Görgey Artúr téli hadjárata és a kápolnai csata

Görgey Artúr téli hadjárata és a kápolnai csata

/Harmat Árpád Péter/

 

Az 1848/49-es magyar szabadságharc leverése - vagy legalábbis annak első kísérlete - már 1848 szeptemberében kezdetét vette, mégpedig Josip Jeasics horvát bán támadásával. Az igazi csapásmérő offenzíva azonban - osztrák csapatok részvételével és Alfred zu Windisch-Grätz herceg vezetésével - csak 1848 decemberében indult meg. Az osztrákok hatalmas túlerejüket kihasználva villámgyorsan érték el Győrt (1848 december 26-án), majd Mórnál legyőzve Perczel tábornokot már közvetlenül Pest megszállására készültek. (Ténylegesen 1849 január 5-én vonult be az osztrák hadsereg a fővárosba). A magyar országgyűlésnek és a Kossuth által elnökölt OHB –nak Debrecenbe kellett költöznie. Az elmenekülés előtt azonban a magyar vezetők még elfogadták a békepárt azon javaslatát, hogy kíséreljenek meg egy fegyverszüneti tárgyalást Windisgratz-el. A békeküldöttség 5 tagja – Majláth Antal, Majláth György, Lonovics József egri érsek, Batthyány Lajos és Deák Ferenc – elindult tehát Windischgratz bicskei táborába. Az osztrák főparancsnok azonban nem volt hajlandó fegyverszünetről tárgyalni, és bár a küldöttség négy tagját elengedte, Batthyányt azonnal letartóztatta és a budai várba záratta. (Batthyányt itt végezték ki 9 hónappal később.)

 

A Pestről történő elmenekülést megelőző döntések másik fontos része az új csapatösszevonási terv kidolgozása volt. A magyar hadvezetés egy területet jelölt ki a Felső-Tiszán, ahonnan tavasszal megkísérelnek majd egy ellentámadást. A december 31-én megszületett haditervnek több hiányossága is volt, de a legnagyobb hibáját az jelentette, hogy nem rendelkezett a legfőbb magyar katonai erőről, Görgey Artúr feldunai seregéről. (Görgei Artúr nevének "i" illetve "y" végződéséről a cikk végén olvasható néhány információ.) 1848 végén Görgey tehát semmit sem tudott Kossuth terveiről, így miközben csapataival Pestet próbálta védeni, elhatározta, hogy felkeresi az OHB vezetőjét eligazítást kérni. A magyar tábornok Pesten ekkor már nem találta meg Kossuthot, mert Perczel csapatainak fedezete mellett már elutazott Debrecenbe. Így végül Görgey a hadügyminiszter helyettes Vetter Antallal és Csány László főkormánybiztossal 1849 január 2-án haditanácsot hívott össze.

A szabadságharc kétség kívül legtehetségesebb tábornoka, Görgey Artúr a január 2-i haditanácson ismerte meg Kossuth haditervét, melyet elfogadott és kiegészített. A terv rendelkezett a délvidékről, és a Baja-Szeged vonalig történő kiürítésről határozott. A kiegészítésben szerepelt még Kassa egy dandárral történő megerősítése, illetve a Görgey kezén lévő sereg felvidéki hadjáratának terve is. A felvidéki hadjárat terve szerint Görgeynek is a Felső Tiszához kell vonulnia, de a Felvidéken keresztül, így azt a látszatot keltve, hogy Bécset fenyegeti. Az elképzelés legfőbb előnyét az jelentette, hogy a Görgey sereg észak felé mozgása által jelentett fenyegetés garantálta, hogy Windisgratz nem fog Debrecen felé törni, mert nem meri majd kockáztatni Bécs elfoglalását.

Görgey 13 ezer fős hadteste, mely Aulich Lajos, Guyon Richárd és Kmetty György hadosztályából állt Vácról Körmöcbányára, majd onnan a Szkalka hegy alatt húzódó bánya alagúton keresztül Besztercebányára vonult. A bányavárosok vidékén 2 szlovák zászlóalj is csatlakozott a magyarokhoz. Besztercebányán a Görgey vezette sereg kettéválva külön úton folytatta keletre vonulását. Az északi seregrész – Görgey, Aulich, Kmetty részvételével – a strueci hágón keresztül tört Lőcséig, míg a déli seregrész Guyon vezetésével a Garam völgyében menetelt a lőcsei találkozási pontig.

Mindkét útvonalon történtek azonban incidensek. Görgey csapatait a Rózsahegynél ugyanis váratlanul felkereste fel Windisgratz követe Hrankay József nyugalmazott huszárkapitány, és feltétel nélküli megadást kért tőle. Természetesen Görgey elutasította a követelést, de később a rejtélyes találkozó tovább növelte Kossuth bizalmatlanságát Görgey felé. A másik útvonalon haladó Guyont Iglónál lepte meg a lőcsei helyőrség, és okozott jelentős veszteségeket. Végül Görgey Lőcse városánál, miután újra egyesültek csapatai, haditanácsot tartott. Itt új haditerv született, mely szerint csapatainak egy része a Hernád völgyén át indul Kasa felé, míg másik része,  - 3800 fő Guyon ezredes vezetésével - a Branyiszkói szoros elfoglalása után vesz részt Schlick tábornok erőinek bekerítésében. Az osztrákok körbezárását a tervek szerint délről Klapka biztosította.

A branyiszkói ütközet

A branyiszkói áttörés február 5-én Guyon Richárd nagy diadalát hozta. Az angol származású ezredes előre megírta győztes hadijelentését és csak a halottak és sebesültek számát hagyta üresen. Guyon valódi katonai bravúrt hajtott végre, pedig seregének jelentős része csak alig kéthetes kiképzést kapott. Ellenfele viszont, Franz Deym tábornok kétezer harcedzett császári katonával rendelkezett. A támadásban részt vevő debreceni 33. honvédzászlóalj ködmönben izzadó katonáit maga Guyon ezredes bíztatta rohamra és sajátos német-magyar beszédet intézett katonáihoz: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen - ha előre mentek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek". Az első roham kudarca után be is váltotta ígéretét, majd maga állt a rohamoszlop élére. Segítségére volt a Fel-dunai hadtest egyik tábori lelkésze, Erdősi Imre piarista szerzetes, aki a kezében lévő feszületet folyvást előre dobálta a hóba és szlovákul lelkesítette a megszeppent tót honvédeket: „Ugyan már fiaim! Otthagynátok az Úristent ezeknek a pogányoknak?” [Forrás: Babucs Zoltán: "Gondolatok október hatodikáról" LINK]

A branyiszkói áttörés sikere lehetővé tette, hogy Görgey csapatai a terv szerint február 10-én Kassára érjenek. (Az átörés egyébként Guyon számára a tábornoki rangot is elhozta.) A siker ellenére azonban Schlick bekerítése mégsem sikerült, mert a Görgey leváltása után kinevezett új főparancsnok Dembinszki nem járult hozzá a Klapka vezette erők nyugatra mozdulásához.

Az 1849-es esztendő első hónapjában a téli hadjárat sikere mellett Erdélyben is kedvezőre fordult a helyzet, ugyanis az erdélyi sereg főparancsnokságát a tehetséges Bem József vette át, aki a csucsai szorosból kiindulva ellentámadást intézett az osztrákok ellen, és 1848 karácsonyán visszavette Kolozsvárt, majd február 9-én Piskinél is nagy győzelmet aratott. Ezt követően Bem dicsőséges hónapjai következtek, hiszen a február és június közti hónapokban biztosítani tudta Erdély túlnyomó részén a magyar seregek uralmát, és március 11-től Szeben magyar kézen tartását.

A kápolnai csata (1849 február 26-27)

Az 1848 december 31-én megtartott zárt ülésen eltervezett tavaszi ellentámadás előkészítéseként Dembinszki a legnagyobb magyar erőket a Pest-Miskolc útvonal közelébe, Mezőkövesd térségébe vonta össze. Ám csapatait túlságosan szétszórta és a Pest felől közeledő osztrák erők pontos helyzetét sem kísérte figyelemmel. Így váratlanul és felkészületlenül érte amikor Windis-gratz seregei lerohanták szétforgácsolt hadosztályait. Mivel a csata során Dembinszki hibát hibára halmozott és nem tartotta a kapcsolatot a hadosztályparancsnokokkal sem, a magyar vereség után tisztikara Tiszafüreden (március 3) felmondta felé az engedelmességet. Amikor Kossuth értesült az eseményekről, és arról, hogy a tisztlázadásban Görgey is résztvett, azonnal Tiszafüredre indult, hogy Görgeyt példásan megbüntesse. Azonban a helyszínen Szemere Bertalan kormánybiztos beszámolója után, megismerve Dembinszky leváltásának körülményeit, mégis hozzájárult ahhoz, hogy Dembinszky helyett ideiglenesen Görgey vezesse a csapatokat. Átmenetileg Vetter Antal (március 8-31) majd Görgey lett hivatalosan is a főparancsnok.

Görgey újbóli kinevezését követően a tavaszi hadjárat sikert sikerre halmozott. Összesen hat nagy magyar győzelmet követően, 1849 május 21-re végre Pest-Buda is magyar kézre került. A szabadságharc győzelmes időszakába lépett, még a függetlenség kikiálltása is logikus lépésnek tűnt.  Ám 1849 nyarán fordult a helyzet: Ferenc József császár orosz segítséget kért, és a háromszoros túlerő eltiporta a magyar seregeket. Bár a szabadságharc elveszett, Görgey Artúl téli hadjárata és tavasszal végrehajtott katonai bravúrokban bővelkedő támadása örökre a magyar hadtörténet dicsősége marad.

Harmat Árpád Péter

Kiegészítés: Görgey vagy Görgei?

Görgey Artúr "y" végződésű vezetéknevet örökölve látta meg a napvilágot 1818 január 30-án. Harminc évesen azonban, 1848 során úgy döntött, hogy elhagyja nevének nemesi származására utaló "y" végződését, így azontúl Görgei formában írt alá.

Ugyanakkor kiemelendő, hogy „Az Életem és működésem” című művön - mely 1911-ben, tehát még a szerző életében jelent meg egyetlen magyar kiadásban - a Görgey név olvasható, „y”-al. A másik lényeges tény a kérdést illetően, hogy Görgey István (a tábornok testvére), aki végül is visszaipszilonosította bátyjának a nevét, így írt az „y” konta „i” témakörről:

 „A pesti radikális hírlapok, miket naponta mohón olvasgattunk, egy napon avas obskuritásnak minősítvén a régi nemesi családnevek hagyományos ódon ortográfiáját, én rögtön kapacitálva, kezdtem nevemet a végén ipszilon helyett csak i-vel írni – meg nem gondolván, hogy ez tulajdonképpen nem egyéb, mint következetesség az elvem ellen – egy múlékony új divat hebehurgya követése; a család többi idősebb tagjai szemében pedig a család tiszteletre méltó múltjának, a tradíciónak, a név megváltoztatásában magának a család egységének a semmibe vétele s a család neheztelésének a kihívása. Azonban Artúr bátyám, meglátván új divatú aláírásomat, ellenvetés nélkül legott követte példámat; azt mondta: kettőnknek minden csekélységben is egyetértőleg kell eljárnunk. – Hogy bátyám is követte példámat: ennek aztán már komolyabb következménye lett – amit persze álmában sem láthatott előre. A ma már történelmi beccsel bíró okiratok egész tömege az ő aláírását i-vel a végén mutatja, míg testvéreink és ezek gyermekei, sőt tulajdon feleségeink is a nemzetség többi tagjaival a régi helyesírást követik, és végre magunk is okosabbnak találtuk az egykori következetlenséget egy indokoltabb új következetlenséggel reparálni.”) Forrás: Katona Tamás mek.oszk.hu

Úgy vélem mind a Görgei mind pedig az "y"-os Görgey helyes lehet, bár én magam a Görgey alakot pártolom (és használom) mégpedig az egyik legjobb magyar történészt, Katona Tamást (1932-2013) követve ebben a kérdésben.

Harmat Árpád Péter

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------