A legnagyobb skót harcos: William Wallace

A legnagyobb skót harcos: William Wallace

/Harmat Árpád Péter/

 

A közékori angol történelem leginkább legendákkal övezett alakja, és sokak szerint a korszak legnagyobb harcosa Sir William Wallace volt. Az ő nevéhez fűződik Anglia történetének egyik legnagyobb felkelése, a XIII. század végén. A lázadás mögött egy önkényes és keménykezű angol uralkodó állt, aki még az Anjou-Plantagenet házból került a szigetország trónjára I. Edward néven. 1272 és 1307 közt uralkodott.

William Wallace lázadása (1297-1305)

William Wallace (1270-1305) származásáról megoszlanak a vélemények. Míg a skót néphagyomány Wallace-t „a köznépből valónak” írja le, addig a későbbi kutatások inkább elszegényedett köznemesi származását valószínűsítik. Akárhogyan is, de közel állt az egyszerű emberekhez és parasztokhoz. Tulajdonságait tekintve, szokatlan nyelvtudása emelhető ki, hiszen származásához és a középkori műveltségi viszonyokhoz képest meglepő módon folyékonyan beszélt franciául és latinul. A dolog hátterében a mai ismereteink szerint nem világlátottsága állt, hanem az a tény, hogy mindkét nagybátyja pap volt. Vélhetően tőlük tanulta meg a középkori Európa két legfontosabb nyelvét.

Lázadásának hátterében kettős okok húzódtak meg: egyrészt a skót köznép és parasztság felháborodása és angol gyűlölete, amiért az idegen hatalom kizsákmányolja őket, másrészt Wallace személyes bosszúja. Ez utóbbival kapcsolatban a feljegyzések nem egyeznek meg. A híres középkori angol trubadúr (vándorénekes) Blind (Vak) Harry, aki megénekelte – és lejegyezte - Wallace tetteit a „Sir William Wallace, Elderslie lovagjának tettei és cselekedetei” című művében, azt írta, hogy Wallace egy fiatal lány jogtalkan meggyilkolása miatt lázadt fel. Ugyanis miután titokban feleségül vette Marion Braidfutet, az angol helytartó - Sir William Heselrig lanarki főispán – valamilyen mondvacsinált okból megölette a leányzót. Wallace fájdalma angol ellenes gyűlöletté vált, és néhány emberével 1297 májusában megölte és feldarabolta az angol főurat. Az események ezt követően indultak el Skócia fellázadása felé. Egy másik korabeli feljegyzés, a helyi Ayrshire-i legenda szerint két angol katona halfogó versenyre hívta ki Wallacet a lanarki piacon, ám a fogadás verekedésbe torkollott, melyben a két katonát a skótok meggyilkolták. Röviddel ezután a törvényhozók kiadták a parancsot Wallace elfogására.

Akármelyik legendát fogadjuk is el, tény, hogy Wallace menekülni kényszerült és a skót parasztok csatlakoztak hozzá. A rengeteg adó, feudális teher és az első éjszaka jogának felelevenítése egyaránt angol gyűlölővé tette a skótokat.

Az első éjszaka joga: A ius primae noctis (latin kifejezés) az első éjszaka joga a feudális földesúr joga, hogy birtokának jobbágy sorban lévő szűzeitől maga vegye el a szüzességüket. Gyakorlatilag nincs bizonyíték arra, hogy a gyakorlatban is létezett volna. Ezzel kapcsolatos az úgynevezett droit du seigneur ( „a földesúr joga”) fogalma, mely ugyan eredetileg számos más jogot is magába foglalt (adóztatás, vadászat stb.), mára azonban főleg az első éjszaka joga kapcsán említik.

Az angol helytartó megölését követően százak, majd ezrek csatlakoztak a hegyekben bújkáló Wallace –hoz, aki hamarosan fegyveresen szállt szembe az őt üldöző angolokkal. Első győzelmeit Loudoun Hillnél (Darvel közelében, Ayrshire) és Ayrnél aratta. Később egy másik skót köznemes – Andrew Moray - is fellázadt és saját sereget toborzott, ám hamarosan egyesült Wallace-szal, és a hatalmasra duzzadt skót parasztsereg Wallace vezetésével már nem csupán védekezésre készült, hanem az angolok megtámadására.

Wallace nagy győzelme

Az első nagy és döntő győzelmet Wallace Stirlingnél aratta 1297 szeptember 11 –én. Surrey grófjának 300 angol lovasból és 10.000 angol gyalogosból álló kipróbált serege katasztrofális vereséget szenvedett, amikor megpróbált átkelni a folyó északi partjára. A híd íjászai megakadályozták, hogy sok katona együtt keljen át a hídon (valószínűleg három ember állt egymás mellett). Így, amíg az angol katonák átkeltek, a skótok visszavonultak addig, amíg a sereg fele átkelt, majd ahogy átértek, lemészárolták az angolokat, amilyen gyorsan csak lehetett. A döntő csapást Hamish Cambell vezette, Wallace régi barátja és egyik kapitánya. Az angol katonák elkezdtek visszavonulni, ám a többiek előre tolták őket, és a hatalmas súly alatt a híd összeomlott és sok angol katona vízbe fulladt. Nem tudván az angol seregben keletkezett zűrzavarról, a skót hadsereg egy része átkelt a folyó felső szakaszán. Az angolok a folyó két ellentétes partján oszlottak el és a két skót sereg az angol had mindkét felét a folyó felé szorította. A skótok fölényes győzelmet arattak és mérhetetlenül nagy önbizalom támadt bennük. Hugh Cressingham, Edward skóciai kincstárnoka harc közben halt meg. Moray három hónappal a Stirling-hídi csatát követően belehalt a csatában szerzett sérülésébe.

Miután visszatért a Stirling-hídi csatából, Robert the Bruce lovaggá ütötte és kinevezte Wallace-t a „Skót királyság védelmezőjévé és hadseregének vezetőjévé”, innentől fogva Sir William Wallace-nek hívták.

A felkelés elfojtása, a Falkirki csata (1298 július 22)

Egy évvel később a haditanácskozások a falkirki csatába torkolltak. 1298. április 1-jén az angolok megszállták Skóciát Roxburgh-nál. Kifosztották Lothiant és visszaszereztek néhány kastélyt, ám hibáztak, amikor kihívták maguk ellen Wallace haragját. A skótok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, az angolok harcikedve megbomlott és az ételből is kifogyóban voltak, ám Edward Wallace utáni kutatása véget ért Falkirknél.

Wallace lándzsásait négy „schiltron” osztagra osztotta – körülírva, ez egy sündisznó formáció, melyet facölöpökből készült védőfal vett körbe. Az angolok túlerőben voltak, azonban először a lovassággal támadtak, és a skót íjászokon töltötték ki bosszújukat. A skót lovagok menekültek és Edward emberei elkezdték támadni a schiltronokat. Nem világos, hogy a gyalogság négyszögű nyilakat, nyílvesszőket és köveket hajított a lándzsásokra biztosítva a döntő tényezőt, vagy a lovasság támadott hátulról.

Eképpen a schiltronokon hamarosan rés keletkezett és az angolok ezeket használták, hogy letörjék a maradék ellenállást. A skótok sok embert veszítettek, de Wallace megmenekült. Ám büszkesége és katonai hírneve csúnyán megromlott. Egyetlen adósságát visszafizetve, menekülése alatt Wallace megkereste és meggyilkolta Brian de Jay-t, az angol templomosok vezetőjét egy bozótosban, Callendar környékén.

Wallace elfogása és kivégzése

1298 szeptemberében Wallace úgy döntött, hogy lemond a Skócia védelmezője címről Robert Bruce javára. Bruce azonban 1302 –ben elárulta Wallace –t, és békét kötött Edward királlyal. Sir William-et egészen 1305. augusztus 5-ig nem tudták elfogni, amikor is Sir John de Menteith, egy Edward-párti skót lovag Wallace-t az angol katonák kezére juttatta Robroystounnál, Glasgow közelében. Wallace-t Londonba vitték és felségárulás vádjával bíróság elé állították a Westminster Hallban, ahol tölgyfaágból font füzérrel koronázták meg, annak jeleként, hogy a törvényen kívüliek királya volt. A vádra a következőképpen válaszolt: „Nem árulhattam el Edwardot, mivel soha nem voltam az alattvalója.” Az eseményektől magát távol tartó John Balliol volt a törvényes királya; azonban Wallace-t bűnösnek nyilvánították.

1305. augusztus 23-án a tárgyalást követően Wallace-t kivitték a tárgyalóteremből, meztelenre vetkőztették és egy ló hátsó lábaihoz kötözték a Smithfield-i piactéren. Addig fojtogatták, amíg már majdnem meghalt, ezután megcsonkították, megnyúzták és felnégyelték, majd lefejezték. Így hajtották végre a kivégzést az Elmsnél, Smithfieldben. Fejét a London Bridge-re tűzték fel, ahová később testvére, John és Sir Simon Fraser feje is került. Végtagjait különböző helyeken lógatták ki: az egyiket Newcastle-ben, a másikat Berwickben, a harmadikat Stirlingben és a negyediket a skóciai Perthben. Egy dísztáblát állítottak ki Smithfieldben, Wallace kivégzési helyének közelében a St. Bartholomew's Hospital falára. Skót hazafiak és más érdekelt személyek gyakran ellátogatnak erre a helyre és virágokat helyeznek el. A kardot, mely feltételezhetően Wallacé volt, sok éven át a Dumbarton kastélyban őrizték és most a Stirling közelében álló Wallace National Monumentben őrzik.

A rettenthetetlen (Braveheart) egy 1995-ben készült amerikai történelmi dráma, mely a William Wallace vezette skót szabadságharcot dolgozza fel. A film rendezője és főszereplője egyaránt Mel Gibson volt. A film a 68. Oscar-gálán a legjobbnak bizonyult, és 5 Oscar-díjat nyert.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Katus László: A középkor története. Pannonica - Rubicon Kiadó, Bp., 2000.
  • Klaniczay Gábor: Európa ezer éve. A középkor I-II. Osiris Kiadó, Bp., 2004