A magyar szélsőjobb története

A magyar szélsőjobb története

 

Kiket nevezünk ma szélsőjobboldaliaknak, radikális naconalistáknak, hungaristáknak, illetve náciknak? A kérdés sokakban felmerül, amióta erősödik hazánkban az idegengyűlölet (és azon belül az antiszemitizmus illetve fajgyűlölet) és a szélsőjobb népszerűsége 8-10 százalék közt mozog. Jelen tanulmány a fogalmak tisztázására törekszik.

Budapesten vagy nagyvárosainkban, néha vidéki kistelepüléseken sétálva időnként találkozhatunk bakancsos, fekete ruhás fiatalokkal, akik Árpád-sávos zászlók közt vonulnak „szebb jövőt” jelmondatokkal üdvözölve a hozzájuk csatlakozókat. Rendszerint sokan vannak, szinte mindig katonásan viselkednek, és többnyire fehér inget, fekete mellényt viselnek. Néhányuknál egyéb nemzeti jelképek is szoktak lenni. Ezek a fiatalok a nemzeti radikális szélsőjobboldalt támogatják, nagy részük hungaristának tekinthető. Teljes viseletükbe öltözve - jelképeikkel - többnyire a Jobbik gyűlésein jelennek meg. Olyan elveket vallanak, melyek napjainkban egyre gyorsabban terjednek főként a fiatalok körében. De vajon a hozzájuk csatlakozók ismerik ezen elvek történetét és pusztító erejét? Ha igen mi magyarázza a mozgalom fokozódó népszerűségét? Cikkünk ezen kérdésekre keresi a válaszokat a hungarizmus történetének áttekintésével.

Legelőször is szeretnénk kiemelni, hogy a nemzeti radikalizmust és a hungarizmust nem célszerű összemosni, mert van némi különbség köztük. A mai magyar szélsőjobboldalon belül – melyet nagyrészt a Jobbik fed le – a hungarizmus egy pici elkülönülést jelent még akkor is, ha a Jobbikhoz csatlakozó fiatalok többsége nemigen tud már különbséget tenni. A nemzeti radikalizmus ugyanis nem vállalja fel a nemzetiszocialista elveket – sőt Vona Gábor kifejezetten próbál ettől elhatárolódni (tegyük hozzá sikertelenül), míg a hungaristák nem tagadják gyökereiket. Azt is meg kell említeni, hogy a Jobbik táborában egy széles spektrumú társadalmi réteg halmozódott fel, akik az egyszerű magyar nacionalizmustól a hungarizmuson át egészen német nácizmusig terjedően képviselik a szélsőjobboldalt. Ezen a skálán a mérsékeltebb felfogásúak, a kevésbé radikális magyar nacionalisták elveikben nem kínálnak ártalmas és ördögtől való dolgokat, hiszen ők csupán a magyar hagyományok megőrzését, a nemzettudat felélesztését, a honi ipar és kultúra elsőbbségét kívánják elérni. Tőlük jobbra vannak a radikális nacionalisták – a Jobbik legnagyobb számú derékhada – akik a magyarság elsőbbségéhez a másik oldal lekicsinylését is társítják, vagyis mélyen elítélik a nemzetünkkel keveredni próbáló, abba beépülni vágyó és így nemzetünket szerintük veszélyeztető cigányokat, zsidókat.

Náluk már megjelenik a fajelmélet felhígított változata, és sokkal harciasabban viszonyulnak az egyet nem értőkhöz. Mélyen ellenségesek főként a liberalizmussal szemben, mert pont ellentétes értékrendet vallanak. Erős állami szerepet akarnak és a nemzetközi szövetségeket (pl. EU) illetve globalizációs folyamatokat károsnak érzik a nemzeti identitás megőrzésére nézve. A nyugat ellenesség markánsan megjelenik náluk abban is, hogy ragaszkodnak a dicső múlthoz és a hajdani nagy Magyarország visszaállításának esélyéhez. A radikális nacionalistáktól is jobbra helyezkednek el, a magyar nácik, azaz a hungaristák. Ők egyértelműen követik a nemzetiszocialista elveket, a fajelmélet teljes egészét, felvállalva a nyilas múltat, és a hajdani nyilas mozgalom általa kínált utópisztikus állam megvalósításának tervét. Végül következnek a neonácik, akik a nemzetiszocializmusnak nem a magyar változatát vallják, hanem magát az eredeti náci ideológiát, így számukra Adolf Hitler az eszmény, és német nácizmus szimbolikája, vagyis az eredeti horogkereszt, náci köszöntés és természetesen a Mein Kampf. Széles tehát a mai magyar szélsőjobboldal, ám szavazótáboruk magja egyre inkább a hungarizmus felé tolódik, azon ideológia irányába, melynek komoly történelmi múltja van, 80 évnyi történelmet felölelve.

A hungarizmus vizsgálatakor fontos már az elején tisztázni: a kifejezésnek két értelmezése is létezik: az egyik Prohászka Ottokár székesfehérvári katolikus megyéspüspök, a másik Szálasi Ferenc politikus nevéhez kötődik. Prohászka az eredeti – időben is legelső – értelmezésben még a századforduló időszakában a kifejezés alatt elsősorban a magyar érdekekért való kiállást értette. A hungarista szó jelentésének meghatározása nála közel sem azt az ideológiát takarta, amivel három évtizeddel később Szálasi felruházta. Prohászka rendkívüli műveltségű tudós-papként, íróként és politikusként egyszerre igyekezett megoldást találni népe felemelésére, a szegénység gondjaira és a hitélet feltámasztására. Ezen törekvése közben „találta meg” a hungarista kifejezést, amit egyszerűen a nemzeti értékek megőrzéseként és a nemzet felemeléseként aposztrofált. Műveivel megalapozta a Horthy-korszak hivatalos keresztény nemzeti ideológiáját, ám hangot adott zsidóellenes felfogásának is. Később Szálasi szintén használta a hungarizmus kifejezést, ám ő új tartalmakkal töltötte fel, majd később politikájának alaptézisévé tette. Közös pont közte és Prohászka közt csupán a nemzeti értékek megőrzése és a zsidóellenesség maradt.

Az olasz és német előzmények: fasizmus és nácizmus

A hungarizmus története természetesen elválaszthatatlan a fasizmus és a nácizmus kialakulásától, mely ideológiák szellemi alapját képezik a hungarizmusnak. A két kifejezést sokan összekeverik, összemossák. Pedig vannak köztük különbségek: bár mindkettő 1920-ban jött létre, a fasizmus Olaszországban bontott szárnyat (az eredeti szó, a fasces = összefogás, egyesülés) Benito Mussolini – olasz újságíró, fiatalon tanító – vezetésével, a nácizmus pedig a fasizmus elveinek a fajelmélettel való „összegyúrása” után, Németországban jött létre Adolf Hitler irányításával. A fasizmus kevésbé szólt bele az állampolgárai mindennapi életébe, jobb viszonyra törekedett az egyházzal és megpróbálta megőrizni – legalább színleg - az eredeti államrend alapjait. A nácizmus teljesen át akarta alakítani a társadalmi kereteket, nem tűrt el más ideológiákat (így a vallást sem) és totális államot épített. Az ideológiáik közti különbségeket leegyszerűsítve a következőképp is kifejezhetjük: nácizmus = fasizmus + fajelmélet. A két ideológia indulásának pontos dátumait a hozzájuk tartozó mozgalmak, és pártok programválasztása határozta meg. Az olasz fasiszták mozgalma a Csatabárd névre hallgató egyesülés 1920 májusában hozta létre konkrét programját (pártjuk neve 1921 novemberében lett Nemzeti Fasiszta Párt) míg a német nácik 1920 februárjában alkották meg 25 pontos programjukat és vették fel az NSDAP (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, azaz Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) nevet, aminek első szótöredéke - a nationalból lett nati, azaz náci – vált később pártjuk rövidített elnevezésévé.

A két mozgalom eltérő időpontokban került hatalomra. Az olaszok valamivel gyorsabbak voltak, mert már 1922-ben magukhoz tudták ragadni a hatalmat. Amikor ugyanis 1921-ben megalakult az Olasz Kommunista Párt (Togliatti) melyet  a munkásság egy része is támogatott, fegyveres harc tör ki a fasiszta alakulatok és a munkásság között. A nép szemében a fasiszták a kommunista térnyerés megállítóinak szerepében tudtak tetszelegni, így egyre többen fordultak feléjük. Végül 1921-es választásokon a parlamentbe is bejutottak, és 35 fasiszta képviselő került az olasz országgyűlésbe Egy évvel később, 1922 októberében a kormány a fasizmus térhódítása ellen a szükségállapot kihirdetését kérte III. Viktor Emánuel királytól, aki ezt visszautasította, ezzel szabad utat biztosítva a fasiszta hatalomátvételhez. Végül 1922 október 29-én Mussolini miniszterelnök lett, két nappal később pedig a „Marcia su Roma” („római menetelés”) demonstratív fasiszta díszfelvonulás megtartásával bemutatta az olasz népnek és a világnak is mozgalma végtelen erejét. Ezzel megkezdődött a fasiszta diktatúra lassú kiépülése. 1923-ban létrejött és beépült az államszervezetbe a Fasiszta Nagytanács és szinte átvette a parlament szerepét. Később megindult az ellenzéki pártok felszámolása, a sajtószabadság korlátozása és a rendeleti kormányzás.

A német nácik hatalomra kerülése kicsit hosszadalmasabb volt, nekik ehhez 13 éve kellett. Legelső hatalomátvételi kísérletük 1923-ban (müncheni sörpuccs) még kudarccal végződött, ám ezt követően tömegpárttá szerveződtek, és kilenc évvel később, az 1932 júliusi választásokat már gyakorlatilag megnyerték. A voksoláson 37,4% -ot értek el, vagyis majdnem 14 millió német szavazott rájuk, így a parlamentben 230 képviselői helyet tudhattak magukénak a 608-ból. Bár a választásokon egyértelműen nyertek, mégsem tudtak stabil többséget szerezni a kormányzáshoz. Emiatt a köztársasági elnök (Hindenburg) fél évig kísérletezett újabb választások kiírásával és átmeneti kormányzással, de végül feladta, és 1933 január 30-án Hitlert nevezte ki kancellárnak. Azonnal megindult a totális állam kiépítése a többpártrendszer és parlamenti demokrácia felszámolása. Minden hatalom a náci párt és Hitler kezébe összpontosult, aki a híres fajelmélet megvalósításához kezdett, vagyis a felsőbbrendű német nép számára a neki kijáró hatalmas új területek megszerzését tűzte ki célul. Ez nem kevesebbet jelentett, mint egész Európa meghódítását és a németekre veszélyes, Hitler és követői által alsóbbrendűnek tekintett fajok – zsidók és cigányok – kiirtását (zsidó és cigány holokauszt).

A nácizmus megjelenése Magyarországon

A fasizmus és nácizmus az olaszországi és német megjelenése, majd térnyerése során terjedni kezdett szerte Európában. A két irányzat közül a német variáns volt a kelendőbb, ez jutott el elsők között, már a 20-as években Ausztriába, majd a 30-as évekre Magyarországra. A Magyarországon megjelenő nácizmus a hungarizmus nevet kapta. A hungarizmus előfutárának és magyar nácizmus elindítójának Böszörményi Zoltán (1893-1945) újságíró és költő – korábbi MOVE tag - tekinthető, aki 1930-ban alapította meg Nemzeti Szocialista Magyar Munkás Pártot. Egy évvel később, 1931-ben Németországba is elutazott, hogy találkozzon az akkor már híres politikusnak tekinthető Hitlerrel a müncheni Barna Házban. (Münchenben a Barna Háznak nevezett épület volt a náci párt központja.) Hazatérve „lemásolta” a német náci szokásokat és jelképeket: így az NSDAP és az SA mintájára barna inget rendszeresített pártjában, "Rohamosztag"-ot szervezett, s jelképül a magyar nemzeti színekkel operáló horogkeresztes jelvényt (vörös alapon, fehér körben zöld horogkereszt) választotta. Mozgalmi csatakiáltásuk az "Éljen Böszörmény!" volt, római köszöntéssel (rézsútosan föltarott jobb kéz) egybekötve. Később, mikor a horogkeresztet már nem lehetett használni, mert az Németország állami szimbólumává vált, az ún. kaszáskeresztet vezette be pártszimbólumként, mely két keresztbe tett kasza volt, utalva ezzel mozgalmának agrárius jellegére. Radikalizálódását a horthysta hatalom nem nézte jó szemmel, s mikor 1936. május 1-jére állampuccsot szervezett, részint annak dilettantizmusa miatt azonnal szétverte azt a karhatalom. Böszörményt (több hívével együtt) letartóztatták. A "népvezért" 32 havi börtönre ítélték az 1937. október 17. és 20. között lezajlott per eredményeként, s ezzel egyetemben a pártja hivatalosan betiltásra is került. Híveinek többsége más nemzetiszocialista csoportokhoz csatlakozott.

Böszörményi után a második magyarországi náci párt Meskó Zoltán (1883-1959) hivatásos katonatiszt és képviselő nevéhez kötődik, aki 1932-ben alapította meg a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkás Pártot. Tagjai viselték először Magyarországon a nyilaskeresztet és a zöld inget. Később, 1932 és 1936 közt újabb és újabb nemzeti szocialista pártok, mozgalmak jöttek létre, ezek közé tartozott dr. Csilléry András orvos vezette Kék Kereszt Mozgalom, a Salló János vezette Nemzeti Front, a gróf Festetics Sándor vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párt, és a gróf Pálffy Fidél vezette Egyesült Nemzeti Szocialista Párt.

A hungarizmus megjelenése

A hungarizmus megjelenése, kialakulása Szálasi Ferenchez (1897-1946) köthető. Szálasi Kassán született egy katonacsaládba, és ő maga is ezt a pályát választotta. Amint tiszti iskoláit befejezte éppen kirobbant az első világháború, így azonnal a frontra került. Olaszországban és Franciaországban szolgált, majd a háború vége főhadnagyként magas kitüntetésekkel érte. A forradalmak után is folytatni akarta tiszti pályafutását, és a Ludovikán vezérkari tisztképző tanfolyam elvégzését követően, 1924-ben századosi rendfokozatot kapott. Alig kilencévnyi vezérkari szolgálat után – mely alatt már politikai írásokkal is foglalkozni kezdett - elnyerte Gömbös Gyula hadügyminiszter bizalmát is és 1933. május 1-jén, 36 évesen vezérkari őrnagy lett. Ezt követően azonban mind jobban a politika felé fordult, amit a hadsereg vezetése már nem nézett jószemmel. Amikor megjelentette 46 oldalas könyvecskéjét, mely A magyar állam felépítésének terve címet viselte, kizárták a vezérkarból. Ekkor Szálasinak eleget lett abból, hogy korlátozzák, és 1934 októberében – 37 évesen - maga kérte nyugdíjazását, 1935. március 1-jei hatállyal helyezték nyugállományba. Innentől minden figyelme a politika és a hungarizmus felé fordult. 1935. március 4-én bejelentette a Nemzeti Akarat Pártjának (NAP) megalakulását, melyet május 1-jén a belügyminisztériumban is bejegyeztetett. Pártprogamja a Cél és követelések, szimbóluma a magyar szélsőjobb berkein belül egy ideje használatban levő nyilaskereszt volt. Ez volt Szálasi és a hungarizmus első pártalapítása. A párttal párhuzamosan mozgalom is szerveződött, sőt 1937 tavaszán megindult a párt első lapja, az Új Magyar Munkás is, melynek cikkei erősen bírálták Darányi Kálmán kormányát. A kritikák miatt a belügyminiszter (Keresztes-Fischer Ferenc) 1937. április 16-án rendeletileg oszlatta fel a Nemzeti Akarat Pártját. (Szálasit egy nappal előtte előzetes letartóztatásba helyezték.) Ám Szálasi nem törődött bele mozgalma elvesztésébe, és 1937. október 24-én egy budai Vigadóban rendezett gyűlésen nyilvánosan is deklarálta a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) megalakulását. Az új formáció már nevében is nyíltan közösséget vállalt a német fasiszta párttal, bár csak alig négy hónapig működhetett, mert 1938 február 21-én ezt is betiltották. Szálasit ekkor két évre börtönbe zárták, büntetését a szegedi Csillag börtönben töltött le. Az 1938 és 1940 közti két esztendő – épp Szálasi fogvatartásának időszaka - kulcsfontosságú volt a hungarizmus történetében. Ezen időszakban a mozgalmat Hubay Kálmán és Ruszkay Jenő tartotta életben, és 1939 március 15-én ők alapították meg a Nyilaskeresztes Pártot és Hungarista Mozgalmat. Az új formáció sikeresnek bizonyult nagyobbrészt városi proletárokra, kispolgárokra támaszkodva 1939-re 300 ezres taglétszámmal büszkélkedtek. Darányi a kormányzói jogkör kibővítésével (melyet már Gömbös is megkezdett – országgyűlés feloszlatási jogával), és a felsőház jogainak kiszélesítésével megpróbálta visszaszorítani a nyilasokat. (Horthy az 1937/19 tc.szerint 1 évig visszatarthatta a törvények kihirdetését, kijelölhette utódját, és elkerülhette a képviselőház felelősségrevonását.) A hungaristák előretörésével Imrédy Béla kormányfő nem tudott sokat kezdeni, ám utána Teleki Pál (1939 február – 1941 április) bizonyos sikereket már el tudott érni, méghozzá újszerű módszerekkel, rivális mozgalmak létrehozásával. A parasztok körében a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT), a munkások körében pedig a hivatásrendi mozgalmak hódították el a nyilasok elől a híveket.

Az 1939-es választások:

Az 1939-es választásokat már titkos szavazással tartották, vagyis a demokrácia alapelveinek tiszteletben tartásával a voksolás elkülönített szavazófülkékben és nem nyílt bemondással történt. Ugyanakkor fontos fordulópontot is jelentett a magyar hungarizmus történetében, mert az 1939 május 25-26 –án megtartott országgyűlési választásokon a Nyilaskeresztes Párt váratlan és nagy sikert aratva, 14,39% -os eredményt elérve (530 405 szavazattal) a második legnagyobb parlamenti erővé vált Magyarországon. Összesen parlamenti 29 helyet szerzett, az akkoriban 260 fős országgyűlésben. (A választásokat egyébként nagy fölénnyel, 50,76% -al, 1,8 millió szavazattal, 181 mandátumot szerezve a Magyar Élet Pártja nyerte.)

Az 1939-es esztendő volt a hungarizmus "csúcséve", összesen 250-300 ezer taggal büszkélkedhettek. Ám 1940-ben és 1941-ben megkezdődött a párt „leépülése”. Ennek egyik oka az volt, hogy a konjunktúra (győri program) felszívta a munkanélküliséget, a hungaristák egyik fő tömegbázisát. Szálasi a folyamat megállítására agitációs körutakat szervezett, járta az országot, azonban 1943 végére pártjának tagsága 100 000 fő alá esett. Szálasi Ferenc önálló eszmerendszert alkotott, mely jelentősen különbözött a német nácizmustól. Annak fő ideológusát, Alfred Rosenberget és fő művét, a Mythos-t messzemenően elítélte. Szálasi nem hitt a nácik fajelméletében, mindössze az antiszemitizmusuk volt közös.

A hatalomra jutás

A háború vége felé haladva, a folyamatos vereségek majd a normandiai partraszállás hatására a Hitler körüli szövetség bomlásnak indult. Először az olaszok szálltak ki a háborúból 1943 szeptemberében, majd Magyarországon Horthy is hasonló lépéseket fontolgatott, különösen a doni katasztrófa után. Kállay miniszterelnök különbékét célzó titkos tapogatózásait azonban leleplezte a Führer, és azonnal elrendelte Magyarország megszállását. A Wermacht 1944 március 19-én szállta meg hazánkat, ám érdekes módon a magyar nácikat és hungaristákat nem emelték hatalomba. Edmund Veesenmayer, az ország élére kinevezett birodalmi biztos a szélsőjobboldali pártok összefogását, egységét kívánta elérni. Szálasi ezt elutasította, mert nem volt biztosítva mozgalmának vezető szerepe. Bár a nyilasok ilyen módon eleinte kiszorultak a hatalomból, azért a német megszállókat mindenben segítették és kiszolgálták.

 

Közreműködtek például a félmilliós vidéki zsidóság Auschwitzba szállításában is. A feladat fő felelőse Adolf Eichmann volt, aki Magyarországra érkezve kijelölte a magyarok közül azt a három nyilas vezetőt, akik a legfelső szinten garantálni tudták, hogy a helyi szervek ne akadályozzák a "munkát" A három nyilas: Endre László, Baky László, Ferenczy László alezredes volt, a "három László" ahogy később emlegették őket. Baky László (1898-1946) csendőrőrnagy, nyilas politikus, országgyűlési képviselő volt, a Sztójay-kormány idején a belügyminisztérium politikai államtitkára, a deportálások egyik irányítója. A nyilas puccs után a Nemzetbiztonsági Iroda vezetője. (A Népbíróság halálra ítélte, kivégezték.) Ferenczy László (1898-1946) csendőralezredes, 1944 márciusától az Eichmann-kommandó és a magyar csendőrség közötti összekötő tiszt. Jelentős szerepet játszott a vidéki zsidóság deportálásában. A Szálasi-érában a Belügyminisztériumban a zsidóügyek referense. (A háború után halára ítélték és kivégezték.) Endre László (1895-1946) köztisztviselő, antiszemita politikus. 1938 és 1944 között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. A Sztójay-kormány belügyi államtitkáraként a vidéki zsidóság deportálásának egyik fő irányítója, felelőse. A magyar és német hatóságok közötti együttműködés kulcsembere, akit Eichmann a legjobb barátai közé sorolt. A nyilas uralom alatt a hadműveleti területek polgári kormánybiztosa. (A háború után halálra ítélték és kivégezték.) A nyilasok segítségével 1944. május 15 és július 9 közt, azaz 56 nap leforgása alatt elgázosították szinte a teljes magyar zsidóságot. Német adatok szerint – 437 ezer 402 zsidót deportáltak Magyarországról, s 15 ezer ember kivételével mind Auschwitz-Birkenauba kerültek.

A német megszállók csak 1944 augusztusában, a román kiugrás és Horthy hasonló irányba tett lépései hatására álltak végül Szálasiék mögé. Hitler külön parancsára szeptember folyamán a nyilasok megkezdték a hatalomátvétel megszervezését. Ez október 15-én történt meg: a kormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi bejelentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását. Nemzetvezetőként november 4-én felesküdött a Szent Koronára, és másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát. Szálasi elvileg totális diktatúrát vezetett be.

A nyilas uralom 170 napja (1944 október 16 - 1945 április 4)

Szálasi nemzetvezetőként "beváltotta" a németek reményeit, hiszen az országot, annak katonáit és erőforrásait maradéktalanul kiszolgáltatta Hitlernek. Totális mozgósítást rendelt el: nemre való tekintet nélkül elrendelte minden 17 és 70 év közötti magyar állampolgár hadkötelezettségét, és együttműködött a németekkel az ország kirablásában. Védekezésül ugyan megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága,  vagyis a katonai ellenállás szervezete, azonban vezetőit letartóztatták és kivégezték. Adolf Eichmann visszatért Magyarországra, s a nyilas Nemzeti Számonkérő Szervezet fegyvereseivel együttműködve folytatta a zsidóság szisztematikus megsemmisítését. A 170 napos nyilas uralom alatt a korábban 200 ezres fővárosi zsidóság hozzávetőleg fele – körülbelül 90-95 ezer fő - halt meg. Többségük, - körülbelül 70 ezer fő - a halálmenetekben hunyt el, amikor gyalogmenetben Hegyeshalom felé kellett vonulniuk deportálási céllal valójában koncentrációs táborokba. További 10 ezerre tehető a bombázások, éhezések és betegségek következtében meghalt pesti zsidók száma, és még 9-10 ezer ember pusztult el a nyilas kivégzésekben. Becslések szerint a nyilasok 1944 végén és 1945 elején legalább 3600 embert lőttek a Dunába. (Forrás: Tabajdi Gábor: Duna-parti gyilkosságok 1944-1945. In: Rubicon 2004/11, pp. 32-39)

A zsidó kivégzések közben, 1944 karácsonyára a Vörös Hadsereg körbezárta a fővárost, és megkezdte annak 50 napos ostromát. A nyilas vezetőség – miközben jelentős erőket hagyott Budapesten, hogy a német ígéretekben bízva egy ellentámadást indítva visszaveszik a főváros környékét – a nyugati országrészbe tette át székhelyét 1944 végén. Szálasi először Farkasgyepűn (Gyepű I.), majd Brennbergbányán, végül Kőszegen (Gyepű II.) állította fel főhadiszállását. A fellegekben járó Szálasi ekkor még hétkötetes könyvet készült írni a dicsőséges hungarizmusról. Munkáját nem fejezhette be: a szovjetek elől Ausztriába, Mattseebe menekült 1945. március 27-én, ahol április 29-én feleségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, akivel 1927 óta jegyben járt. Május 5-én esett amerikai fogságba. Az amerikaiak október 3-án adták ki Magyarországnak Szálasit, hasonlóan a nyilas vezérkar zöméhez. Ellene 1946. február 5-én népbírósági eljárás indult, amelynek keretében végül március 1-jén halálra ítélte a Jankó Péter által vezetett bíróság emberiesség elleni és háborús bűntettekért. Szálasit március 12-én 15:24-kor akasztották fel.

A szélsőjobboldal napjainkban

A hungarizmus 1945 és 1990 közt csak elméletben létezett, követőinak – ha voltak ilyenek - mélyen hallgatniuk kellett ilyen irányú elveikről, mert a szocialista hatalom nem tűrte meg a szélsőséges irányzatokat. A rendszerváltással azonban újra megnyílt a lehetőség a hungarizmus újraélesztésére. A Magyar Nemzeti Arcvonal egy hungarista eszmeiségű szervezet, melyet 1989-ben Győrben hoztak létre. Eredeti neve Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok volt, ám ezt 1992. november 29-én Magyar Nemzeti Arcvonalra változtatták. Az 1990-es évek végén az MNA kirúgta tagjai közül a skinheadeket, mivel szerintük hosszú távú mozgalmi munkára alkalmatlanok. Ezek után az MNA egy időre visszahúzódott a nyilvánosságtól és a tagság katonai felkészítésére összpontosított, csak a közelmúltban nyitott a szélesebb rétegek felé, amikor létrehozta weboldalát a jovonk.info-t, a Népi Akciócsoportokat, és életre hívta az Egységes Magyarország Mozgalmat.

A rendszerváltás utáni szélsőjobboldal kezdeti történetében fontos szerepet játszott a Magyar Igazság és Élet Pártja (röviden MIÉP), melyet 1993-ban az MDF-ből kizárt Csurka István József Attila-díjas író alapított. A párt legnagyobb sikerét 1998-ban érte el, amikor 5,5%-ot kapott és így önálló frakciót alakíthatott. (2012. február 4-én meghalt Csurka István, a párt egyetlen országosan ismert politikusa.) A MIÉP hanyatlásának kezdetén, 1999-ben jött létre a Jobboldali Ifjúsági Közösség, mely 2003 október 24-én párttá alakult Jobbik Magyarországért Mozgalom néven. Elnöke 2006-ban Vona Gábor (1978- ) történelem tanár, korábban FIDESZ tag lett. A JOBBIK a 2004-es európai parlamenti választásokon nem indult az ország elhamarkodott EU-csatlakozása elleni tiltakozásul. A 2006-os országgyűlési választásokra, a MIÉP-pel MIÉP–Jobbik a Harmadik Út néven hozott létre választási szövetséget. A cél a radikális jobboldali erők összefogása volt, mivel a MIÉP az önálló induláshoz már, a Jobbik pedig még túl gyenge volt. Ennek ellenére a választásokon a pártszövetség nem érte el a bejutási küszöböt, így az együttműködés nem folytatódott. Később, 2007. augusztus 25-én megalakult a Magyar Gárda a magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelme céljából, valójában a „szétvert hadsereg” helyének betöltéséért és a „magyarokat terror alatt tartó” bűnözők ellen fellépésért.  A bíróság 2009. július 2-án oszlatta fel őket, ám 2009. július 25-én hasonló tagsággal, vezetéssel és célokkal megalakult az Új Magyar Gárda Mozgalom. Egyenruhájuk részei: fekete nadrág, bakancs, fehér ing, fekete mellény hátán oroszlán, elől Árpád-sávos pajzs, fekete simléderes „Bocskai” típusú sapka. A 2010-es országgyűlési választásokon listán 16,67%-ot szereztek, ezzel befutva a 3. helyre, alig 3%-kal lemaradva a második MSZP-től. A Parlamentbe ezzel összesen 47 képviselőt küldtek.

A 2012 februárjában végzett közvélemény kutatások szerint a JOBBIK támogatottsága a teljes népességet tekintve 8-14% körüli (a felmérést végző cégek különböző becslései szerint), és ezzel szoros versenyben állnak az MSZP –vel az ország második legerősebb pártja címért. Elveik a fiatalok körében a leggyorsabban terjedő ideológiák. Ismertségüket az internet is segíti: barikad.hu, kitartas.hu, kuruc.info ... stb

Zárásul felmerül a kérdés, hogy hazánkban miért nő folyamatosan egy radikális mozgalom népszerűsége, a fiatalok miért fordulnak tömegesen a szélsőjobboldal felé? Talán egy kudarcokkal teli világban, mikor nehéz fiatalnak lenni, nehéz tovább tanulni, munkához jutni és egyáltalán az élet bármely területén boldogulni, az emberek egy része az összetartozás érzését ígérő közösségek felé fordul, ahol a csatlakozókat jelképek, jelmondatok és egyszerű értékrend fűzi egybe. Talán olyan mozgalomhoz akarnak tartozni, mely a híres magyar pesszimizmus tengerében épp a nemzet nagyságát, nemes múltját és felsőbbrendűségét tudja vizionálni, miközben a közös ellenségkép és fajgyűlölet érzése önnön értéküket magasztalja, a sikertelen - vagy kevésbé sikeres - életük kárpótlásaként.