Országgyűlési választások Magyarországon a XX. században

Országgyűlési választások Magyarországon a XX. században

/Kapcsolódó cikkünk: Választások a rendszerváltás óta

 

1 9 0 1 –es választások

A választásokat október 2–9 között tartották, a Szabadelvű Párt 1896-os eredményéhez képest 13-mal kevesebb mandátumhoz jutott, de még így is kicsivel több, mint kétharmados többséget szerzett.

  • Miniszterelnök: Széll Kálmán (1899.02.26-1903.06.27)
  • Jogi alap: az 1874/XXXIII választójogi törvény. Vagyoni cenzus szerint adta meg a választójogot. (A törvény cikkünk végén olvasható el.)
  • Szabadelvű Párt: 67,07% kormánypárt
  • Függetlenségi és 48-as Párt: 19,12% ellenzék
  • Katolikus Néppárt: 6,05% ellenzék
  • Demokrata Párt: 0,24% ellenzék
  • Baloldal: -

1 9 0 5 –ös választások

A választásokat 1905. január 26–február 4. között tartották. Itt fordult elő először, hogy az 1875 óta kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett, a választásokat követő rossz döntések miatt pedig egy évvel később feloszlott. A választási eredményeket negligálva Ferenc József a győztes szövetkezett ellenzék helyett megtartotta a regnáló Tisza István kabinetet, majd június 18-án báró Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké átmeneti jelleggel, ezzel elmélyítve a helyzet miatt kialakult súlyos belpolitikai válságot.

  • Miniszterelnök: Fejérváry Géza (1905.06.18-1906.04.8.)
  • Jogi alap: az 1874/XXXIII választójogi törvény. Vagyoni cenzus szerint adta meg a választójogot. (A törvény cikkünk végén olvasható el.)
  • Függetlenségi és 48-as párt: 39,95% kormánypárt
  • Szabadelvű Párt: 38,50% ellenzék
  • Disszidensek a Szabadelvűek közül: 6,54% kormánypárt
  • Katolikus Néppárt: 6,05% kormánypárt
  • Baloldal, szocialisták: 0,48% ellenzék

1 9 0 6 –os választások

A választásokra az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válságot lezáró paktum értelmében került sor április 29-e és május 8-a közt. A csatározások eredményeként gyakorlatilag politikai ellenfél nélkül maradt szövetkezett ellenzék pártjai összesen 87,96%-ot szereztek, amin belül az ellenzék addig is legnagyobb pártja, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt önmagában is abszolút többséggel (61,26%) bírt. Erejével azonban a mindig is meglévő és korábban már többször is a párt szétesését eredményező belső töredezettség, valamint a hatalomra kerülésért cserébe a Ferenc Józseffel kötött paktum megkötései miatt gyakorlatilag sohasem tudott élni; még csak nem is volt többsége a kormányban és a miniszterelnököt (Wekerle Sándor) sem ők, hanem az Országos Alkotmánypárt adták.

  • Miniszterelnök: Wekerle Sándor (1906.04.08-1910.01.17)
  • Jogi alap: az 1874/XXXIII választójogi törvény. Vagyoni cenzus szerint adta meg a választójogot. (A törvény cikkünk végén olvasható el.)
  • Függetlenségi és 48-as párt: 61,26% kormánypárt
  • Országos Alkotmánypárt: 17,19% kormánypárt
  • Katolikus Néppárt: 7,99% kormánypárt
  • Román Nemzeti Párt: 3,39% ellenzék
  • Baloldal: Magyarországi újjászervezett Szocdem. Néppárt: 0,24% ellenzék

1 9 1 0 –es választások

A választásokat június 1-je és 10-e között tartották, melyen nem várt arányú győzelmet aratott a Szabadelvű Párt egykori tagjaiból alakult konzervatív és kiegyezés-hű Nemzeti Munkapárt.

  • Miniszterelnök: Khuen-Héderváry Károly (1910.01.17-1912.04.22.)
  • Jogi alap: az 1874/XXXIII választójogi törvény. Vagyoni cenzus szerint adta meg a választójogot. (A törvény cikkünk végén olvasható el.)
  • Nemzeti Munkapárt: 61,98% kormánypárt
  • Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt: 12,35% ellenzék
  • Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt: 1065% ellenzék
  • 67-es pártonkívüliek: 5,08%
  • 48-as pártonkívüliek: 2,91%
  • Katolikus Néppárt: 3,14%
  • Demokrata Párt: 0,48%
  • Baloldal: -

1 9 2 0 –as választások

A választásokat 1920. január 25-26-án tartották meg azokban a választókerületekben, illetve választókerület-csonkokban, amelyek nem álltak idegen megszállás alatt. A felszabadult Tiszántúlon 1920 júniusában és júliusában 5 hétvégén át tartották a választásokat. A felszabadult Baranyában pedig 1921. október 30-31-én. A KNEP és az OKGFP (Országos Kisgazda és Földmíves Párt) koalíciójával alakult kormány.

  • Miniszterelnök: Simonyi-Semadam Sándor (1920.03.15-1920.07.19.)
  • Jogi alap: 5985/1919 számú miniszterelnöki rendelet. (Cikkünk végén olvasható el.)
  • KNEP: 38,36%, kormánypárt
  • OKGP: 34,25%, kormánypárt
  • Keresztény Kisgazdák: 13,24%,
  • Nemzeti Demokrata Polgári Párt: 2,74%
  • Baloldal: Magyarországi Munkáspárt: 0,46%

1 9 2 2 –es választások

A választásokat 1922 május 28-án, június 1-jén, valamint június 12-én, 13-án és 15-én tartották. Újdonság volt, hogy 195 egyéni kerületben nyílt szavazást tartottak, 20 titkos egyéni, és 30 listás körzet volt A választásra jogosultak 76,1%-a adta le voksát. A választásokat a Bethlen István által 1921-ben létrehozott, konzervatív Egységes Párt nyerte. A részben titkos választás azt jelentette, hogy községenként (szavazókörönként) Budapesten és a törvényhatósági városokban arányos képviseleti rendszer szerint, lajstromos szavazással, titkosan, a többi választókerületben nyílt szavazással történt a voksolás. A nyílt választások nem voltak kötelező érvényűek, a titkos választást azonban kötelezővé tette a rendelet.

  • Miniszterelnök: Bethlen István (1921.04.14-1931.08.24)
  • Jogi alap: a 2200/1922. számú miniszterelnöki rendelet (Cikkünk végén megtalálható.)
  • Egységes Párt: 38,18% kormánypárt
  • Nemzeti Polgári Párt: 1,39% ellenzék
  • Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP): 4,33% kormánypárt
  • Keresztény Egység Tábora (KET): 3,65% kormányípárt
  • Keresztény Földmíves és Polgári Párt (KFPP): 6,35% ellenzék
  • Baloldal: Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP): 17%
  • Baloldal: Magyarországi Munkáspárt: 0,48%

1 9 2 6 –os választások

A belügyminiszter a választásokat 1926. december 8-18-ra tűzte ki. A részvételi arány a 91 egyhangú körzet miatt 51,25% volt. Ahol volt tényleges szavazás ott a részvételi arány 76,02% volt.

  • Miniszterelnök: Bethlen István (1921.04.14-1931.08.24)
  • Jogi alap: az 1925/XXVI választójogi törvény (cikkünk végén elolvasható)
  • Egységes Párt: 50,68% kormánypárt
  • Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (KGSZP): 15,33% kormánypárt
  • Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (MNFP): 3,78% ellenzék
  • Egyesült Balpárt: 7,58% ellenzék
  • Baloldal: Magyarországi Szociáldemokrata Párt: 11,09% ellenzék

1 9 3 1 –es választások

A választásokat 1931. június 28-30-án tartották. A részvétel a 67 egyhangú kerület miatt 59,25% volt. Ahol ténylegesen volt szavazás ott a jogosultak 78,2%-a adta le érvényes voksát.

  • Miniszterelnök: Bethlen István (1921.04.14-1931.08.24)
  • Jogi alap: az 1925/XXVI választójogi törvény (cikkünk végén elolvasható)
  • Egységes Párt: 45,53% kormánypárt
  • Keresztény Gazdasági és Szociális Párt: 12,22% kormánypárt
  • Független Kisgazdapárt: 11,48% ellenzék
  • Baloldal: Magyarországi Szociáldemokrata Párt: 10,98% ellenzék

1 9 3 5 –ös választások

A választásokat 1935. március 31-től április 4-ig, valamint április 6-7-én tartották. A részételi arány az 53 egyhangú kerület miatt 65,68% volt. Ahol ténylegesen voltak választások, ott a részvétel 79,75% volt. A választásokat Gömbös Gyula pártja, a Nemzeti Egység Pártja nyerte meg.

  • Miniszterelnök: Gömbös Gyula (1932.10.01-1936.10.12)
  • Jogi alap: az 1925/XXVI választójogi törvény (cikkünk végén elolvasható)
  • Nemzeti Egység Pártja: 47,4% kormánypárt
  • Független Kisgazdapárt: 19,62% ellenzék
  • Keresztény Gazdasági és Szociális Párt: 8,87% ellenzék
  • Magyar Nemzeti Szocialista Párt (Szálasi): 3,82% ellenzék
  • Baloldal: Magyarországi Szociáldemokrata Párt: 6,69% ellenzék

1 9 3 9 –es választások

A választásokat 1939. május 25-26-án, pünkösdkor tartották. Az egyéni szavazáson a 2 egyhangú kerület miatt 79,96% volt a részvételi arány. Ahol tényleges választásra került sor, ott a részvétel 90,98% volt. Listás szavazáson a részvétel a 2 egyhangú megye miatt 84,88% volt, ahol ténylegesen szavaztak, ott a részvétel 88,9% volt. A szavazás teljesen titkos volt. A parlament megalakulástól 1944 őszéig összesen 17 alkalommal tartottak időközi választást, folyamatos Magyar Élet Pártja (MÉP) győzelemmel. Az utolsó választási aktusokra már a német megszállás után került sor: ekkor egyhangú szavazással került a képviselőházba Rátz Jenő (1944. május 28.), Sztójay Döme (1944. június 30.) és Bárdossy László (1944. július 2.). A választások alapját jelentő 1938/XIX. új választójogi jogszabály legnagyobb vívmánya a titkos választójog megvalósulása volt. Az új törvény nem adott a nőknek több jogot, mint az előző 1925-ös XXVI. törvény, csak a feltételrendszert módosította. A törvény második rész III. fejezete a választójogosultságot szabályozza, különbséget téve lajstromos és egyéni választójog esetében, külön a férfiak és a nők vonatkozásában. A törvényben szigorodtak a műveltségi, a vagyoni és helybenlakási cenzusok.

  • Miniszterelnök: Teleki Pál (1939.02.16-1941.04.03)
  • Jogi alap: az 1938/XIX választójogi törvény (cikkünk végén megtalálható)
  • Magyar Élet Pártja: 50,76% kormánypárt
  • Független Kisgazdapárt (FKGP): 15,44% ellenzék
  • Nyilaskeresztes Párt (NYKP): 14,39% ellenzék
  • Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt: 2,14% ellenzék
  • Baloldal: Szociáldemokrata Párt (SZDP): 3,42% ellenzék

1 9 4 5 –ös választások

Az országgyűlési választásokat 1945. november 4-én tartották meg és egy közel másfél éves közjogi bizonytalanságnak és félelemnek vetett véget, mely 1944 márciusában Magyarország német megszállásával kezdődött és az október 15-e után kiterjedt nyilas rémuralomban teljesedett ki. Ez a szovjet bevonulás után megszűnt, ugyanakkor hatalmi űrt hagyott maga után a parlamentben. A nyilasok elűzése után alakult demokratikus, antifasiszta Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-i nyilatkozatában többek között az "az általános, egyenlő, titkos választójog" mellett is elkötelezte magát, mely az 1945. évi VIII. törvényben öltött alakot. A törvény eltörölte a szavazás addigi kötelező jellegét, megerősítette annak általános és titkos mivoltát, egyúttal eltörölve minden addigi cenzust, valamint a szavazóképesség alsó határát férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évben határozta meg. Ugyanakkor kizárta a választásból a német nemzetiségűeket. A választásokon így 5 160 499 vált szavazásra jogosulttá, mely az 1939-es 2 761 618 emberhez képest 186,87%-os növekedés. A részvétel csaknem 93%-os volt, és mindenkire vonatkozott, aki Magyarország 1937. december 31-i határain belül lakott. A parlamenti mandátumok pontos számát nem határozta meg a törvény, azt viszont igen, hogy a parlament a megalakulása előtti ülésén maga jelölhetett ki tíz főt Magyarország szellemi és közéleti vezetői közül, akik így a törvényhozás döntése alapján választás nélkül teljes jogú országgyűlési képviselőkké válhattak. Ezt a számot 1946-ban (1946. évi XI. törvény) tizenkettőre emelték, mielőtt az 1947-es választásokra készülve az 1947. évi XXII. törvényben el nem törölték.

  • Miniszterelnök: Tildy Zoltán (1945.11.15-1946.02.04.)
  • Jogi alap: az 1945/VIII választójogi törvény (cikkünk végén megtalálható)
  • Független Kisgazdapárt (FKGP): 57,03% kormánypárt
  • Szociáldemokrata Párt (SZDP): 17,41% kormánypárt
  • Magyar Kommunista Párt (MKP): 16,96% kormánypárt
  • Nemzeti Parasztpárt (NPP): 6,87% kormánypárt
  • Polgári Demokrata Párt (PDP): 1,62% ellenzék

1 9 4 7 –es választások

A kékcédulás választások néven elhíresült 1947-es magyarországi országgyűlési választásokat augusztus 31-én rendezték. A kék háttérnyomású ideiglenes választói névjegyzékkivonattal (a hírhedt kék cédula) is lehetett szavazni a lakhelytől távol: az országot teherautókkal, vonaton (sőt kerékpáron) járó kommunisták közül sokan 15–20 alkalommal is szavaztak ugyanazon a választáson (a külön erre a célra nyomtatott kékcédulákat az MKP bocsátotta rendelkezésükre). A kutatók máig sem tudják, hány ilyen szavazat kerülhetett az urnákba, a nagyságrendet 60–120 ezerre becsülik. (Az MKP mindösszesen 1,113 millió szavazatot gyűjtött).A legtöbb szavazatot a magyar választások során először a kommunista párt (Magyar Kommunista Párt, MKP) szerezte meg, de a választójogi törvény megváltoztatása és a széles körű csalások ellenére sem jutott az abszolút többség közelébe. A Dinnyés Lajos vezetésével 1947. szeptember 23-án alakult kormányban már szám szerint is a kommunisták kapták a legtöbb posztot. A választásokra 11 párt jelentkezett, de végül csak 10 indult. (Az új pártok többnyire a Baloldali Blokk által szétzúzott FKgP utódpártjai voltak abban az értelemben, hogy a kisgazda szavazatok nagy részét ők gyűjtötték be.)

  • Miniszterelnök: Dinnyés Lajos (1947.05.31-1948.12.10.)
  • Jogi alap: 1947. évi XXII. választójogi törvény
  • Magyar Kommunista Párt (MKP): 22,25% kormánypárt
  • Független Kisgazdapárt (FKgP): 15,34% kormánypárt
  • Szociáldemokrata Párt (SZDP): 14,86% kormánypárt
  • Nemzeti Parasztpárt: 8,28% kormánypárt
  • Demokrata Néppárt (DNP): 16,5% ellenzék
  • Magyar Függetlenségi Párt (MFP): 13,43% ellenzék
  • Független Magyar Demokrata Párt (FMDP): 5,25% ellenzék

1 9 4 9 –es választások

A választást 1949. május 15-én tartották meg még a Magyar Köztársaságban, de ekkorra a kommunisták már gyakorlatilag az összes pártot sikeresen „felszalámizták”; azaz vezetőiket, prominens tagjaikat szinte kivétel nélkül letartóztatták, vagy emigrációba, esetleg kollaborációra kényszerítették. Az egyetlen baloldali rivális Szociáldemokrata Pártot (némi erőszakkal) 1948-ban beolvasztották a Magyar Kommunista Pártba, létrehozva ezzel a Magyar Dolgozók Pártját (MDP). A korábbi koalícós pártokat (FKGP, Nemzeti Parasztpárt) a kommunistákkal együttműködni kész politikusaik vezetésével (mint Dobi István, Bognár József, Ortutay Gyula, Antall József, illetve Erdei Ferenc és Darvas József és még sokan mások) aztán 1949. február 1-jén belekényszerítették az MDP-vel közös (és általuk uralt) egységfrontba, a Magyar Függetlenségi Népfrontba. Az országgyűlési választáson már csak ennek a frontnak a területi listáira lehetett szavazni. A szavazólapon csupán az egyet nem értőknek kellett ikszelni, a jelölteket elfogadó szavazónak pusztán be kellett dobnia azt a gyűjtőurnába. Mivel a listán szereplő névsort az MDP gyakorlatilag kénye-kedve szerint állíthatta össze (formális egyeztetések persze voltak még a Front többi pártjával), már a választás előtt eldöntötték a parlament pontos, személy (és mandátumarány) szerinti összetételét; a szavazás puszta formalitás lett. A Népfront listája összesen 95,6%-os eredményt ért el, ami alapján 285 MDP-s és 117 más pártból (főképp az FKGP-ből és a Nemzeti Parasztpártból) való, összesen tehát 402 képviselő jutott a törvényhozásba.

  • Miniszterelnök: Dobi István 81948.12.10-1952.08.14.)
  • Jogi alap: 1949. évi IX. választójogi törvény (és az 1949. évi XX.tv. vagyis az új alkotmány)
  • Magyar Függetlenségi Népfront: 94,7%
  • Ellenzék: nincs

 

1953 / 1958 / 1963 / 1967 / 1971 / 1975 / 1980 / – szocialista választások (7 db)

 

1 9 8 5 –ös választások

Az 1985-ös országos és általános (tanácsi és parlamenti) választásokat június 8-án rendezték meg. Az 1983. évi III. törvényben az addig lehetőségként élő többes jelölés intézményét kötelezővé tették és a Hazafias Népfront két hivatalos jelöltjén kívül lehetővé tették más jelöltek indítását is. Az ellenzékiek ebben komoly lehetőséget láttak, hogy belülről változtathassák meg a rendszert, s a 352 egyéni képviselői helyre összesen 766 jelöltet indítottak. A rendszer saját vezetőinek bebiztosítása érdekében újra bevezette az 1966-ban eltörölt országos listát is, amire a 35 legfőbb kommunista vezetőt rakták fel, így alakítva ki a 387 fős parlamenti létszámot. A 766 jelölt közül 71-en nem a Hazafias Népfront listáján indultak, amivel az 1947-es választások, azaz 38 év óta először nyílt valódi alternatíva a választók előtt. Ötvennégy helyen hármas, négy helyen négyes jelölés is volt, 42 választókerületben pótválasztást is kellett tartani. 1947 után először kerültek be a kommunistákkal nem kollaboráló, annak kontrollja alatt nem álló személyek is. Az úgynevezett 71 „spontán jelölt” közül 32-en jutottak be, igaz köztük MSZMP-tag is volt (pl. Király Zoltán aki Komócsin Mihály nyugalmazott megyei párttitkár ellenében jutott be Szegedről) viszont egyikük sem számított valóban ellenzékinek. A demokratikus ellenzék számos jelöltje sikertelenül indult (feltéve, ha indulhatott), de a ciklus során felélesztették (az amúgy a szocializmus alatt mindvégig fennálló) visszahívás intézményét és az így lemondatott képviselők helyére kiírt időközi választásokon már sorra ellenzéki jelöltek jutottak be a Kádár-korszak utolsó parlamentjébe. Így lett képviselő például többek között Roszik Gábor (MDF), Debreczeni József (MDF), vagy Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) is.

  • Miniszterelnök: Lázár György (1975.05.15-1987.06.25)
  • Jogi alap: 1983. évi III. választójogi törvény

1 9 9 0 –es választások

Az 1990-es volt a rendszerváltás utáni első országgyűlési választás Magyarországon. Azóta az Alkotmány alapján a választást – ha annak időpontját nem hozzák előre – az előző országgyűlés megválasztása utáni negyedik év áprilisában vagy májusában tartják (a konkrét időpontot a köztársasági elnök jelöli ki), akkor azonban még március is szóba jött, úgyhogy az első fordulót március 25-én, a másodikat április 8-án tartották. A részvételi arány országosan 65,11% volt. A listás szavazáson hat párt lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges, akkor még 4%-os küszöböt (amit még abban a parlamenti ciklusban 5%-ra emeltek fel).

  • Miniszterelnök: Antall József (1990.05.23-1993.12.12)
  • Jogi alap: 1989. évi XXXIV. választójogi törvény
  • Magyar Demokrata Fórum (MDF): 24,72%, kormánypárt
  • Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP): 6,46%, kormánypárt
  • Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ): 21,40%, ellenzék
  • Független Kisgazdapárt: 11,74%, ellenzék
  • Magyar Szocialista Párt (MSZP): 10,89%, ellenzék
  • Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz): 8,95%, ellenzék
  • Kereszténydemokrata Néppárt: 6,46%, ellenzék
  • Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP): 3,68%, ellenzék
  • Magyarországi Szociáldemokrata Párt: 3,55%, ellenzék

1 9 9 4 –es választások

Az első fordulót május 8-án, a másodikat május 29-én tartották. A megjelenési arány országosan az első fordulóban 68,92%, a másodikban 55,12% volt.

  • Miniszterelnök: Horn Gyula (1994.07.15-1998.07.01.)
  • Jogi alap: 1989. évi XXXIV. választójogi törvény
  • Magyar Szocialista Párt (MSZP): 31,27%, kormánypárt
  • Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ): 18,62%, kormánypárt
  • Magyar Demokrata Fórum (MDF): 12,03%, ellenzék
  • Független Kisgazdapárt: 7,88%, ellenzék
  • Kereszténydemokrata Néppárt: 7,37%, ellenzék
  • Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz): 7,7%, ellenzék
  • Munkáspárt: 3,29%, ellenzék

1 9 9 8 –as választások

Az első fordulót május 10-én, a másodikat május 24-én tartották. A megjelenési arány országosan az első fordulóban 56,26%, a másodikban 57,01% volt.

  • Miniszterelnök: Orbán Viktor (1998.07.03-2002.05.27.)
  • Jogi alap: 1989. évi XXXIV. választójogi törvény
  • Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz): 28,18%, kormánypárt
  • Független Kisgazdapárt (FKGP): 13,78%, kormánypárt
  • Magyar Szocialista Párt (MSZP): 32,25%, ellenzék
  • Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ): 7,88%, ellenzék
  • Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP): 5,55%, ellenzék
  • Magyar Demokrata Fórum (MDF): 3,12%, kormánypárt

2 0 0 2 –es választás

Az első fordulót április 7-én, a másodikat április 21-én tartották. A megjelenési arány országosan az első fordulóban 70,53%, a másodikban 73,51% volt. Az első fordulóban az 5%-os parlamenti küszöböt három lista haladta meg: az MSZP (42%), a Fidesz-MDF (41%), és az SZDSZ (5,5%) . Kiesett négy év után a MIÉP (4,6%), nem került be, de állami támogatásban részesült (a mostani választásokig): a Centrum (3,97%) és a Munkáspárt (2,16%). Kiesett (és aztán szét is) az FKGP (0,79%), értékelhetetlen eredményt ért el az Új Baloldal (0,08%).

  • Miniszterelnök: Medgyessy Péter (2002.05.27-2004.09.29.)
  • Jogi alap: 1989. évi XXXIV. választójogi törvény
  • Magyar Szocialista Párt (MSZP): 42,05%, kormánypárt
  • Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ): 5,57%, kormánypárt
  • Fidesz-MDF: 41,07, ellenzék

2 0 0 6 –os választás

A választások első fordulóját április 9-én, a második fordulót április 23-án rendezték. Mindkét forduló az MSZP győzelmével zárult. Az első fordulóban a részvételi arány 67,83% volt, míg a második fordulóban a választópolgárok 64,39%-a jelent meg.

  • Miniszterelnök: Gyurcsány Ferenc (2004.09.29.-2009.04.14.)
  • Jogi alap: 1989. évi XXXIV. választójogi törvény
  • Magyar Szocialista Párt (MSZP): 43,21%, kormánypárt
  • Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ): 6,31%, kormánypárt
  • Fidesz – KDNP: 42,03%, ellenzék
  • Magyar Demokrata Fórum (MDF): 5,04, ellenzék

2 0 1 0 –es választás

Sólyom László köztársasági elnök január 22-én tűzte ki a választás napját: az első fordulóra április 11-én, a másodikra április 25-én került sor. A választás eredményeképpen a 4 párt és egy független jelölt jutott be a parlamentbe: Fidesz-KDNP (263 fő), MSZP (59 fő), Jobbik (47 fő), LMP (16 fő) és a független Molnár Oszkár.

  • Miniszterelnök: Orbán Viktor (2010.05.29 - )
  • Jogi alap: 1989. évi XXXIV. választójogi törvény
  • Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) - KDNP: 52,73%, kormánypárt
  • Magyar Szocialista Párt (MSZP): 19,30%, ellenzék
  • Jobbik: 16,67%, ellenzék
  • Lehet Más a Politika (LMP): 7,48%, ellenzék

2 0 1 4 -es választás

Áder János köztársasági elnök április 6 -ra tűzte ki a választás napját. A voksolás egy 2011 -ben meghozott, teljesen új választójogi törvény alapján zajlott. Az új jogszabály szerint a magyar parlament létszáma 386 -ról 199 -re csökkent, így 106 fő egyéni választókerületből, 93 képviselő pedig pártlistákról kerülhetett az országgyűlésbe. A választás egyfordulós lett és a kettős-állampolgárok is szavazhattak (ők csak pártlistára) Orbán Viktor pártjának 2014 áprilisában sikerült megismételnie 2010 -es diadalát. Ezúttal a szavazatok 44,54% -át szerezte meg, 2,13 millió lakos támogatásával. Második helyen a Kormányváltó ötpárti baloldali összefogás (MSZP-Együtt-PM-DK-Liberálisok) került a parlamentbe, 26% -os listás eredménnyel és 1,25 millió voks megszerzésével. Harmadik helyezett a Jobbik lett 20,54% -al, 0,985 millió szavazattal és végül negyedeik parlamenti pártként az LMP került az országgyűlésbe 5,26% -os eredménnyel, 0,252 millió voks megszerzésével! (Bár a Fidesz veszített majdnem 600 ezer támogatót, még így jócskán "lekörözte" riválisait, akik közül a baloldali szövetség körülbelül ugyanazt teljesítette mint 4 évvel korábban, a Jobbik pedig 120 ezer szavazóval gazdagodott.)

  • Miniszterelnök: maradt Orbán Viktor
  • Jogi alap: 2011 évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról
  • Győztes: Fidesz-KDNP: 44,54% kormánypárt
  • Összefogás (MSZP, Együtt, PM, DK, MLP): 26% ellenzék
  • Jobbik: 20,54% ellenzék
  • LMP (Lehet Más a Politika): 5,26% ellenzék

Főbb választójogi törvények:

Az 1874/XXXIII választójogi törvény

Az 1874-es választójogi törvény, a maga idejében korszerűnek és demokratikusnak tekinthető módon az 1848-as választójogi törvény alapvető rendelkezéseit részben módosítva, néhol kiegészítve ismételte meg. A hazai törvényhozás ugyan a későbbiekben is foglalkozott a választójoggal összefüggő kérdésekkel, de az eredeti törvény komolyabb változtatások nélkül egészen 1913-ig érvényben maradt.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot:

  • Minden 20. életévét betöltött férfi, ha
  • Magyarországi születési helye van (magyar honosság)

Kizáró okok:

  • ha nem áll atyai, vagy más gondnoki gyámság alatt
  • ha nem cseléd, ipari tanonc, vagy egyéb szolga
  • ha nincs ellene folyamatban lévő csődeljárás és nem áll fenyíték alatt
  • katonák (hivatásos és sorkatonák) pénzügyőrök, csendőrök-rendőrök, elítéltek, csődeljárás alatt állók és azok akiknek az állam felé adótartozása van nem szavazhattak. (az adóhátralékosok kizárását később az 1899/XV tc. feloldja)

Cenzus:

A 48-as törvénnyel szemben, amely a választójog megszerzését közvetlenül a ház- vagy földbirtokra, illetőleg a tőkerész utáni jövedelemre alapozta, az 1874-es törvény a cenzusok megállapításakor nagyrészt az adóalapot és a kivetett adókat vette figyelembe, a földtulajdon mellett megfelelő nagyságú föld-, ház- és jövedelemadóval is szavazati joghoz lehetett jutni. A vagyoncenzusok közül a földbirtok volt a legfontosabb.

  • Akik az 1848-tól 1872-ig készített választói névjegyzékek valamelyikében szerepeltek
  • Földcenzus: Feltétel városokban (törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú településeken) olyan föld, melyre 16 forint tiszta jövedelem után rótták ki az adót. Vidéken (nagy- és kis községekben) az ¼ úrbéri értelemben vett telek után fizetett földadó jelentette a földcenzust.
  • Házcenzus: az értékcenzus helyébe (1848-ban azok választhattak, akiknek tulajdonában háromszáz ezüst forint értékű ház volt) az ország minden városában a három lakrészű és házadó alá eső ház cenzusát helyezte.
  • Adócenzus: Akik sem a föld sem a házcenzus alsó értékét nem tudták elérni választójogot szerezhettek még a jövedelemadójuk alapján. Itt alapvető feltétel a 105 forint adóköteles évi jövedelem kimutatása volt, ennek alapján a kereskedők, gyárosok és a városi kézművesek választójogot kaptak. Községekben a kézműveseknek egy segéd után fizetett jövedelmi adót kellett igazolniuk.
  • Szellemi cenzus: A megfelelő ún. szellemi cenzussal rendelkezőktől sem vagyont, sem jövedelmet, sem adófizetést nem kívánt meg a törvény. Ide tartoztak az Akadémia tagjai, a kinevezett tanárok, tanítók, a kisdedóvók, orvosok, gyógyszerészek, okleveles gazdák, mérnökök, jegyzők, a hivatalosan alkalmazott lelkészek és segédlelkészek Ebből a kategóriából került ki a választók 7–8%-a.
  • Nyílt választás

Választások: A törvény mintegy 11 választás esetében határozta meg a feltételeket, 1875 és 1910 között, 35 éven keresztül. Ezen időszak közepétől az országgyűlések helyszíne már az újonnan felépült Országház lett. Itt az első ülést 1902 októberében tartotta a képviselőház.

Az 5985/1919 számú miniszterelnöki rendelet

A Tanácsköztársaság 1919 augusztusi bukása után, november 17-én új választási jogszabály született, ezúttal egy miniszterelnöki rendelet, mely sokban tükrözte az 1918/1.néptörvényt, mivel kimondta az általános, egyenlő és titkos választójogot.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

  • minden 24. életévét betöltött férfi, ha
  • magyarországi a születési helye, és legalább 6 éve magyar állampolgársággal bír
  • ha legalább fél éve ugyanabban a községben lakik, és ott lakással rendelkezik
  • minden 24. életévét betöltött nő, aki a férfiaknál is előírt feltételek mellett bármely hazai élő nyelven írni és olvasni tud
  • Titkos választás

Választások: Az ös rendelet alapján 1920 január 25-26-án zajlottak választások, melyeknek nyertese az Országos Kisgazda és Földmíves Párt (46,73%) illetve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (40,7%) lett!

A 2200/1922. számú miniszterelnöki rendelet

Az új választási jogszabály 1922 március 2-án került közzétételre, és 3 hónappal később – 1922 május 28 és június 11 közt - már választásokat is tartottak a jogszabály alapján.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

Férfiaknál:

  • minden 24. életévét betöltött magyar férfi, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár, két éve ugyanazon településen él
  • az elemi iskola legalább 4 osztályét elvégezte

Nőknél:

  • minden 30. életévét betöltött magyar nő, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár, két éve ugyanazon településen él
  • az elemi iskola legalább 6 osztályát elvégezte
  • az elemi iskola 4 osztálya is elegendő, ha férjezett és 3 gyermeket nevel, vagy saját keresetéből tartja fenn magát
  • nem szükséges betölteni a 30 évet, ha főiskolát, egyetemet végzett
  • Részben titkos választást vezette be, vagyis visszatért az 1913-as törvény szelleméhez

A részben titkos választás azt jelentette, hogy községenként (szavazókörönként) Budapesten és a törvényhatósági városokban arányos képviseleti rendszer szerint, lajstromos szavazással, titkosan, a többi választókerületben nyílt szavazással történt a voksolás. A nyílt választások nem voltak kötelező érvényűek, a titkos választást azonban kötelezővé tette a rendelet.

Választások: A 2200/1922 számú kormányrendelet 1922 március 2-án lépett hatályba, és tartalma alapján egyetlen választást tartottak: 1922 május 28 és június 11 közt. A választást az Egységes Párt nyerte (38,18%) mely Bethlen hatására a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja és az Országos Kisgazda és Földműves Párt egyesüléséből jött létre.

Az 1925/XXVI választójogi törvény

Semmi lényeges változást nem tartalmazott, csak az előző, 1922/2200 ME rendeletet emelte törvényerőre.

Férfinaknál:

  • minden 24. életévét betöltött magyar férfi, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár és 2 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • az elemi iskola legalább 4 osztályát elvégezte vagy ezzel egyenlő értékű műveltség meglétét igazolja. A 24. életév betöltése nélkül is választójogot kap az a férfi, aki egyetemet vagy főiskolát végzett.

Nőknél:

  • minden 30. életévét betöltött magyar nő, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár és 2 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • az elemi iskola 6 osztályát elvégezte vagy ezzel egyenlő értékű műveltség meglétét igazolja
  • a 4 elemi abban az esetben elég, ha 3 vagy több törvényes gyermeknek adott életet, és legalább három életben van, a háborúban hősi halált halt gyermekeket e rendelkezés szempontjából életben lévőnek kell tekinteni;
  • saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát, és önálló háztartást vezet, annak a nőnek, aki egyetemet vagy főiskolát végzett, életkorára való tekintet nélkül van választójoga.
  • Részben titkos választás

Alig egy évvel a választójogi törvény után született meg, az 1926/XXII törvény, mely visszaállította a kétkamarás törvényhozást, vagyis az országgyűlésnek újra lett felsőháza, hasonlóan az 1918 előtti időszakhoz.

Választások: Az 1925/XXVI választójogi törvényt az országgyűlés 1925 július 7-én fogadta el, és tartalma alapján 3 választást tartottak Magyarországon: 1926-ban (Egységes Párt nyerte) 1931-ben (szintén az EP nyerte) és 1935-ben (Nemzeti Egység Pártja nyerte)

Az 1938/XIX választójogi törvény

A törvény legnagyobb vívmánya a titkos választójog megvalósulása volt. Az új törvény nem adott a nőknek több jogot, mint az 1925-ös XXVI. törvény, csak a feltételrendszert módosította. A törvény második rész III. fejezete a választójogosultságot szabályozza, különbséget téve lajstromos és egyéni választójog esetében, külön a férfiak és a nők vonatkozásában. A törvényben szigorodtak a műveltségi, a vagyoni és helybenlakási cenzusok.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

Lajstromos kerületekben:

  • Az a férfi, aki 26. és az a nő, aki 30 életévét betöltötte
  • Már 10 éve magyar állampolgár, 6 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • Az elemi iskola legalább 6 osztályát elvégezte
  • Nőknél kereső férfi feleésge, vagy saját vagyonából él
  • Nőként mentesül a 6 elemi alól, ha tud írni-olvasni és 3 törvényes gyermeke van, és férje rendelkezik választójoggal

Egyéni választókerületben:

  • Az a férfi vagy nő, aki 30. életévét betöltötte
  • Már 10 éve magyar állampolgár, 6 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • Olyan Írni-olvasni tudó férfi, akinek családfenntartóként állandó foglalkozása van
  • Nőknél megegyeznek a feltételek a lajstromossal

Választások: Az 1938/XIX. választójogi törvényt, 1938 június 3-án hirdették ki, és ez alapján egyetlen választást tartottak, méghozzá 1939 május 28-29 –én, melyet a Magyar Élet Pártja nyert meg (50,76%)

Az 1945/VIII választójogi törvény

Általános, egyenlő, közvetlen és titkos választást vezetett be. A korábbi egyéni választókerületi rendszer helyett a listás rendszert vezették be. Ennek a lényege az, hogy a választópolgárok nem személyekre, hanem a pártok által összeállított névlistákra szavaztak, s az azokon szereplő jelöltek sorrendben kerültek be a Nemzetgyűlésbe. 12.000 szavazat jelentett egy mandátumot, tehát ennyi leadott szavazat után került be egy jelölt az egyes pártlistákról. A töredékszavazatokat - amelyekkel nem szereztek mandátumot - országos listán összesítették, ezek alapján kiosztottak további képviselői helyeket, biztosítva ezzel, hogy ne vesszenek el a voksok.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

  • Minden 20. életévét betöltött férfi és nő, ha
  • 1945 szeptember 1-én Magyarország területén élt
  • Listás és titkos választási mód

Kizáró okok:

  • Elmebeteg, elítélt, háborús bűnös, vagy 25 megnevezett jobboldali szervezet, illetve a Volksbund vagy a Hitlerjugend tagja volt

Választások: A törvény 1945 szeptember 16-án lépett hatályba. Az egyetlen választás, mely ez alapján zajlott 1945 november 4-én zajlott, és a Független Kisgazdapárt nyerte (57%)

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------