja lesz, 1937-ben náci párttag, egy év múlva belép az SS-be. A háborúban harcol a keleti fronton, de sebesülése után frontszolgálatra alkalmatlanná válik. 1943 májusának végén helyezik Auschwitz-Birkenauba, ahol emberek ezreit küldi gázkamrába, és az "árja faj" tökéletesítésének ürügyén élő embereken folytat orvosi kísérleteket. A háború végén az amerikaiak elfogják, de rövidesen elengedik. Amikor bűnei kezdenek nyilvánosságot kapni, szökni kényszerül, főként Dél-Amerikában rejtőzködik. 1979-ben fürdőzés közben a tengerbe fullad, de máig is sokan kételkednek abban, hogy az évekkel később azonosítására használt csontváz valóban az övé-e?

56. Milch, Erhard (1892-1972)

Német tábornagy. Az elsõ világháborúban vadászrepülõ volt. 1926-ban a Lufthansa alkalmazottja lett. A polgári légitársaság keretein belül már ekkor zajlott a Luftwaffe kiépítése. Milch 1933-ban belépett a náci pártba és a Luftwafféba. Göring légügyi államtitkára lett, bár származása nem volt éppen "makulátlan". Felügyelte a légierõ fejlesztését. A háború kitörésekor az 5. légiflotta parancsnoka, 1940-ben részt vett a Norvégia elleni invázióban. Udet halála után a légierõ mûszaki ügyeit vezeti, felügyeli a repülõgépgyártást, ez utóbbi feladatát késõbb Speer-rel együtt intézi. Mindketten hiába figyelmeztetik a hadvezetést, hogy bombázók helyett inkább vadászgépekre lenne szükség. 1947-ben háborús bûneiért életfogytiglani börtönre ítélték, ezt elõbb 1951-ben 15 évre mérsékelték, majd 1954-ben szabadlábra helyezték. Ezután iparügyi szakértõként dolgozott tovább.

57. Model, Walther (1891-1945)

Német tábornagy. Az első világháborúban Verdun ostománál kitüntették, a csapatszolgálat mellett vezérkari és segédtiszti pozíciókat is betöltött. 1935-ben a vezérkar mûszaki osztályának vezetõje lett. A lengyelországi hadjáratban és a nyugati offenzíva idején is harcolt, ez utóbbi során elfoglalta Verdunt, korábbi hőstettei színhelyét. A Szovjetunió megtámadásakor harckocsizó csapatokat vezetett. Harcolt a kurszki ütközetben is, késõbb sikeresen tartóztatta fel az 1944 nyarán indított szovjet támadást. 1944-ben Kluge utódaként rövid ideig a nyugati front parancsnoka volt, szeptemberben pedig Rundstedt-et váltotta fel a Belgiumból Hollandiába hátráló B hadseregcsoport élén. Az ardenneki offenzíva során katonái sikertelenül próbálták meg átvenni a kezdeményezést a szövetségesektõl. A meggyőződéses náciként ismert Model, aki Hitler egyik kedvence volt, 1945 áprilisában, amikor csapatait a Ruhrnál bekerítették, öngyilkosságot követett el.

58. Mölders, Werner (1913-1941)

Német vadászpilóta, a második világháború egyik leghíresebb és legtehetségesebb repülőse. 1931-ben lépett be a hadseregbe. A spanyol polgárháború során a Condor légió legsikeresebb vadászpilótájának bizonyult. A franciaországi harcokban és az angliai csata során különböző egységeket vezetett. Sok légigyőzelme gyakorlati rátermettségét bizonyította (a háború során ő ért el először 100 győzelmet), de emellett kiváló elméleti szakember is volt, kidolgozta a híres "négy ujj" formációt, amit késõbb a RAF is alkalmazott. A német propaganda egyik központi figurája volt, fényképe mindennnapos volt a magazinok címlapján. 1941-ben az orosz frontra került, mint a vadászrepülők felügyelője. Novemberben, amikor Udet temetéséről igyekezett vissza a frontra, repülőgépe a rossz időben egy gyárkéménynek ütközött, a balesetben Mölders életét vesztette.

59. Naujocks, Alfred (1911-1960)

Német SS-tiszt, a titkosszolgálat (SD) ügynöke. Tipikus példája a fiatal német diáknak, aki ifjonti lelkesedésében csatlakozik a náci mozgalomhoz, és hírhedt utcai verekedõ válik belõle. A harmincas évek elején az SS tagja lesz, rövidesen pedig az SD ügynökeként sorra vesz részt különleges akciókban. Ezek között a legismertebb a geliwitzi provokáció, melyben egy rádióadó elleni lengyel fegyveres akciót imitáltak, és ürügyül szolgált a Lengyelország elleni német támadásra; a venloi incidens, melyben brit és holland titkos ügynököket raboltak el erõszakkal; a Bernhard-akció, melynek keretében iratokat és pénzeket hamisítottak. 1941-ben egy nézetletérés miatt eltávolítják az SD-bõl, átkerül a Waffen-SS-be. A keleti fronton szolgál, majd Belgiumban adminisztrációs munkát végez. A háború után bíróság elé állítják az amerikaiak. Rövid fogság után szabadul, és állítólag aktív szerepe van a nácikat mentõ ODESSA mûködtetésében. A hatvanas évek elején a múltját firtató meg-megújuló riportok, vizsgálatok során szinte saját maga elõl menekül, és hamarosan szívroham végez vele.

60. Neurath, Konstantin von (1873-1956)

Német politikus. 1901-tõl dolgozott diplomáciai területen. 1921-30 között Rómában, 1930-32-ben pedig Londonban nagykövet. 1932-től külügyminiszter. 1938-ban Ribbentrop lép a helyébe, ezután 1945-ig tárca nélküli miniszter, a titkos kabinettanács elnöke. 1939-től a Cseh-Morva Protektorátus vezetõje. 1941-ben Hitler betegszabadságra küldte, utódává pedig Heydrichet nevezte ki. A nürnbergi per során 15 év börtönre ítélték. Egészségi állapota miatt 1954-ben szabadon engedték.

61. Mohnke, Wilhelm (1911-2001)

SS-vezérőrnagy, a berlini csatában a Birodalmi Kancellária védőinek parancsnoka. Apja ács volt. 1931-ben belépett az NSDAP-ba és az SS-be. 1933-ban a Berlini őrcsapat tagja. 1939-ben részt vesz a lengyelországi harcokban. 1939 szeptemberében a vaskereszttel tüntetik ki. Ezután a nyugati fronton harcol. 1941-ben a balkáni hadszíntérre kerül. 1944-ben Normandiában harcol. 1944-ben a lovagi kereszttel tüntetik ki. Ő lesz az Adolf Hitler védőcsapatának parancsnoka. 1945-ben Berlin védelmének vezetője. Szovjet fogságba kerül, ahonnan 1955-ben szabadul. 1955 után Hamburgban autóeladóként dolgozik. Az "Untergang" (Bukás) c. filmben André Hennicke játssza szerepét.

62. Papen, Franz von (1879-1969)

Német politikus. 1932-ben kancellár. 1933-ban Hitler kormányának tagja, alkancellár. 1934-től 1938-ig Bécsben, 1939-44-ben Ankarában német nagykövet. Nem volt Hitler feltétlen híve, de utasításait mindig végrehajtotta. A nürnbergi perben felmentették, de 1947-ben a nyugati zóna német bírósága 8 év kényszermunkára ítélte. 1949-ben szabadon engedték.

63. Paulus, Friedrich Wilhelm Ernst von (1890-1957)

Német tábornagy. Az elsõ világháborúban vezérkari és csapatszolgálatot is ellátott. 1939-ben a Reichenau vezette 10. (késõbb 6.) hadsereg vezérkari fõnöke lett, harcolt Lengyelországban és a nyugat-európai hadjáratban is. 1940-42 között a szárazföldi erők vezérkari főnökének (Halder tábornok) helyettese. Részt vett a Barbarossa-terv kidolgozásában. 1942 elejétől a 6. német hadsereget vezette a szovjet fronton. 1943-ban Hitler tábornaggyá nevezte ki, néhány nap múlva Sztálingrádban fogságba esett, hadserege másnap megadta magát. A fogságban csatlakozott a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága nevű antifasiszta szervezethez. 1944 közepétõl rádióüzeneteket intézett a német katonákhoz, hogy fejezzék be a harcot. Propagandája hatástalan maradt, honfitársai árulónak tartották. A háborút követõen a nürnbergi per egyik koronatanúja volt. 1953-ban történt szabadulása után az NDK-ban telepedett le.

64. Pfeffer-Wildenbruch, Karl von (1888-1971)

Német katona- és rendőrtiszt, 1944-45-ben Budapest parancsnoka. 1907-től katona, 1919-től különböző pozíciókban a rendőrség kötelékében szolgál. Később SS-tábornok, de nem tagja a náci pártnak. Főkent egykori rendőrökből megszervezi az SS Polizei hadosztályt, melynek egy ideig parancsnoka is. Szolgált a keleti fronton, valamint Szlovákiában és Horvátországban állomásozó alakulatok élén is. A kiugrási kísérlet megakadályozására került Budapestre, az oroszok gyors előretörése miatt Hitler őt nevezi ki a "Budapest Erőd" parancsnokává. Sok kritika érte, mivel inkább volt hivatalnok, mint katona. Az ostrom végén fogságba esik, ahonnan 1955-ben szabadul. Autóbalesetben hunyt el 1971-ben.

65. Pohl, Oswald (1892-1951)

Német SS-Obergruppenführer. Eredetileg tengerésztitszt volt, harcolt az elsõ világháborúban. A huszas években belépett a náci pártba, késõbb az SA majd az SS tagja is lett. Kiváló szervezõi munkája felkeltette Himmler figyelmét, aki 1934-ben a Birodalmi Biztonsági Fõhivatal (RSHA) adminisztrációs vezetõjévé nevezte ki. 1939-tõl Himmler legbelsõbb köréhez tartozott, munkája az SS pénzzel való ellátásának megszervezése volt. Õ irányította a koncentrációs táborok gazdaságát, szervezte az értékek Németországba szállítását, a foglyok rabszolgamunkáját. 1942-tõl az SS Gazdasági Adminisztrációs Fõhivatala (WVHA) élén állt, egyben a Waffen-SS tábornoka is volt. A háború után egy évig rejtõzködött, majd elfogták, s 1947-ben Nürnbergben halálra ítélték. 1951-ben végezték ki.

66. Prien Günther (1908-1941)

Német tengeralattjáró-kapitány. Az egyik legsikeresebb búvárhajó-parancsnok volt. Legmerészebb haditette a Scapa Flow-i akció volt: 1939. október 14-én az U-47 fedélzetén átverekedte magát a kikötőzáron, és megtorpedózta a Royal Oak csatahajót, mely elsüllyedt, és kb. 800 angol tengerészt vitt magával a hullámsírba. 1940-ben egy portya során 51,000 BRT hajóteret süllyesztett el. Az U-hajó parancsnokok közül elsőként kapta meg a lovagkeresztet. Önéletrajza 1940-ben jelent meg, magyarul 1995-ben adták ki, Tengerek szürke farkasa címmel. 1941. március 7-én az U-47-et a Wolverine birit romboló elsüllyesztette.

67. Raeder, Erich (1876-1960)

Német tengernagy. 1894-ben csatlakozott a haditengerészethez. Harcolt az elsõ világháborúban, melynek befejezése után a német haditengerészet egyik újjászervezője lett, 1935-től 1943-ig pedig főparancsnoka. Nagyszabású hajóépítési programba kezdett, melynek alapja csatahajók gyártása volt, de õ volt a kezdeményezõje a tengeralattjáróflotta kiépítésének is. A háború során arra törekedett, hogy Nagy-Britannia utánpótlási vonalait (elsősorban tengeralattjáró-támadásokkal) megbénítsa. Ennek a tervnek a megvalósításához szükség volt északi-tengeri támaszpontok megszerzésére. Raeder jelentõs részt vállalt a Norvégia elleni támadás haditengerészeti részének kidolgozásában. A Brit-szigetek elleni akció tervét elhamarkodottnak tartotta, úgy vélte, a német flotta nincs felkészülve egy ilyen nagyszabású támadásra. Késõbb is több vitája támadt a Führer-rel, aki nem engedélyezte további nagy hajók építését, és megtiltotta a kockázatosabb vállalkozásokat. Ennek következtében Raeder flottája nem volt képes megakadályozni a szövetséges konvojok eljutását Nagy-Britanniába és a Szovjetunióba. A sorozatos kudarcok után 1943 elején Hitler nyugdíjaztatta, utóda Dönitz lett. A nürnbergi per során életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de 1955-ben szabadlábra helyezték.

68. Reichenau, Walter von (1884-1942)

Német tábornagy, Hitler feltétlen híve. 1939-ben a 10. hadsereg parancsnoka Lengyelország megtámadásakor. 1940-ben a 6. hadsereget vezeti a nyugati hadjáratban, elfoglalja Brüsszelt. 1941-ben az orosz fronton szintén a 6. hadsereg élén áll, a decemberi "nagy tisztogatás", melyet a Führer a tábornoki karban hajtott végre, megkíméli. A Dél hadseregcsoport élére kerül, Rundstedt helyére. 1942 elején szívrohamot kap. Megkísérlik repülõgépen hazaszállítani, de útközben meghal.

69. Rendulic, Lothar (1887-1971)

Osztrák származású német tüzértábornok. A Monarchia hadseregében harcolt az elsõ világháborúban, ahol többször meg is sebesült. A háborút követõen jogot végzett, és az osztrák hadseregben szolgált, de 1936-ban nyugdíjazták. Az Anschluss után reaktiváltatta magát, a XVII. hadtest vezérkari fõnöke lett. Harcolt a lengyelországi hadjáratban, majd az 52. gyaloghadosztály parancsnokaként a Szovjetunió megtámadásában is részt vett. A keleti fronton többször is jó teljesítményt nyújtott olyan esetekben, amikor az ellenség nagy túlerõvel támadott. A kurszki ütközet idején a szovjetek nem tudták áttörni az általa vezetett XXXV. hadtest védelmét. 1943 augusztusában a Balkánra vezényelték, ahol sikertelen hadmûveletet vezetett Tito elfogása érdekében. 1944-ben Finnország kiürítését bízták rá, amit mesteri módon hajtott végre. 1945 elején az Észak (késõbb Kurland) Hadseregcsoport parancsnoka lett, de néhány nap múlva a korábbi Közép Hadseregcsoportból megalakult Észak Hadseregcsoportot vette át. Március 25-én már a Dél Hadseregcsoportot irányította, így néhány napig a magyarországi harcokat is vezényelte. Bécs sikertelen védelme után csapatai nagy részét átcsoportosította nyugatra, így katonái zömmel amerikai fogságba kerültek. Rendulicot 1946-ban 20 év börtönre ítélték, de egy felülvizsgálat után 1951-ben szabadon bocsátották. Ezután több tanulmányt és könyvet is írt a második világháborúról.

70. Ribbentrop, Joachim von (1893-1946)

Német politikus. Az elsõ világháborúban önkéntesként vett részt, majd rövid ideig attasé volt Isztambulban. A háború után üzleti ügyekkel foglalkozott. 1932-től a náci part tagja, Hitler külpolitikai szakértője. Arrogáns, erõszakos, humortalan személye sok ellenségre (pl. Göring, Goebbels) tett szert a párton belül is. 1936-38-ban londoni követ, 1938-45 között külügyminiszter. Németország külpolitikáját Hitler kívánalmai szerint alakította. Pályafutása csúcspontja az 1939-ben Molotov-val aláírt szovjet-német megnemtámadási szerződés tető alá hozása volt. Ezután figyelmeztette a Führert, hogy Lengyelország megtámadása esetén Nagy-Britannia hadat fog üzenni Németországnak, de Hitler nem hallgatott rá. A háború során megpróbálta rávenni országa szövetségeseit a minél szorosabb együttmûködésre. 1945-re szinte teljesen elvesztette Hitler bizalmát, de õ végig a Führer feltétlen híve maradt. 1946-ban a nürnbergi per során mint háborús bűnöst halálra itélték és kivégezték.

71. Rommel, Erwvin Johannes Eugen (1891-1944)

Német tábornagy. Harcolt az első világháborúban, megkapta a legmagasabb német kitüntetést. A két világégés között írt egy fontos művet a gyalogsági hadviselésről, később viszont páncélosparancsnokként vált világhírűvé. A franciaországi hadjárat során a 7. páncéloshadosztály élén egészen Cherbourg-ig tört előre. 1941 februárjától 1943-ig az Észak-Afrikában harcoló német csapatok (később az ún. Afrikakorps, Afrika-hadtest) parancsnoka. Nagyszerű taktikai készsége és ravaszsága miatt kapta a Sivatagi Róka nevet az angoloktól. Röviddel Afrikába érkezése után megállította Wavell támadását, 1942 nyarán viszont az ő előnyomulását tartóztatta fel az Auchinleck vezette brit sereg. A gyakran változó hadiszerencse ezt követően ismét a németeket segítette, ám az el-alameini csatában végül Montgomery döntő győzelmet aratott, ezután az Afrikakorps állandó hátrálásra kényszerült, ám eközben kemény ellenállást tanúsított. A végső vereség előtt Hitler hazarendelte, új megbízatása a franciaországi védelem megszervezése volt. Kiderült számára, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben az Atlanti Fal nem létezik. Lázasan kezdett dolgozni a védelem megerősítésén, de nem kapott kellő támogatást Rundstedt-től. A szövetségesek partraszállásakor ismét szembekerült régi ellenfelével, Montgomery-vel. Július 17-én súlyosan megsebesült. A kezdetben a Führert bálványozó Rommel nevét összefüggésbe hozzák az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylettel. Nem bizonyított, hogy aktívan részt vett volna az összeesküvésben, mindenesetre tudott róla, és egyetértett céljaival. Ezen okok miatt 1944 októberében öngyilkosságra kényszerítették. A hivatalos indoklás szerint sebesülésébe halt bele, és hősöknek kijáró temetést kapott.

72. Rosenberg, Alfred Isidore (1893-1946)

Oroszországi születésû német politikus, a náci párt "fő ideológusa". 1919-ben Németországba költözik, és hamarosan belép a náci pártba. 1921-től 1938-ig a Völkischer Beobachter, a hivatalos náci lap főszerkesztője. Amíg Hitler az 1923-as müncheni "sörpuccs" utáni börtönbüntetését töltötte, gyakorlatilag õ volt a párt irányítója. 1933-45 között a párt külpolitikai osztályának vezetője. 1941-45 között a megszállt keleti területek birodalmi minisztere, de viszonylag kevés hatalommal rendelkezett, az igazi irányítás Göring, Himmler és más pártbéli riválisai kezében maradt. Az is tény viszont, hogy minisztériumán keresztül minden támogatást megadott a "náci rend" biztosításának érdekében. Ideológiáját zavaros áltudományos nézetekre építette, könyveit több náci vezetõ is olvashatatlanoknak minõsítette. Háborús bűntettei miatt a nürnbergi per során halálra ítélték és kivégezték.

73. Rundstedt, Karl Rudolf Ger von (1875-1953)

Német tábornagy. 1893-tól hivatásos katona, az elsõ világháborúban vezérkari tiszt volt. 1938-ban nyugállományba vonult, de rövidesen visszahívták. 1939-ben a lengyelországi hadjárat idején hadseregcsoport-parancsnok. 1940-ben Franciaországban az A hadseregcsoportot vezeti, 1941-ben a keleti fronton (Ukrajnában) szolgált. Mivel novemberben a német visszavonulás mellett kardoskodott, Hitler leváltotta. 1942-től a nyugati harctér parancsnoka lett. Sokszor összeütközésbe került alárendeltjével, Rommel tábornaggyal, akivel ellentétben azt hangoztatta, hogy a szövetséges inváziót nem a parton, hanem a szárazföld belsejében kell megállítani. A D-Day után rövid időre leváltották, előbb Kluge, majd Model vette át posztját, de szeptembertől ismét ő vezette a nyugati frontot. Röviddel az ardenneki ellentámadás összeomlása után nyugállományba vonult. 1945-ben az amerikaiak letartóztatták, de betegségére való tekintettel 4 évvel később szabadon engedték.

74. Sauckel, Fritz (1894-1946)

Német "munkaügyi főmegbízott". Az elsõ világháború után gyári munkásként dolgozott. 1923-ban belépett a náci pártba. 1927-ben Thüringia Gauleitere lett. 1932-ben a tartomány belügyminisztere, 1933 májusától kormányzója volt. Késõbb a Reichstag képviselõje lett. A sokáig érdemi funkció nélküli tiszteletbeli SA- és SS-tábornok 1942-től kezdődően kb. 5 millió embert deportáltatott a megszállt Európából németországi kényszermunkára, közülük saját bevallása szerint is maximálisan 200 ezer volt csak önkéntes. A többek között általa is kidolgozott rendszerben a kényszermunkásokat a "maximális munka, minimális ellátás" elve szerint dolgoztatták, aminek következtében rengetegen vesztették életüket. A nürnbergi per során halálra ítélték es kivégezték.

75. Scacht, Hjalmar Horace Greeley (1877-1970)

Dán származású német pénzember, politikus. Gyermek- és ifjúkorának nagy részét az Egyesült Államokban töltötte. Egyetemi tanulmányait már Németországban kezdte meg, és hamarosan nagy karriert futott be a pénzügyi szakmában. 1923-ban jelentős szerepe volt a márka stabilizálásában. Ezután 1930-ig a Reichsbank elnöke. A náci hatalomátvétel után 1939-ig ismét a Birodalmi Bank élén állt, 1934 és 1937 között pedig birodalmi gazdasági miniszter is volt. E minőségében megteremtette az újrafegyverkezés pénzügyi alapjait. 1939-ben Hitler "ejtette" addigi pénzügyi tanácsadóját. A háború végén a szövetségesek letartóztatták. A nürbergi per során háború előkészítésével és béke elleni bűncselekményekkel vádolták, de a törvényszék felmentette. Ennek ellenére a nyugati zóna német hatóságai 1948-ig internálták.

76. Schellenberg, Walter (1910-1952)

Német jogász, hírszerző, SS-tábornok. Fiatalon kapcsolatba került a náci mozgalommal, 1933-ban belépett a pártba és az SS-be. Ezután röviddel beszervezi a titkosszolgálat, ahol Heydrich bizalmasaként szédületes karriert fut be, ő lesz a legfiatalabb német tábornok. Dolgozik a belföldi kémelhárításnál és a külföldi hírszerzésnél is. 1944-től a feloszlatott Abwehr bizonyos funkciói is irányítása alá kerülnek, így ő vezeti az egységes hírszerzést és elhárítást. A háború végén Himmler utasítására tárgyalásokat kezd a szövetségesekkel, de a megbeszélések eredménytelenek maradnak. 1949-ben háborús bűneiért börtönbe került, de 1950-ben szabadlábra helyezték. Súlyos betegségben hunyt el Olaszországban.

77. Schirach, Baldur von (1907-1974)

Német politikus. Az arisztokrata származású Schirach már fiatalon Hitler csodálójává vált. 1933-tól a Hitlerjugend irányítójaként a "Német Birodalom ifjúsági vezetője" címet viselte. E minőségében az összes német ifjúsági mozgalmat ellenőrzése alatt tartotta. 1940-ben tisztként szolgált a franciaországi hadjáratban, majd egészen az összeomlásig Bécs Gauleitere. Bár 1943-ban tiltakozott a "kitelepítettek"-kel való embertelen bánásmód ellen (és ezzel tulajdonképpen el is vesztette a Führer bizalmát), mégis regnálása alatt deportálták a bécsi zsidóság nagy részét. A nürnbergi per során megbánást tanúsított. 20 évi börtönre ítélték, 1966-ban szabadult spandaui fogságából.

78. Schörner, Ferdinand (1892-1973)

Német tábornagy. Harcolt az elsõ világháborúban. Korán szimpatizálni kezedett a náci mozgalommal, de a második világháború kezdetéig alacsony beosztásban maradt. A háború során viszont talán a leglátványosabb karriert futotta be a német tisztek közül. Harcolt a balkáni hadjáratban, majd Lappföldre és az orosz frontra került. 1944-ben elõbb a Dél-ukrajnai, majd az Északi hadseregcsoport parancsnoka. A háború végsõ fázisában a Központi hadseregcsoport élén mindvégig hûséget és gyõzelmes befejezést ígért Hitlernek, aki utolsóként õt emelte tábornagyi rangra, majd öngyilkossága elõtt kinevezte a fegyveres erõk fõparancsnokává. A háború után a Szovjetunióba került hadifogságba. 1955-ben tért vissza Németországba, ahol 4 és fél évi börtönre ítélték, mert az utolsó napokban defetizmus vádjával civileket és katonákat végeztetett ki. 2 év után szabadult.

79. Seydlitz-Kurzbach, Walther von (1888-1976)

Német tábornok. Neves katonacsaládból származott, kadétként 1908-tól a hadsereg tagja. Az elsõ világháborúban a keleti és a nyugati fronton is megfordult. 1930-ig különbözõ parancsnoki tisztségeket töltött be, majd a hadügyminisztériumba került. A második világháború kezdetén léptették elõ tábornokká. Harcolt a franciaországi hadjáratban, majd részt vett a Szovjetunió megtámadásában. Késõbb Paulus egyik alárendeltje a sztálingrádi csata során, ahol egységével megadja magát. Csatlakozik a náciellenes tisztekhez, õ az elsõ német tábornok, aki beszél a moszkvai rádióban. Távollétében halálra ítéli a német hadbíróság, de az 1944-es Hitler elleni sikertelen puccs után a szovjet vezetés úgy ítéli meg, hogy nincs értelme fenntartani az antináci tiszti csoportot. Így egy szovjet bíróság is halálra ítéli, amit késõbb 25 évre változtatnak. 1955-ben szabadul, de még a vele együtt raboskodott és vele egyidõben elengedett német tábornokok sem hajlandók szóba állni vele.

80. Seyss-Inquart, Arthur von (1892-1946)

Osztrák jogász. Kapcsolatban állt az osztrák nácikkal. 1938 elején belügyminiszterként tevékenyen részt vett az Anschluss előkészítésében. Márciusban néhány napig kancellár, majd Ostmark (a Német Birodalomhoz csatolt Ausztria) birodalmi főbiztosa. 1939-ben tárca nélküli miniszter. Lengyelországban Hans Frank helyettese, majd 1940-től hollandiai helytartó. Korlátlan hatalommal rendelkezett, közremûködött 117 ezer zsidó deportálásban, és 5 millió holland állampolgárnak kényszermunkára fogásában. A holland gazdaságot teljes egészében a harmadik birodalom kiszolgálásának rendelte alá. 1945 májusában kanadai csapatok fogságába esett. A nürnbergi perben halálra ítélték és kivégezték.

81. Skorzeny, Otto (1908-1975)

Osztrák származású német SS-tiszt. Az Anschluss idejen ő fogatta le Miklas osztrák elnököt. Közvetlenül ezután önként belépett az SS-be. A háborúban műszaki tisztként harcolt a nyugati fronton és Oroszországban is. 1941-es sebesülése után hátországi szolgálatot teljesített. 1943-ban az első német speciális alakulat parancsnoka. Első akciójuk Mussolini kiszabadítása. 1944. október 15-én elrabolta Horthy fiát, később elfoglalta a budai várat. Az ardenneki csata idején embereit amerikai egyenruhába öltöztette, akik így követtek el diverzáns akciókat. A háború után hadifogságba került, háborús bűnök vádjával bíróság elé állították. Felmentették, de a nácitlanító-táborban maradt, ahonnan 1948-ban megszökött. Később Argentínában és Egyiptomban is feltűnt, áttételesen a CIA-nak is dolgozott. Haláláig Hitler híve maradt.

82. Speer, Albert (1905-1981)

Német építész, politikus. 1931-ben belépett a náci pártba és az SS-be. A párt tömegyűléseinek "megkomponálója", a nácik hivatalos építésze, Hitler egyik kedvence. 1942-ben kinevezték fegyverkezési és hadianyag-gyártási miniszterré. 1943-ban átvette Göringtől a haditemelés birodalmi irányítását. Kihasználta nagyszerű szervezői tehetségét, és az egyre fokozódó bombázások ellenére 1944 szeptemberére rekordméretűre növelte a hadiipar teljesítményét. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy nem válogatott az eszközökben, kényszermunkásokat, foglyokat is alkalmaztatott. A háború végére fokozatosan ellentétbe került Hitlerrel, ellenezte az ország infrastruktúrájának elpusztítását kimondó rendeletet. A nürnbergi per során azon kevesek egyike volt, akik elismerték felelősségüket. 20 évi börtönre ítélték. Büntetését teljes egészében letöltötte, 1966-ban szabadult ki. A börtönben, ill. szabadulása után írt memoárjai közül több megjelent magyarul is.

83. Speidel, Hans (1897-1984)

Német tábornok. 1914-ben lépett be a hadseregbe, végigharcolta az elsõ világháborút. Jobbára vezérkari pozíciókat töltött be, igen képzett, mûvelt tisztnek számított, történelembõl doktorátust is szerzett. 1940 júniusától elõbb Párizs, késõbb Franciaország parancsnokának vezérkari fõnöke. 1942-43-ban az orosz frontra került, ahol olyan kiváló teljesítményt nyújtott, hogy megkapta a lovagkeresztet. 1944 tavaszán visszatért Franciaországba, Rommel kérésére a B hadseregcsoport vezérkari fõnökévé nevezték ki. A szövetségesek partraszállásakor kissé késõn reagált, az elsõ támadásokat csak elterelõ hadmozdulatnak hitte, csak 9 óra tájban értesítette az éppen Németországban tartózkodó Rommelt. Tudott a Stauffenberg-féle Hitler-ellenes összeesküvésrõl, bár valószínûleg nem volt olyan jelentõs szerepe benne, mint azt a háború utáni visszaemlékezéseiben állította. 1944 szeptemberében letartóztatták. Elkerülte a kivégzést, de 1944 tavaszáig börtönben maradt, a franciák szabadították ki. A háborút követõen jelentõs posztokat töltött be a német hadseregben és a NATO-nál is.

84. Sperrle, Hugo (1885-1953)

Német tábornok. Az elsõ világháborúban került a légierõhöz. A spanyol polgárháború idején a Condor légió elsõ parancsnoka. 1939 januárjában a Luftflotte III parancsnokává nevezték ki. Egységei részt vettek a diadalmas európai villámháborús hadjáratokban. Az angliai csata idõszakában párizsi székhelyérõl irányította a Kelet-Anglia elleni támadásokat. Szinte egyáltalán nem hangolta össze tevékenységét a Kesselring vezette Luftflotte II-vel, mely Nyugat-Angliát bombázta. A súlyos veszteségek miatt a németek hamarosan áttértek az éjszakai támadásokra. A háború után kétszer is bíróság elé állították, de mind a szövetségesek, mind a német nácitlanító bíróság felmentette.

85. Stauffenberg, Claus Schenk von, gróf (1907-1944)

Német ezredes. 1939-43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, ez utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett. A kórházból azt írta feleségének, hogy "valamit tenni kell Németország megmentése érdekében". 1944-től a németországi tartalék haderőnél volt vezérkari főnök. A háborús hős Stauffenberg rövidesen bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe. 1944. július 20-án ő vitte be a bombát Hitler főhadiszállására. A sikertelen merénylet utan letartóztatták, majd kivégezték.

86. Strasser, Gregor (1892-1934)

Náci pártember, az 1920 -as években Hitler riválisa. A Führer 1923 novemberétől 1924 decemberéig volt börtönben, ezen idő alatt hirtelen emelkedett magasra a náci pártban fontos szerepet betöltő - eredetileg gyógyszerész végzettségű, és bajor származású - Gregor Strasser. Nagydarab, tagbaszakadt ember, és született szervező volt, aki ráadásul Hitlerhez hasonlóan tehetséges szónoknak is bizonyult. Szinte minden téren felvette a versenyt Hitlerrel, és a Führerhez hasonlóan képes volt egyénisége erejével magával ragadni hallgatóságát. A nemzetiszocializmus eszméjéből a szocializmus rész volt az, ami beállítottságát meghatározta, és nem ismerte fel, hogy a párt az 1920 -as években egyre jobban a nemzeti nacionalizmus irányába halad. Hitler vetélytársat látott benne, így 1932 -ben összes tisztségéről le kellett mondania, és önkéntes számüzetésbe vonulnia Két évvel később a "Hosszú kések éjszakáján" mégis utolérte Hitler bosszúja.

87. Streicher, Julius (1885-1946)

Német újságíró, politikus. Az első világháborúban tisztként szolgált, majd tanító lett. Kislétszámú, erősen antiszemita pártjával 1921-ben csatlakozik a náci mozgalomhoz. Az 1923-ban általa alapított "Der Stürmer" című lap tulajdonosaként és főszerkesztőjeként a zsidóellenes propaganda egyik zászlóvivője. Cikkei alacsony színvonalúak, pornográf felhangúak voltak. 1924-től 1940-ig Frankföld Gauleitere. A korrupt Streicher ekkorra már Hitler és a náci párt szemében is "szalonképtelen" lett. Amikor 1940-ben Göringet is megtámadta, a párt vezetõ személyiségeinek nyomására a Führer "ejtette": politikusi pályafutása véget ért, de uszító cikkeit továbbra is megjelentethette. A nürnbergi per során halálra ítélték, majd kivégezték.

88. Stroop, Jürgen (1895-1952)

(1941-ig Josef.) Német SS-Gruppenführer, rendõrtábornok. Az elsõ világháborúban önkéntesként harcolt. Korán csatlakozott a náci mozgalomhoz, a harmincas évek elején aktív tagként szervezte a választások elõtti küzdelmeket. 1934-ben a rendõrség tagja lett. A második világháború során "pacifikáló" akciókat, azaz tisztogatásokat vezetett Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Lengyelországban és Görögországban. Az õ vezetésével verték le súlyos harcok árán a varsói gettófelkelést 1943-ban. Ezután rövid idõre Görögországba helyezték, ahol amerikai ejtõernyõsöket is kivégeztetett. A háború végén Németországban látott el rendõri feladatokat. Civileket és katonákat is kivégeztetett, K. Moczarski szerint az õ utasítására végezték ki von Kluge tábornagyot, aki a hivatalos verzió szerint öngyilkos lett. 1947-ben az amerikaiak halálra ítélték, de 1948-ban kiadták Lengyelországnak. 1951-ben a lengyelek is halálra ítélték, és 1952 márciusában felakasztották.

89. Student, Kurt (1890-1978)

Német tábornok. Katonaiskolát végzett, az elsõ világháború kitörésekor repülõs tanfolyamra vezényelték, és pilótaként szolgált tovább. A vereség után rövidesen bekapcsolódott a légierõ titkos újjászervezésébe. A náci hatalomátvételt követõen nyíltan zajló fegyverkezés idõszakában is ezt a munkát folytatta, emellett tanulmányozta és megújította a légideszant hadiviselést. Az ejtõernyõsök és a vitorlázógépek együttes alkalmazásának volt a híve. A nyugati hadjárat során Belgium és Hollandia lerohanásakor bebizonyította rátermettségét. Katonái több híd mellett elfoglalták a "bevehetetlen" Eben Emael erõdöt. Student maga is az elsõ vonalban volt, súlyosan meg is sebesült. 1941-ben megtervezte Kréta elfoglalását, ami sikerült ugyan, de nagyon súlyos veszteségek árán, így Hitler ezután csak ritkán rendelt el ejtõernyõs hadmûveletet. Bár a deszantosok létszáma folyamatosan nõtt, jobbára csak szárazföldi bevetéseket teljesítettek. Studentet a britek ejtették fogságba, bíróság elé állították a krétai harcokban elkövetett háborús bûnök miatt, de miután ártatlannak bizonyult, felmentették.

90. Stumpff, Hans Jürgen (1889-1968)

Német repülõ tábornok. A háború kitörése elõtt a Luftwaffe egyik magas rangú parancsnoka, 1939-ig a légierõ vezérkari fõnöke, ebben a tisztségében Jeschonnek váltotta fel. 1940 januárjától a Luftflotte I, 1940 májusától 1943 novemberéig a Norvégiában és részben Finnországban állomásozó Luftflotte V parancsnoka. Ez a légiflotta az angliai csata idején egy hatalmas veszteségekkel járó bombatámadást hajtott végre Anglia ellen, és ezután nem vetették be támadó hadmûveletben a szigetország térségében. 1944 januárjától a Luftflotte Reich parancsnoka. 1945-ben a légierõ képviseletében õ írta alá a német fegyverszüneti egyezményt.

91. Terboven, Josef (1898-1945)

Német náci funkcionárius, Norvégia kormányzója. Az elsõ világháborúban hadnagyként harcolt. 1923-ban résztvevõje a müncheni puccskísérletnek. A huszas évek végén csatlakozik a náci párthoz, és belép az SA-ba. 1930-ban beválasztják a Reichstagba. 1933-ban Essen Gauleitere, ezután különbözõ pártvezetõi tiszteket tölt be. Norvégia lerohanását követõen SA-Obergruppenführeri rangban az ország kormányzója lesz, e minõségében igyekszik megfelelni Berlin elvárásainak, különösen a kis zsidó közösség deportálásának lebonyolításában. 1945 májusában Osloban önkezével vetett véget életének.

92. Thoma, Wilhelm von (1891-1948)

Német tábornok. A spanyol polgárháborúban a német páncélosalakulat parancsnoka. Részt vett a Lengyelország elleni hadjáratban, ezután a gépesített alakulatok vezérkarához került. A Szovjetunió megtámadásakor a 6., majd a 20. páncéloshadosztály parancsnoka. 1942-ben Rommel helyettese let az Afrika Korpsnál, az elsõ el-alameini csata után átvette annak irányítását, de a második el-alameini ütközetben (1942. november 4-én) a britek fogságába esett.

93. Treschkow, Henning von (1901-1944)

Német dandártáborrnok, az első világháborús főparancsnok Falkenhayn veje. A keleti fronton Bock, majd Kluge hadműveleti tisztjeként döbben rá arra, hogy Németország számára az egyetlen lehetőség a túlélésre, ha az ország megszabadul a nácizmustól és Hitlertől. Első kísérletét Hitler elpusztítására Oster vezérőrnaggyal összefogva tervelte ki (Hitler repülőgépére konyak formájában juttattak fel egy bombát, ami nem robbant fel), A kudarc után 1944 júniusában résztvett a Stauffenberg féle merényletkísérletben is. Ennek kudarca után megértette, hogy minden elveszett, és öngyilkos lett.

94. Udet, Ernst (1896-1941)

Német repülõ tábornok. 1914 elõtt tanult meg repülni, az elsõ világháborúban az egyik legjobb német "ász" volt, 62 légi gyõzelmet aratott. Az elsõ világégést követõen csatlakozott az újjáalakuló német légierõhöz, ahol technikai szervezõként tevékenykedett. Pilótának kiváló volt, de a Luftwaffét csak taktikai légierõként tudta elképzelni, a startégiai tervezés meghaladta képességeit, pedig kiváló munkatársai (pl. Milch) voltak. Kedvence a Messerschmitt Bf 109-es volt, a vadászokon kívül a Stukákat és a könnyûbombázókat favorizálta. Az angliai csata és a keleti hadjárat kezdeti kudarcai összeroppantották, amit tetézett az is, hogy sokakkal összekülömbözött. 1941 novemberében öngyilkosságot követett el, de a propaganda úgy tálalta halálhírét, mintha egy új fegyver kipróbálása közben szenvedett volna balesetet.

95. Veesenmayer, Edmund (1904-1977)

Német diplomata, SS-tiszt. Eredetileg közgazdász volt. 1932-tõl volt tagja a náci pártnak. Több különleges megbízatást teljesített a külügyminisztériumnak illetve az SS-nek. Ezek során felmérte a kelet-európai gazdasági és politikai állapotokat, többek között 1943-ban Magyarországról is hosszú jelentést készített. Hitler 1944. március 19-én teljhatalmú magyarországi megbízottnak és német követnek nevezte ki. A hadseregen kívül minden megszállóerõ felett (pl. Gestapo) rendelkezési joga volt. Szerepet játszott a németellenes személyek üldöztetésében és a zsidóság deportálásában. Szálasi puccsa során segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez. 1945-ben a szovjetek fogságába került. A nemzetközi katonai törvényszék 20 év börtönre ítélte, de büntetését előbb felére csökkentették, 3 év elteltével pedig szabadlábra helyezték.

96. Weichs, Maximilian von (1881-1954)

Német tábornagy. Harcolt az elsõ világháborúban, majd a Reichswehr tagja lett. A második világháború elõtt részt vett Ausztria és a Szudéta-vidék megszállásában. Harcolt a lengyelországi, késõbb a franciaországi hadjáratban. 1941-ben a Balkánon vetik be egységeit, csapatai foglalják el Belgrádot. Ezután az orosz frontra kerül. 1942-ben a B hadseregcsoport irányítójaként az õ alárendeltségébe tartozott a 2. magyar hadsereg. 1943-ban a balkáni haderõk és az F hadseregcsoport parancsnoka lett Belgrádban. 1944-ben õ készítette elõ Magyarország katonai megszállását, állítólag az õ közbenjárására dönöttek az "enyhe" verzió mellett. Április végén visszatért Belgrádba, 1945 márciusáig irányította csapatait, ekkor Hitler leváltotta. 1948-ig amerikai hadifogságban volt. A német tábornokok délkelet-európai perében elejtették az ellene felhozott vádakat.

97. Witzleben, Erwin von (1881-1944)

Német tábornagy. Már 1938 nyarán kapcsolatba került bizonyos Hilter-ellenes körökkel. 1939-40-ben az 1. hadsereg parancsnoka, a franciaországi hadjárat során csapataival áttöri a Maginot-vonalat. 1940-41-ben a D hadseregcsoport vezetõje, 1941-tõl a nyugati front fõparancsnoka, ez a poszt ekkor "parkolópályának" számított. 1942 márciusában betegségére hivatkozva visszavonul. A Stauffenberg bombamerényletérõl elhíresült összeesküvés egyik vezetõ alakja, a puccs sikere után õ lett volna a hadsereg fõparancsnoka. 1944. július 20-ának éjszakáján letartóztatták, bíróság elé állították. A kínzásoktól gyötört, megtört tábornokot halálra ítélték és augusztusban felakasztották.

98. Wolff, Karl (1900-1984)

Német SS-Obergruppenführer, a Waffen-SS tábornoka. Harcolt az elsõ világháborúban. 1933-ban közeli barátja, Himmler személyi stábjába került. Az SS tagjaként gyors karriert futott be. Heydrich meggyilkolása után Himmler helyettese, egyúttal összekötõ tiszt Hitlerhez. 1943-tól Olaszország katonai kormányzója, segítette Mussolinit a saloi bábállam létrehozásában. A háború végén titkos tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel az olaszországi kapitulációról. 1946-ban egy német bíróság négy évi kényszermunkára ítélte, de csak egy hetet töltött börtönben. Emlékiratai 1961-ben éppen az Eichmann elleni per idején jelentek meg, és ez személyére irányította a figyelmet. Bíróság elé került, és bûnösnek mondták ki legalább 300 ezer zsidó deportálásában, kivégzések elrendelésében. 1964-ben 15 évi börtönt kapott, 1971-ben szabadlábra helyezték.

99. Wöhler, Otto (1894-1987)

Német tábornok. 1913-tól kezdve hivatásos katona, harcolt az elsõ világháborúban. A második világháború kezdetén vezérkari tiszt a 14. hadseregnél, majd a XVII. hadtest, késõbb pedig a 11. hadsereg vezérkari fõnöke. A Szovjetunió elleni hadjárat során a Közép hadseregcsoport vezérkari fõnöke. 1943 tavaszától az I. hadtest, augusztustól a 8. hadsereg parancsnoka. Amikor Románia kiugrott a háborúból, hadseregének zömét Észak-Erdélybe tudta menekíteni. Ezután védekezõ harcokat folytatott Észak-Magyarországon és Szlovákiában. 1944. decemberében Friessner leváltása után a Dél hadseregcsoport fõparancsnoka. Többször sikertelenül próbálta felmenteni Budapestet, s a védõk kitörési kísérlete is kudarcba fulladt. Õ vezényelte a háború utolsó német offenzíváját a Dunántúlon. Miután a Tolbuhin irányította ellentámadás nyomán fel kellett adnia Nyugat-Magyarországot, Hitler leváltotta. A háború végén brit fogságba került. Az NSZK-ban 1948-ban a Szovjetunióban elkövetett háborús bûnökre hivatkozva elítélték, 1951-ben amnesztiával szabadult.

100. Zeitzler, Kurt (1895-1963)

Német tábornok. 1914-ben hadnagyként szolgált, később is hivatásos katona maradt. A lengyelországi hadjárat után a franciaországi csaták résztvevője, a Kleist vezette páncéloscsoport vezérkari főnöke. Az orosz fronton a Rundstedt által irányított D hadseregcsoport vezérkari főnöke. Gyorsan haladt előre a ranglétrán, a legfelsőbb hadvezetés is felfigyelt sikereire, és 1942 szeptemberében a távozó Halder utódaként a szárazföldi haderő vezérkari főnöke lett. Kezdetben jól együttműködött Hitlerrel, de a sztálingrádi csata során azt javasolta, hogy vonuljanak vissza. Ettől az időtől fogva állandósultak a súrlódások közte és a Führer között. Zömmel az ő elképzeléseit próbálták megvalósítani a kurszki csatában, de sok más gátló tényező mellett Zeitzler hibái is hozzájárultak a kudarchoz. 1944 júliusában a megromlott egészségi állapotú tábornokot menesztették, utóda Guderian lett. Később más beosztást már nem kapott, 1945 elején nyugdíjazták.

Német rendfokozatok a II. világháborúban

 

Wehrmacht

Waffen-SS

Magyar megfelelő

 

---

Reichsführer-SS

---

 

Generalfeldmarschall

---

Vezértábornagy

 

Generaloberst

Obertsgruppenführer

Vezérezredes

 

General

Obergruppenführer

Altábornagy

 

Generalleutnant

Gruppenführer

Vezérőrnagy

 

Generalmajor

Brigadeführer

Dandártábornok

 

---

Oberführer

---

 

Oberst

Standartenfüher

Ezredes

 

Obertsleutnant

Obertsturmbannführer

Alezredes

 

Major

Sturmbannführer

Őrnagy

 

Hauptmann

Hauptsturmführer

Százados

 

Oberleutnant

Obersturmführer

Főhadnagy

 

Leutnant

Sturmführer

Hadnagy

 

Oberfähnrich

Oberjunker

---

 

Fähnrich

Junker

Zászlós

 

Stabsfeldwebel

Untersturmführer

Főtörzsőrmester

 

Hauptfeldwebel

Sturmscharführer

---

 

Oberfeldwebel

Hauptscharführer

Törzsőrmester

 

Feldwebel

Oberscharführer

Őrmester

 

Unterfeldwebel

Scharführer

---

 

Unteroffizier

Unterscharführer

Szakaszvezető

 

Stabsgefreiter

---

---

 

Obergefreiter

Rottenführer

Tizedes

 

Gefreiter

Strurmmann

---

 

Obersoldat

SS-Obersoldat

(első osztályú közlegény)

 

Soldat

SS-Soldat

Közlegény

 

Rekrut

SS-Rekrut

Újonc