A német tigris harckocsik

A német tigris harckocsik

/Harmat Árpád Péter/

 

A Tigris harckocsi a II. világháború leghíresebb és a szövetségesek számára a legfélelmetesebb harckocsi típusa volt. Leginkább az amerikai háborús filmekből mérhető le a nyugatiak Tigrisektől való babonás félelme, hiszen a legnevesebb filmekben (pl. Ryan közlegény megmentése, Kelly hősei, stb.) is "kötelező" felbukkanni legalább egy Tigrisnek, illetve egy azt imitálni akaró harckocsinak. (A háború után elég kevés ép Tigris I-es maradt meg, ezért még a legprofibb filmekben is általában Tiger I toronnyal ellátott T-34-es alváz imitálja ezt a járművet). Az amerikai katonák szinte minden hosszabb csövű német páncélost Tigrisnek tituláltak, sokszor még a hivatalos jelentésekben sem lehet megbízni, ha Tigrisről van szó. Félték, tisztelték és babonás misztikummal ruházták fel.

Kicsit érthetőbb a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a szövetségesek által használt M4 Sherman harckocsik (melyekből a II. világháború alatt 50 000-et gyártottak az amerikaiak) nagyságrendekkel voltak kisebbek a tigriseknél. A Sherman súlya 30,2 tonna volt, míg a Tigrisek 57 tonnával készültek. A Sherman lövege csak 75 mm -es volt, a Tigris 88 mm-es löveggel készült. (Hosszukat összemérve: a Sherman 6,16 m, míg a Tigris 8,45 m hosszúságú volt.) De lássuk, honnan indult a Tigris karrierje, valóban a legjobb német harckocsi volt-e, netán nagyobb volt a füstje mint a lángja? A képen egy Tigris látható. (Ha a kép nem jelenik meg, kattintson ide.)

A Tigris kifejlesztése

1939-ben, a Lengyelország elleni támadás idején a német hadsereg kötelékében harcoló páncélosok (ide tartoztak a cseh hadseregtől zsákmányolt típusok is) könnyedén győzedelmeskedtek a gyenge páncélzatú és fegyverzetű lengyel harckocsik ellen. A francia hadjárat azonban bebizonyította a Wehrmacht-nak, hogy erősebb harckocsikra van szükség, és a jelenlegi páncéltörő lövegeknél hatásosabbakat kell kifejleszteni. Már 1938 táján is voltak tervek egy Panzer IV-esnél nehezebb harckocsi kifejlesztésére, el is készült két prototípus, a DW 1 és a VK 3001. Továbbfejlesztésükre végül nem került sor, mivel a Pz.Kpfw. IV-es teljesítménye megfelelőnek bizonyult.

1941 tavaszán, a Szovjetunió elleni támadás előtt ismét hozzáfogtak a nehéz harckocsik fejlesztéséhez, majd a T-34-esekkel és a KV-1-esekkel való összecsapások során szerzett tapasztalatok, illetve a zsákmányolt ellenséges harckocsik beható vizsgálata felgyorsította a programot. Ezek a szovjet harckocsik (főleg a T-34-es) még a Panzer IV-esnél is jobb teljesítményt nyújtottak, ezért égetően szükségessé vált egy hasonló teljesítményű német páncélos (ez lett a Pz.Kpfw. V Panther) és egy nehéz harckocsi kifejlesztése. (Az itt következő képen szintén egy Tigris szerepel. Ha nem jelenik meg, kattintson ide.)

Az új nehéz harckocsi kifejlesztésére két céget bíztak meg, a Porsche-t és a Henschel-t. Mindkét cég a VK 3001-ast vette alapul, ezt fejlesztették tovább. A Porsche-t egy 45 tonnás, 88 mm-es KwK 36 L/56 löveggel felfegyverzett nehéz harckocsi kifejlesztésével bízták meg, ebből lett a VK 4501(P), amelyet érdekes módon villanymotor hajtott. A Henschel-lel az eredeti tervek arról szóltak, hogy kúpos furatú löveggel kell felszerelni a járművet (VK 3601-es terve), de az ehhez szükséges rengeteg volfrámacél nem állt rendelkezésre, így a tervet végül módosították annyiban, hogy ők is a 88 mm-es löveget szerelték rá az addigi (emiatt kissé módosított) alvázra. Ez a terv a VK 4501(H) H1 jelzést kapta. A H2 jelű modellen még kísérleteztek a 75 mm KwK 42 L/70 löveggel is (később ezt építették be a Panther-be), valamint érdekes, német harckocsikra nem jellemző módon az MG-34-es védelmi géppuskát a torony hátuljára szerelték (ez utóbbi eljárás inkább a szovjet harckocsigyártásra volt jellemző, lásd KV-1). A H2-s kísérleteket végül megszakították, és inkább a H1-es modellre koncentráltak.

Az első mintapéldányok 1942 áprilisára elkészültek, Hitler pedig 53. születésnapján személyesen tekintette meg a VK 4501(P) és a VK 4501(H) próbáját a Wolfschanze-ban (a Führer kelet-poroszországi főhadiszállása). Mindkét prototípus megfelelt az elvárásoknak (bár a Porsche változat gyakran lerobbant, nem volt megbízható), a vezetés végül a Henschel példánya mellett döntött, és 1500 nehéz harckocsi építésére adott megbízást. A Henschel-nek azonban még eddig nem volt harckocsigyártásban tapasztalata, így a biztonság kedvéért 90 darabot a Porsche prototípusából is megrendeltek, arra az esetre, ha a Henschel valamiért ne tudná teljesíteni a megbízást. A Porsche amúgy is már 1940-től benne volt a nehéz harckocsik fejlesztéséről szóló project-ben. A Henschel-nél azonban nem merült fel semmi probléma, így az elkészült Porsche Tiger alvázakat használták fel az új páncélvadászhoz, a Ferdinand-hoz.

Az új nehéz harckocsi pedig a Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. H elnevezést kapta. A H jelzés a Henschel-re utalt, de 1943 márciusától a Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. E lett a hivatalos, végleges megnevezés.

A gyártás folyamán a Tiger-en néhány kisebb-nagyobb változtatást eszközöltek ki, például módosították a parancsnoki kupolát, lekerültek a légszűrő berendezések és a ködgránátvetők, stb. Néhány különleges változat is futószalagra került, például a Befehlswagen Tiger I Ausf. E, vagyis a parancsnoki változat. 1943-ban kifejlesztették a Sturmmörser Tiger-t, vagyis a Sturmtiger-t. Ennek a monstrumnak egy 380 mm-es RW61 típusú rakétavető volt a főfegyverzete, és utcaharcokra ill. beton erődítmények lerombolására volt leginkább alkalmas. Ebből a változatból mindössze 18 db. készült el. Végül pedig ott van a Tiger I-es közvetlen utódjának tekintett Pz.Kpfw. VI Ausf. B Tiger II

A Henschel 1942- és 1944 augusztusa között 1350 Tiger I-est épített meg. Az első legyártott Tigrisek az Észak hadseregcsoporthoz kerültek, és Leningrád közelében kerültek bevetésre (sPz.Abt. 502). Nem mondhatni, hogy az új nehéz harckocsi kirobbanó sikerrel mutatkozott volna be a fronton, ugyanis az első bevetésén, 1942 szeptemberében, rögtön el is fogták a szovjetek, majd később tüzetes tanulmányozásnak és kivizsgálásnak vetették alá. A Tiger tehát a továbbiakban nem érte meglepetésként az oroszokat. Az angolszász erők ellen 1942 decemberében, Tunéziában debütált a Tigris (sPz.Abt. 501).

A németek a nehéz harckocsikat (Tiger I, és az utódjának tekintett Tiger II) önálló nehézpáncélos-osztályokba osztották be (schwere Panzer Abteilung), ezek pedig közvetlenül a hadsereg vagy a hadseregcsoport alárendeltségébe tartoztak. A háborús helyzet súlyosabbá válásával ezeket az alakulatokat a németek amolyan "tűzoltó-brigádként" vetették be a frontnak mindig azon a pontján, ahol az ellenséges áttörés a legvalószínűbbnek tűnt. Talán részben ez is okozhatta a Szövetségesek (főleg az amerikaiak) a Tiger iránt érzett mérhetetlen félelmét, hiszen akárhol próbálkoztak áttöréssel, előbb-utóbb feltűnt a színen egy nehézpáncélos-osztály...

A királytigris

A Tiger II eredeti német nevén Panzerkampfwagen VI Ausf. B egy német nehézharckocsi volt a második világháborúban, melyet a PzKpfw VI Tiger I és a PzKpfw V Panther alapján fejlesztettek ki. A King Tiger vagy Royal Tiger (jelentése „Királytigris”) elnevezést a szövetséges (amerikai és brit) katonák adták a járműnek, német becenevét, a Königstiger-t (a bengáli tigris német neve) a német hadsereg hivatalosan sohasem használta. Német katonai jelölése Sd.Kfz. 182.

Különösen vastag páncélzatából eredő nagy tömege gyakori műszaki meghibásodások kiindulója volt, illetve a legtöbb Kelet- és Nyugat-európai hídon nem kellhettek át vele, előre megtervezett útvonalakon kellett haladniuk, ami jelentős harcászati hátrányt jelentett. Nagy tűzerejű 88 mm-es KwK 43 L/71 harckocsiágyúja valamennyi amerikai, brit és szovjet harckocsit képes volt megsemmisíteni 1000–2000 méter távolságból. Mivel azonban csak a háború utolsó előtti évében és csak kis mennyiségben rendszeresítették (487 db), jelentősége a harcokban csekély maradt.

A Tiger II volt a második világháborús német harckocsifejlesztés csúcspontja és akárcsak elődje, a Panther, rendelkezett a modern harckocsik minden lényeges tulajdonságával. Fontos újítás volt a döntött páncél, amelyet korábban legsikeresebben a szovjet T–34-esnél alkalmaztak. Ez hatékonyabb védelmet nyújtott a becsapódó lövedékek ellen, mint az addig elterjedt, például a PzKpfw IV, vagy a Tiger I esetében használt függőleges változat. Ellenfelei 150 és 180 mm vastag homlokpáncélját nem tudták átlőni, viszont oldal- és farpáncélzatát az 1944-ben rendszeresített szövetséges harckocsik (például Sherman Firefly, M26 Pershing), páncélvadászok (M10 Wolverine, M18 Hellcat, M36 Jackson, SZU–100) és páncéltörő ágyúk át tudták törni. Repülőgépfedélzeti fegyverekkel és bombákkal, továbbá tüzérségi tűzzel szintén pusztítható volt. Mégis a legtöbb járművet a hajtáslánc túlterheltségéből adódó szinte folyamatos műszaki meghibásodások miatt kellett felrobbantva hátrahagynia a kezelőszemélyzetnek. A hátrahagyott járművek rendre a lőkiképzések céltárgyává váltak.

Akárcsak a Tiger I-nél, a Tiger II-nél is a Porsche GmbH és a Henschel cégek versenyéből az utóbbi került ki győztesen, ám az első 50 darabot még Porsche toronnyal szerelték fel.

Adatok tigris:

  • => Személyzet: 5 fő
  • => Hossz: 8, 45 m, szélesség: 3, 73 m, magasság: 2, 86 m
  • => Tömeg: 56,9 tonna
  • => Elsődleges fegyverzet: 88 mm-es KwK 36 típusú löveg
  • => Motor: Maybach HL 230 típusú 12 hengeres benzinmotor, 700 LE, sbesség: 38 km/h hatótávolság: 100 km

Adatok, királytigris:

  • => Személyzet 5 fő
  • => Hosszúság 7,62 m Szélesség 3,755 m, magasság 3,09 m
  • => Tömeg: 68,5 tonna (Porsche toronynal) 69,8 tonna (Henshel toronnyal)
  • => Páncélzat 25-180 mm Elsődleges fegyverzet 88 mm KwK 43 L/71 űrmérethosszal
  • => Másodlagos fegyverzet 2×7,92 mm MG34
  • => Motor V-12 Maybach HL 230 P30 700 lóerős benzinmotor (515 kW) Sebesség 41,5 km/h Fajlagos teljesítmény 10 LE/t Hatótávolság 170 km

A Sherman (a Tigris ellenfele a nyugati fronton):

  • => Személyzet: 5 fő
  • => Hosszúság: 6,16 m, szélesség: 2,67m, magasság: 2,79m
  • => Tömeg: 30,2 tonna
  • => Elsődleges fegyverzet: 75 mm- es M3-as harckocsiágyú
  • => Másodlagos fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es Browning géppuska
  • => Motor: Continental R975 benzinmotor

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Roger Ford: A tigris harckocsi. A II. világháború híres harceszközei. Hajja Book Kiadó, 2000.